Energiacsere

Karmikus adósságnak hívjuk azt a helyzetet, amikor a múltban valaki adott nekünk valamit és mi még nem törlesztettük, nem adtuk vissza azt az energiát. Ez bármi lehet. Lehet, hogy felsegített bennünket, amikor elestünk és még nem viszonoztuk ezt a gesztust. Lehet, hogy kölcsönadott nekünk egy könyvet és még nem adtuk vissza. Lehet, hogy sok pénzt adott kölcsön. Lehet, hogy energiát, érzést, vagy tudást, tanítást kaptunk tőle. Lehet, hogy mi adtunk egy élményt és ez is vissza kell, hogy áramoljon. Gyakorlatilag minden vibráció, amit kiviszünk a világba, az vissza is talál hozzánk!

Az Univerzum mindig egyensúlyra törekszik. Kivétel nincs. A Természet rendje az egyensúly.

Ezért nagyon fontos az elfogadás. Úgy élni, hogy csak adunk és nem kapunk érte semmit, egyensúlytalan és karmikus adósságot halmozunk fel, ami egyben hozzá is köt azokhoz a személyekhez, akik adtak nekünk. Amit adunk, az mindenképpen visszaáramlik. Tehát nem adhatjuk az energiánkat oda ellenszolgáltatás nélkül. Legyen az gesztus, érzés, tett, érzelmi-, szellemi-, vagy fizikai energia, legyen az pénz, vagy szívesség, bármi… Ha csak adunk, de nem kapunk, azzal a törleszteni valók csak növekednek.

Szintén ezért fontos önmagunk és munkánk értékelése is. Ha nem értékeljük magunkat, az élet áramlását akasztjuk meg. Ha folyamatosan tápláljuk a körülöttünk élőket, de mi magunk nem vagyunk képesek befogadni a tápláló energiát (ennek szimbóluma a Hold és a Rák csillagkép, illetve a Rák jegy is), akkor nincs egyensúly és ez az életünkön, az életenergiánkon, a teremtéseinken is megmutatkozik.

Nem éri meg ingyen adni magunkat. Nem éri meg csak adni, elfogadás nélkül. Mindennek következménye van. Amikor helyesen értékeljük magunkat és teremtéseinket, az az anyag tükrében is megnyilvánul. Az anyag, a test, az energia látható formája.

Honnan tudjuk, hogy egy helyzet már a múlt törlesztése és nem kell kapnunk, csak adnunk? Egyszerűen eleve érezzük. Túl az egón – aki szeretne jó lenni, adni, szívességet tenni, mert akkor jónak érezheti magát – pontosan tudjuk, hogy valaki felé van-e szívből jövő, tiszta adásvágyunk. Illetve azt is, hogy mikor van ideje magunkat jobban értékelni és elkérni, amit jó szívvel érdemlünk.

Minden látszólagos veszteségünk törlesztés. Energiacsere. Visszaadunk valamit, amit elvettünk.

Minden nyereség is az. Visszakapunk valamit, amit adtunk.

Ha a lélek valóban nyugodt és nincs benne hiányérzet, feszültség, akkor él az egyensúly.

Zentai Anna

Kép: Pinterest