Meddig ér a karma karma?
Nem csak a jelenleg aktív fényszögek okán, hanem általában véve is fontos gondolatra szeretném felhívni a figyelmet. Bár tény, hogy most a Nap-Merkúr együttállás kvadrát fényszöge a Szaturnuszhoz különösen hangsúlyossá teszi ezt a tanítást. Konkrétan azt tanuljuk, hogy nem a sors, nem a végzet, nem a karma rángat bennünket az ingujjunknál fogva, hanem mi magunk teremtjük bele magunkat azokba a helyzetekbe, amikről úgy hisszük, hogy léteznek – és mintegy önigazolásként, kicsit vagy nagyon szájhúzva, de tapasztaljuk is. Most van ideje letenni a “kicsi vagyok”, “szegény én”, “tehetetlen vagyok”, “ki vagyok szolgáltatva”, “nem én döntök”, stb. című programokat és megérni arra, hogy életünk, sorsunk urává váljunk! (Szaturnusz = vizsga, beérés, éretté válás, régi korlátozó hitrendszerek felismerése, Nap = önirányítás, vezetés, erőnk, középpontunk)
Gyakran van feltéve egy bizonyos kérdés, mégpedig olyan helyzetekben, amikor egyik azt látja a másikról, hogy másik valamilyen kényszerhelyzetben, nehéz állapotban van, de közben jön már a segítség, a lehetőség, a megoldás lehetősége és egyik mégis megkérdezi, hogy “…de mi van, ha neki mégis ez a karmája és ebben kell lennie?” …Uh.
Egyszer és mindenkorra jólesően tisztázzuk: ha valakinek valami a karmája, akkor a megoldásnak, az abból való kilépésnek, szabadulásnak nyoma sincs, illetve tudomást sem szerez arról, hogy mégis van. Ilyenkor egyszerűen fel sem merül más lehetőség. Ha viszont már illetőhöz eljut annak a gondolati csírája, hogy van választása – akkor onnantól, bizony van választása. Ha már a kezébe csöppent egy önismereti könyv, eléugrott egy jutub előadás, beszólt neki a szomszédasszony, vagy befizetett egy akármilyen önfejlesztő tanfolyamra, akkor VAN ideje a változásnak.
Ha már fel van merülve a más lehetőség, konkrétan a választás lehetősége, hogy esetleg ki is léphet abból, amiben van, vagy lehet más választása is, illetve lehetnek segítő eszközök, módszerek, amikkel kijöhet belőle – akkor az már biztos jele annak, hogy neki egyáltalán nem kell már ott lennie, ahol eddig volt. Attól a szent pillanattól kezdve, hogy megérkezett egy másik lehetőség, egy gondolat, egy felmerült kérdés – a döntés szabadságával ő már bármerre léphet. Innen kezdve szabad az út és semmilyen kényszer nincs (amúgy meg addig sem volt… de ezt felismerni, megérteni, talán kellhet még tapasztalás… ugyanazt az utat járjuk spirálban, csak egyre ‘feljebb’, kivétel nélkül, mindenki…).
Ha tehát felmerül a kérdése annak, hogy van-e lehetőség változtatni valamiben, akkor máris érdemes elkezdeni gyanakodni – mert meglehet, hogy ennek kérdésessége már jele annak, hogy nem látunk rá arra, hogy valójában mi magunk teremtünk, irányítunk és egy külső hatalomnak adtuk ki az erőnket.
(Bővebb magyarázat a SorsÁtíró képzéseken, ami után mindez akár tapasztalattá is válhat…)
Zentai Anna
Kép: Noa Ikeda