Képzavar-oszlatás IV.

Képzavar-oszlatás IV. fejezet

Ismét eljött az idő, hogy néhány dolgot helyretegyünk a fénykereső buksikban. 🙂
Adja hozzá az alapot az a 21 pont, amit magamnak összefoglaltam és nemrégiben közzétettem.
(http://zentaianna.hu/…/asztrozofusi-kuldetes-alapszabalyok…/ )

1. A DÖNTÉS is karma!
Adott egy tipikus helyzet, amikor kérdező elmegy segítőhöz és segítő magára veszi a tanácsadó szerepét. Mivel hogy kérdező valamilyen lelkiállapotban van és azt mondja, tanácsra van szüksége, mert csak ettől lesz jobban, semmi mástól. Segítő pedig befolyásolható, hiszen egója akkor épül, ha kérdező őt nagyra tartja és a beszélgetés után azt érezheti, hogy ő milyen nagyszerű tanácsokat adott.
Hiba.
Egyben óriási csapdahelyzet, mindkét félnek. Kérdezőnek azért, mert nincs tisztában azzal, hogy a karmája (ami simán a cselekvései ok-okozati összefüggését jelenti és vállalt küldetéseit), nem csak a cselekvéseire szól, hanem a döntése is karma. Vagyis, ha élete felett nem ő maga dönt, hanem átadja az irányítást másnak, azzal átad karmát is. Vagyis segítő plusz terhet vesz fel, amivel pedig nincs dolga, ezen felül pedig érdemes tudni azt, hogy akit nem hagyunk a saját egyéni útján járni, az nem is éri el saját, egyéni céljait.
Segítőnek azért is hiba ez, mert így csak az egója épül és nem a bölcsessége. Egyrészt átvesz valamit, amire nincs szüksége, másrészt nem az a dolga, hogy megmondó legyen, hanem az, hogy rávilágítson utakra. Ha pedig ezt nem tudja, akkor sem kérdezőt nem engedi fejlődni, sem saját magát és könnyen belecsúszik abba a helyzetbe, hogy nem bölcsül tovább.
Összegzés tehát: megmutatni, fényt adni lehet, irányítani, befolyásolni – is lehet. Csak nem előre visz.

2. A kulmináció törvénye!
Lásd: az a tipikus helyzet, amikor idill és békesség van 2-3 vagy 5-6-7 hónapig, aztán egyszer csak beüt a baj és nem tudod, miért épp veled történik megint ez a szörnyűség, pedig te annyira spiri vagy.
Hiba.
Ismétlés a tudás anyja: „A Természet egyensúlyra törekszik.” A jin-jang jelről már többször és sokan szóltunk, ez is ugyanezt kívánja érzékeltetni. Nem a jót és a rosszat, hanem a kétféle energetikát, ami mozgásban és életben tartja a világunkat. Egyik a finomenergia, másik a sötét anyagi energia (nem, a sötét szó itt nem jelent negatívat). Ha ezt a kettőt egyensúlyban működtetjük, rend van és harmónia.
Ha viszont valóságunk helyett egy idilli állapotba menekülünk, ha nem engedünk elég teret az anyagi létezésnek, akkor az annál nagyobb erővel követeli a részét. Kulmináljuk a másik oldalt és az nem tehet mást – fokozódik, növekedik, gyarapodik és egy szép napon jól átrobbantja az általunk teremtett kirekesztés-falakat.
Nemrég hangzott el a kérdés: milyen Jóság az, ami tagadja a többit? Minden más létezőt a Világban…?
Na erről van szó.

3. Nem az segít, aki lesajnál!
Lásd: panaszkodsz az egyiknek, ő veled kesereg és ez neked jólesik. Úgy gondolod, hogy megértő és jó hozzád. Aztán panaszkodsz a másiknak, aki nem kesereg veled, sőt, akár rá is mutat arra, hol kormányoztál félre. Úgy gondolod, nem megértő és nem jó veled.
Megint hiba.
Segíteni az tud, aki volt már az adott helyzetben és saját tapasztalatai által bölcsülve, meg tudja neked mutatni, hogyan kecmeregj ki belőle. Az ilyen ember eleve megértő, mert átélte, amit te is. Akkor is, ha nem érzékenyül el, hanem józan marad. Ha lesajnálna, akkor gyakorlatilag annyi történne, hogy az egódat simogatva melléd telepedne a mélygödörbe és nem csak te maradnál benne, de ő is popsira csücsülne. A változás szele pedig az egót kell elérje, hiszen az egó-burok tart vissza a változástól – azt bontogatni meg nem kellemes. Vagyis változást sem mindig a kellemes élmények hoznak. Érdemit legalábbis ritka esetben.

4. Energiaelszívás vagy szeretet-egység?
Energiát kétféleképpen lehet szerezni: a belső forrásból végtelen mennyiség áll rendelkezésünkre, de ha az egó-burok csábítása még erős és nem vagyunk tudatában elég önbizalomnak, önértékelésnek, hitnek, önazonosságnak, stb., akkor szerezhetünk, szívhatunk energiát másoktól is.
Ennek egyik megnyilvánulása az, amikor mások előtt lehúzzuk, lealázzuk, becsméreljük a társunkat. Amikor pici kis tűszúrást ejtünk, odapöckölünk neki, beszólunk, odamarunk, közröhej tárgyává tesszük, vagy mások előtt kicsit is megsértjük, vagy belekötünk.
Párkapcsolatok, baráti és családi viszonyok, tanár-tanítvány, osztálytársi és egyéb közösségi kapcsolatok egyik legnagyobb rombolója ez a helyzet. Ezzel pusztán annyit fejezünk ki: nem vagyok elég erős/tudatos/bölcs/szeretetteljes/elfogadó/tiszteletteljes, stb., kérek szépen energiát!
Aki közelít egy emberibb tudatszinthez, annak már lételem a négy alap minőség: alázat, tisztelet, szeretet és hála. Az már tudja, hogy mindannyian egyek vagyunk, Fényből való lelkek, lélek-fény-testvérek és egyikünk sem különb a másiknál. Ha lehúzom a társam, magamat is lehúzom. Ha emelem őt, magamat is emelem.
A bölcs tehát vagy hallgat – vagy diszkréten, négyszemközt tanít, hogy emelje társait, de nem mások előtt mutat rá a társa hibáira.

Linkek a sorozat régebbi írásaihoz: http://fenyszovo.blog.hu/search…

Zentai Anna