Spiri-GYIK

Spiri-GYIK azaz erős részválasz a „Miért van ennyi válás?” kérdésre

Igen, már megint az örök kedvenc témámról írok – elválni nem rossz, nem negatív, és nagyon nem véletlen. Ahogyan körülnézek, újra és újra muszáj erről beszélni, mert kőkemény tévhitekkel vannak tele a manipulált fejek, amelynek eredménye aztán vagy a feleslegesen romboló bűntudat, vagy saját édestestvérünk meggyűlölése. Higgyétek el, bennem is volt megítélés régebben. Aztán ebből kifolyólag, természetesen meg kellett élnem, milyen is a másik – addig megítélt – oldalon lenni. Éppen azért. Mert örök törvény, hogy „ne ítélj, hogy ne ítéltess”. Egyszerűen fogalmazva: bármi, amit megítélsz, azzal onnan kezdve dolgod van. Legyen az egy vallás, egy nézet, egy eszme, egy helyzet, egy állapot, egy emberi magatartás. Onnan kezdve, hogy bármit elítélsz, belekerül a karmádba az, hogy azt a dolgot megtapasztald, így oldd fel az ítélkezést. Egyrészt, hogy megértsd: mindennek oka van és a Teremtő nagyon is jól tudja, mit miért tesz, vagy enged meg, akkor is, ha te nem tudod, hogy miért. Másrészt, mert ha tágítjuk az addig leszűkült tudatunkat, másképp nézve és értve a történéseket, sokkal több örömünk lesz benn, márpedig ez egy lényegi cél a létezésben.
Pár hete, nyugis vasárnap délután, kedvessel beszélgetvén, nagyszerű meglátást mondott ki, az én lelkem meg azonnal egy hatalmas igent kiáltott rá. Vázolom.
Tudvalevő, hogy a földi játéktérre tapasztalni, megélni születünk le. Ebben a tapasztalásban benne van az is, hogy időnként meg kell élnünk szeretteink elvesztését. Megtudni, átélni, milyen az, amikor meg kell válnunk a kedvestől, a gyermekünktől, a családunk tagjaitól. Ezt nem lehet kikerülni – az emberi létezés eleve hozza magával ezt a tapasztalást. Régebbi korokban ezek igen traumatikus, nehéz megélések voltak. A háborúk, a járványok, betegségek rengeteg emberéletet, gyermekéletet kívántak. Családok mentek szét és házastársak cserélődtek le – akkoriban elsősorban a halálozások miatt. Manapság azonban másként élhetjük meg ugyanezt.
A tudomány fejlődésével és egyéb változásokkal, egyre inkább kiküszöbölhetők a betegségek és halálozások. Ma már kevésbé jelentenek gondot a súlyosabb betegségek és attól sem kell tartanunk (legtöbb esetben), hogy a párunkat egyszer csak „elviszik” és vagy évekig nem látjuk, vagy soha többet. Ám a sorsszerű, a létezéssel együtt járó megéléseket most sem kerülhetjük ki.
Mit tegyen hát a sors, ha kiiktatjuk a halálozások általi változások lehetőségét? Keres másik megoldást. Jelen korban ügyesen megoldotta ezt a válásokkal.
Tudjuk, ugye, hogy eleve egymáshoz tartozó lelkek, lélekcsaládok vannak. Ám ezek az összetartozó lelkek leggyakrabban nem egy vér-családba születnek. A vér szerinti családok igen sokrétűek, vegyes lelkeket foglalnak magukban, gondoljunk csak arra, hogy egy-egy családtag között mekkora személyiségbeli különbségek vannak! Gyakran érzékelhető is, hogy a család egy-egy tagja egész más lelkiséggel bír, másként rezeg, mintha kilógna a családból.
Törvényszerű, hogy az összetartozó lelkek meg is találják egymást, tehát az először (vagy olykor másodszorra is) kialakult családok felbomlanak, amelynek során megélhető a szeretteink elvesztése, majd ezt követően lehetőség jön, hogy a lélekcsalád egymásra találjon. Mennyivel másabb így, mint ha komolyabb, mélyebb traumán kellene átesni! Természetesen, így is vannak ilyenek, mégis, a legtöbb esetben az egyszerű, tudatos döntések dominálnak, a helyzet adja magát.
Még egy meglátás a végére: a gyerekeket nem kell lesajnálni. A mai gyerekek NAGYON JÓL TUDJÁK, MIRE SZÜLETNEK LE, mit vállaltak be. Pontosan tudták, mi vár rájuk a földi létezésben és már rég felkészültek rá, hoztak magukkal mindent, ami ezen megélésekhez kell. Adott helyzetekben pedig gyerek úgy viselkedik, ahogyan azt szüleitől látja. Pl. ha anyuka nebáncsvirágként siránkozik, akkor gyerek is siránkozni fog. Ha apuka krízishelyzetként fogja fel azt, ami valójában karmikus felszabadulás és a magasabb szintek megnyílása, akkor gyermek sem látja a szintemelkedést, csak a krízist érzékeli (tudatosan). Ám ha azt látja, hogy anyuka-apuka felszabadultabb, kiegyensúlyozottabb, harmóniába került önmagával és – itt a lényeg – felvállalt egy magasabb minőségű létezést (!), akkor ő is örülni fog ennek és ő is fel fogja majd merni vállalni azt, a saját élete mindennapjaiban.

Zentai Anna

Share on FacebookShare on Google+Pin on PinterestTweet about this on TwitterShare on TumblrEmail this to someonePrint this page