Az asztrozófiáról

Az asztrozófiáról…

 

Az asztrológia ősidők óta létező tudomány. Amióta csillagok fénye borítja az égboltot, az ember mindig is kutatta, vizsgálta a csillagos ég rejtelmeit. A régi korok embere még tudta: a csillagok Isten fényüzeneteit rejtik! A Teremtő minden tudást megadott gyermekeinek, hogy földi életében eligazodjon, kiteljesedhessen, hogy az élet útvesztőiben a helyes útra találjon. Ezek a csillagüzenetek minden egyes ember lelkében ott élnek, ősidők óta belénk kódolva.

A régi időkben a bolygók és csillagok vizsgálata együtt jelentette azok fizikai, és spirituális megismerését, megfigyelését. Az emberek valóban felfelé, az ég felé, a fénybe néztek, a csillagokat vizsgálták, mert ismerték az ősi tanítást: “amint fent, úgy lent…” A csillagképeket minden földrészen, minden időben ugyanúgy kötötték össze az emberek, hiszen minden lélek ismeri a belé kódolt, égi titkokat. A csillagképek üzeneteit őrzi az asztrozófia (csillagbölcsesség), és őrzik még ma is a népmesék, mondák és mítoszok. Az asztrológia (asztro = csillag, logosz = teremtő ige) a csillagteremtés szent tudománya.

 Ha a csillagos égboltra nézünk, ezek az ősi üzenetek, tudat alatt, ma is felélednek bennünk, feléled bennünk az Istentől eredő tudás!

Az asztrológia tehát évezredeken át a csillagok és csillagképek megfigyelését, vizsgálatát jelentette.

Ám történt valami 2500 évvel ezelőtt. Az akkor hatalmon lévő vezetők úgy gondolták, ezt a csodálatos ősi tudást nem adják át a nyilvánosságnak. Hogy az emberek tudásszomját némiképp kielégítség, megalkották az ún. “modern asztrológia” rendszerét. Ám – nem véletlenül – kihagyták belőle a fényt, a valódi csillagokat, csillagképeket, és az Istenek Útját, a Tejutat! A Nap látszólagos útját papírra vetve, az év körét felosztották 12 zodiákus jelre. Ezeket az akkoriban többé-kevésbé mögöttük álló csillagképekről nevezték el (pl. az Egyszarvú területén lévő körcikkelyt Ikreknek nevezték el, így az Egységből gyakorlatilag Kétséget alkottak). Az asztrológiából tehát kikerült a fény, kikerült a felemelő, isteni erőket adó Tejút. A csillagképek helyett innentől fogva csak a zodiákus jelekkel foglalkoztak. A következő évszázadok során pedig, ezt a “tudományt” még tovább “gazdagították” azzal, hogy  fekete mágikus elemeket tettek bele (pl. ártónak kiáltottak ki egy-egy bolygót, vagy fényszöget – pedig józan ésszel végiggondolva, a Kozmosz egyetlen része, egyetlen bolygója sem lehet ártó). Így fordították az embert önmaga, és a Természet felé.

Az ősi tudás azonban így is tovább élt, és szűk körben, tovább öröklődött…

Az ember együtt él, együtt mozog, lélegzik a Természettel, az egész Univerzummal. A Természet az Isteni Rend szerint, nagyszerűen működik, és így az Ember is része ennek a csodának. Az ősi asztrológia, az asztrozófia tudománya, éppen ezt a természetes rendet tárja elénk, általa nyomon követhető a külső, és belső Univerzum minden egyes rezdülése. Hiszen az a világ, amelyet odafent látunk, egyben a saját belső világunk, a belső Univerzumunk is! Ha az égre tekintünk, akkor egyben a saját lelkünkbe, és tudatunkba is bepillantást nyerünk!

 Különleges korszakot élünk. Sok nehéz év után, most kezd újra éledni a fény, újra életre kelnek, és terjednek az ősi bölcsességek, így az asztrozófia is. A mai kor asztrológusának kötelessége, hogy a fényt adó csillagokat visszahelyezze az asztrológiába! Így vigyen fényt a hozzá forduló embertársai életébe, így ültesse el a fény-magokat, hogy azok valóban fényt teremjenek!

 Ma újra elérhető számunkra az ősi csillagbölcselet, hiszen most van igazán szükség arra, hogy a Fény teret kapjon. Minden ember érezheti, a szívében legbelül, hogy igazi, tiszta Fény, csakis a Teremtőtől eredhet, s hogy az asztrológia nem a sötétséget, hanem a Fényt kell jelentse, és nem létezhet csillagok, csillagképek nélkül.