Versek – egybegyűjtve, neked…

Az én örök és egyetlen Múzsámnak <3

Talán szerelem lesz…

égicsat2

Eddig is ott voltál,

S észre sem vettelek.

Most nem tudom megállni,

Hogy ne szeresselek.

.

A szívem újra dobbant,

Egy éj kellett csupán,

Vagy tán csak egy óra,

És elvarázsoltál.

.

Pár lépésre voltál,

S tekintetünk összeforrt.

Percekig néztük egymást,

Oly édes éjszaka volt!

.

Beszéd helyett zene,

Szavak helyett szavak,

Nekem énekeltél, s én

Dallal fogadtalak.

.

Előttem van most is

Mosolyod, fénylő szemed,

Úgy szeretlek – szólt a dal –

Úgy szeretnélek!

.

Valami elkezdődött

S ugye lesz majd folytatás?

Gyere, gyere, siess, drágám,

Így nem kell most senki más!

1998.12.20.

.

Szeress!

Te vagy.

Hát megint Te vagy.

Már azt hittem, elfeledtél,

Soha többé nem kerestél,

Még oly nagy köztünk a távolság,

De hiszek most,

Hát öleld át!

Szeress!

…mert szeretni akarok,

Nevess!

…mert nevetni akarok,

Ölelj,

Mert úgy ölelnék,

Kérdezz!

…már rég felelnék…

Hiszek.

Újra hiszek benned.

Add a mosolyod,

Egyre-egyre többet!

Vagy csak nézz rám,

Mint az elmúlt éjjel:

Némán, mosolytalan, szomorú szenvedéllyel.

Csak egy egyszerű szó.

Csal egy szóra várok.

Neked megmutatnék

Minden színes álmot.

Keszthely, gimn. 1999.02.10.

.

Vers rólad

Átláthatatlan, elítélt szerelem,

Könnyek nélküli, boldog, reménytelen,

Mosolygó, meleg, varázsos érzelem:

Ezt jelented most, ez vagy Te énnekem.

.

Rajzolj egy részt az emlékeimbe,

Közelebb léphetnél, mégis oly messze

Tart téged valaki, akit őrizned kell…

Eldöntött játék. Hát feledjem el?

.

Páratlan, önfeledt szombat éjszakák,

Ritka, röpke, boldog esti órák,

Váratlan, vidám találkozások szólnak rólad.

De a többi percben, mondd, hol vagy?

.

Idegenként élünk. Köztünk súlyos határ.

De úgy kell a mosolyod! Talán nem vár

Holnap sem más, csak ez a mosoly.

Kedves szavad elég. Nem veszlek el mástól.

1999.05.26.

.

Maradj egy szép gondolat nekem…

Későn jött ez az édes szerelem,

De ránktalált, nem védett semmi sem

Egymástól, ó, bárcsak védett volna!

Bűnös vágyakat szül minden óra,

Melyet közeledben kell töltenem.

Csak ne néznél rám ily szépen,

Csak kerülnéd minden tekintetem,

Csak ne mosolyognál, ha én is mosolygok,

Csak ne lesné lehajtott fejed

Apró zugából szemem a szemed…

Fáj, hogy már más az,

Ki rég magáénak mondhat,

De ha lenne oly varázs,

Mivel megállna minden idő,

Akkor egy percet csak tenéked szánnék,

S Te énnekem azt az egyetlenegyet.

De tiltott nekünk bármely percnyi szerelem.

Ne kísérts hát.

Maradj egy szép gondolat nekem.

Tapolca, 1999.09.06.

.

ötödik vers Á.-nak

zene

A második legszebb dal

jutott el hozzám az éjjel…

csendben jött, álmaim

finom útjain.

Addig voltam csak nyugtalan,

míg meg nem hallottam

ezt a tiltott,

édes szimfóniát.

Magamhoz öleltem a mosolygó

dallamokat,

s egyszerre ért fülemhez,

amit súgni akart nekem,

és ami szeme fényében cikázott

játékos hangjegyekként.

Ajándék volt e dal nekem,

meleg fényben titkos találka.

A második legszebb dal.

 (2001-2002..?)

.

Hatodik ráolvasás

amágiaaaa

Álom-házak

Fény-melegében

Éles tárgyak

Testközelében

Ott vagy, olvadj

Nap tüze égjen

Sorvadj, holnap

Földig emésszen

Vágyam szálljon

Semmi tüzébe

Ágyam álljon

Jég örökébe

Bárcsak tűnnél

Messzi mesékbe

Könnycsepp-tündér

Szél-lova vinne

Rejtlek, űzlek

Szívem elől is

Gyorsan tűnj hát

Színem elől is

Párnám vessem

Tiszta jövőbe

Nézzek bátran

Ím, a tükörbe!

 (2001-2002..?)

.

Mágia

amágiaa

Most gondolom: kilencvennyolc szél visz el,

                                  a világ végére röpítenek,

                                 hol nem érnek el a vágyaim.

Most álmodom: december van, és virágok nyílnak

                                körülötted, te valaki más vagy

                                és megcsókolsz.

Most látom: tizenkilencszer érsz hozzám

                         egyetlen éjjel, és ugyanúgy nézel

                         a szemembe, mint rég…

          (2000.augusztus?)

.

 Bolond kis vers

aaaa

Titkom vagy nekem,

S én titkod vagyok.

E szót el is feledném,

De te nem hagyod.

Észrevettél-e,

Vagy észrevettelek?

Észhez térnék-e

Ha érinthettelek?

Csak közelíts, ne szólj,

Úgy öleljen kezed,

S én kezed súlyából

Tudom a neved.

.

Álmom vagy nekem,

S én álmod lehetek.

Álmodj meg újra,

Hogy felébresszelek!

Titkon és csendben

Még itt vagyok neked,

Némán és vakon

Kell tűrnöm létedet,

Mert nevetve nézel rám,

De észre sem veszed,

Hogy milyen mélységekben

Kutat a szemed…

 (2002 vége?)

.

Nyugtass meg úgy…

aaaikl

Nyugtass meg úgy,

A tükörbe nézve,

Téged átkarolva lássam magam.

Nyugtass még, oly jó

Az ágyon ülve,

Ahogyan mosolyod mögé bújik

Minden titkolt szavam.

Nyugtass még, szeress,

Barátként nevess velem,

És kívánom újra,

Hogy minden ajtó mögül

Te jöjj felém,

És ölelj át halk meséket súgva.

Nyugtass még, engedd,

Hadd nézzem csendben,

Amint a tükörképben

Kezed vállamra csúszik,

És könnyű mosoly játszik

Fénylő ajkadon.

Máskor nincs őszinte szó.

Nincs nyugodt érintés.

Hát nyugtass meg úgy,

Hogy veled álmodom.

(?)

.

Van egy dallam, amit csak Te tudsz bennem megszólaltatni.

Ez a dallam: a varázslat.

A zene varázslata,

a buszból elsuhanó táj szépségének varázslata,

az ihlet varázslata,

az erdő illatának varázslata,

a madarak szárnyalásában rejlő varázslat,

a Balaton hullámaiban csillogó varázslat,

a fehők árnyalataiban bújó varázslat,

az elmúló idő varázslata,

a várakozás és türelem varázslata,

az élet misztériumának varázslata…

Mert Te vagy az isteni itt, a Földön,

a soha el nem múló,

Mert Te vagy kérdés és válasz,

bennem,

Egy az Egyben.

(2017.04.07. útközben)

.

álom4

Belőlem hiányzol.
Nem csak a Testemből – a Lelkemből is.
Mintha kitéptek volna egy darabot belőlem… Mintha kettészakítottak volna és ledobtak volna valahol.
Téged oda – Engem ide.
…és azt mondanák: Tessék, keresd!
Mintha láthatatlanul mindig velem lennél… mint egy megcsonkolt hegy aurája, aminek bár elhordták köveit, de ott rezeg a levegőben, hegycsúcsa most is láthatatlan vibrál, szinte tapintható.
Belőlem hiányzol.
Ezért fáj iszonyúan és ezért érthetetlen… mint egy kettészakított nemzet, egy ország, melynek átszabták határait.
Belőlem hiányzol.
Elnémulnék, de nem hagynak, lennék csak csendben, de maguktól ömlenek a szavak és meg kell osztanom, különben szétfeszít.
Valaki azt mondta: én vagyok a Hang és Te hangosítasz… mert ez a dolgunk, átadni a világnak a legfontosabbat: hogyan ébred, hív és vezet a Lélek.

(2017.06.04. Tapolca – Trianon évfordulóra)

.

Menekülj!

adüh5

Menekülj!

…mert minél jobban menekülsz,

annál közelebb kerülsz hozzám.

Fojtsd el a vágyaid!

…mert minél jobban elnyomod őket,

annál nagyobb erővel törnek fel.

Csukd be a szemed!

…mert ha a szemed eltakarod,

a szíved igazán akkor ébred.

Titkolj még!

…mert nem marad semmi felfedezetlen.

Zárd el magad!

…mert így nyílik meg egy új világ.

Nézz a tükörbe!

…és engem fogsz látni.

(2017. szeptember)

.

Nekem a szemeid…

Nekem a szemeid fénylő, égi csillagok.

Ha az égre nézek, vagy idelenn rád,

egyremegy…

mint mennyei fény, két szemed úgy ragyog.

Nekem a szemeid szikrák, őrtüzek.

Ha ragyogó szemeidbe nézek, 

már gyulladok én is,

mint máglya a szélben, lángra kapok…

Nekem a szemeid izzó, szívemhez nyújtózó tűznyelvek.

Mint hazavezető fények, lobognak,

s egyetlen

egy Lángban olvadva össze velem, szikrákat nevetnek.

(2017.11.03. Tapolca)

.

Csillagot követtem…
antares
Csillagot követtem, távoli fényeket,
Útjukba eredtem, Ég óvta léptemet,
Fénytüzek, ragyogók, el nem érhetők,
Mennyboltok szikrái, nem érinthetők,
Igéző ékkövek, hívogatók,
Éjmélyben ragyogva csalogatók,
Merengőn néztelek, olvastam fényetek,
Sugárzó őrtüzek, vágytam lényetek,
Míg le nem szálltatok hozzám, s merészen
Egy csillogó szempárba loptátok egészen
Fényetek, mely most itt, újra rámragyog,
Földre érni látok két fénylő csillagot,
Lelkemet érinti, lángja vele lobban,
Pulzáló fényével szívem együtt dobban,
Nem hív már a távol, nem vonz a messzeség,
Benne megtaláltam, mit súg e fényesség,
Fénysugarába rejti a Teremtő
Szentségét, mi idelenn követendő,
Csillagok, ragyogók, Isten veletek,
Varázslat, csillagfény – hát ideértetek.
(Tapolca, 2017.11.05.)
 …
LÉPCSŐK
20180220_165800 - Copy
Távolságban láthatatlan,
Szívem örök nyughatatlan,
Tűnő folt a messzeségben,
Közelítek éberségben.
Lelkem erős hívó hangja
Vonz karodba, húz magadba,
Lépésenként, meg-megállva,
Gyönyörködve fénylő tájba’,
Nem megtörve, csak előre,
Lépcsőfokok, hegytetőre.
Lassan feléd haladok,
Elém tűnik alakod,
Ködből tiszta térbe érek,
Útmutatnak égi fények,
Gyere, hajolj közel, kérlek,
Hadd érjelek most el téged!
Kezem nyújtom, már nem félek,
Két szemedben újra élek,
Szívemtől szívedig érek,
Közelebb, egyre közelebb lépek,
Egyre magasabb,
Egyre mélyebb,
Lelkembe burkollak téged,
Hozzád érek reménységben,
Szívem nyugszik békességben,
Mezítelen karjaidban,
Egy az Egyben,
Mozdulatlan…
Tapolca, 2018.02.21.
 .
Megértettem…
hajj
Nem szólni
Nem írni
Nem mozdulni
Nem lépni
Nem tenni semmit
Nem akarni, hogy bármi történjen
Akarni – egyedül csak téged
Erőt adni a távolból
Csak lenni, csendben, neked
Simogatni, csak a lelkedet
Amíg harcolsz és küzdesz
a saját világodban
s így fogadni el igazán
Szeretni, mégis, a messzeségből
Végtelenül, lélek-közelségből
Látni, csak akkor, ha lehunyom a szemem
Csak ennyi elég most.
Mert megértettem
s mert nem szerettem
senki mást így még…
Tapolca, 2018.05.02.

Megosztanám…

kapi

A hajnal csendjét
Veled megosztanám.
A szívem békéjét
A szívedbe lopnám.
A patak csobogását
Veled megosztanám.
A karom ringatását
Vállaidra fonnám.
Az erőmet, ha fáradsz,
Veled megosztanám.
Az érzéseim súlyát
Ereidbe oltanám.
Véred lüktetését
Gyöngéden nyugtatnám.
Arcodon a ráncot
Lágyan kisimítnám.
Az örömöt, a vágyat,
Ajándékba adnám.
Minden egyes könnyed
Helyetted elsírnám.
Ha letörnéd szárnyam is,
Szívből neked adnám,
Csillagok közé, a magas égbe
Emelnélek, aztán,
Minden kincsem, vétkem, fényem,
Örökre rád hagynám,
Szíved mélységébe szelíden belehalnék,
S hagynám…

Kapolcs, 2018.07. 23.

 …
Eskü
(…ami kivételesen nem versként, hanem dalként született….)
 .
Hányszor indultam már feléd
és te vársz rám ma is, de még
soha el nem értelek s nem érinthettelek,
mégis, a szívembe rejtettelek…
 .
Újra és újra elfordítod az arcod,
éveken át magad vívsz minden csatát,
de én, míg élek, nem adom fel a harcot,
míg meg nem érkezünk s együtt megyünk tovább.
 .
Refr.: Úgy, mint a szél vág a fák közt, át a parton,
úgy, mint a fény hív, úgy foglak várni én,
az életem tán, ha mással is megosztom,
a hely a szívemben egyedül tiéd.
 .
Úgy, mint a föld hív, mely esőt szomjaz csendben,
úgy, mint egy dallam, mely lelkemig hatol,
úgy, mintha fájna, s a csendbe vágna hangom,
még úgy kívánlak és várlak most is én.
 .
Úgy, mint a tenger, mely lágyan húz a mélybe,
hűs áramlat kél és végtelenbe vész…
Úgy, mint a szellő, lágyan simítja arcod,
ott leszek benne, úgy símogatlak én.
 .
Mint egy ígéret, mit vágyva kér a lélek,
úgy, mint a felhő, mit magához húz a szél,
úgy vágylak jönni s karodba bújni végleg,
úgy, mint az álom, mely hozzám visszatér.
 .
Tapolca, 2018. 08. 01.
cépp
Itt leszek
Jóslatot küldök:
Baljós árnyak
gyülekeznek köréd,
mert így kívántad,
a sötét
már gyűrűt fon köréd
s mélységes örvénybe
süllyedsz csendesen.
Te hívod életre, kedvesem,
ha a Fény felől elfordulva
Lelked hívó szavát eltiporva
menetelsz egyenesen
inkább az árnyaid közé
és fölé
emelni nem hagyod szárnyaid…
Súlyokkal pakolod inkább,
súlyokkal,
melyek lassan nyúló mázként
a mélybe húznak hamarosan…
De itt leszek.
A távolból figyelve, lélek-közelben,
zuhanásod nézve,
a parton állva,
itt leszek.
És végignézem, ahogyan omlik,
ahogyan végzetesen és kíméletlenül
porrá zúzódik az egész életed.
S a hamvaiból
egy apró  fényszikra csillan majd fel,
az egyetlen,
 mi a halott porszemek közt
az Életet jelenti még,
csak egy szikra,
csak a Szíved
Egyetlen Dobbanása…
melyet nem öl meg semmilyen földi erő,
ami él és újra lángra kap
olthatatlan…
Itt leszek
és figyelem majd,
ahogyan önmagadtól
saját hóhérodként a fejedet veszed
és saját kardodba dőlve
a pengét vérző húsodban forgatod.
Majd halálodból Új Életre kelsz,
melyben már Lelked fénye vezet…
Akkor majd szemedben fény gyúl
és tisztán világítja meg utad
s a teremtett világod,
s nem lesz más fontosabb,
mint hogy őrizd a Lángot,
rájössz majd:
saját démonaiddal küzdöttél,
semmi mással
és szíved ereje felér
az egész világgal!
…Akkor, végre,
a Tiszta Térben,
itt leszek.
Itt leszek veled,
Mindig és Mindörökké.
 .
2018. október 12. útközben…
.
Négysoros
thebeckchronicles p wordpress p com
Mikor Magamat kerestem,
Téged találtalak…
S ahogyan Téged kerestelek,
Magamat találtam.
 .
Tapolca, 2019.04.23.
.
Téged…
 akép
Téged fénnyel írtak nekem az égre,
Lángbetűkkel, mélysötétbe,
Álmokba szőve, nagy titokban,
Szívembe rejtve mozdulatlan.
 .
Téged a csillagos út boltívére véstek,
Tán ezért nézek fel Rád, s egyre feljebb,
Magamban általad egyre-egyre beljebb,
Vezetve Fentről, lángra gyúlva benned.
 .
Téged nekem, csak nekem gyúrtak,
Egy vérből-húsból, egy csontból való vagy
Velem, s ereinkben egy ritmus lüktet…
Hogy’ lehet ennél érezni többet?
 .
Mintha egyetlen éles csillagközi rezgést
Csendített volna meg a Teremtés,
Egyetlen hang, mely mi ketten vagyunk,
A Földre érkezve hang-nyomot hagyunk.
 .
Egyetlen csendülés a kozmikus térben,
Végtelenbe áradva, szól a messzeségben,
Mindent átjárva, egyként rezegve,
Új Világ hajnalán, Fényre ébresztve.
 .
Tapolca, 2019.04.23. 
 .