Szaturnusz-Neptunusz kvadrát

Szaturnusz-Neptunusz kvadrát – Az álmok megvalósíthatók – De HOGYAN?

Az idei év új hozadéka a Szaturnusz és a Neptunusz bolygók kvadrátja, amiről sok helyen, sokfélét olvashatunk. Nézzük most ezt az én tudásom és tapasztalataim szerint…

A Szaturnusz alapvetően a megszentelés bolygója, a szakralitásé. Ahol megjelenik, érzékeltetni, hogy mi az, aminek megvalósulásán, működésén jelen van a Teremtő áldása, vagy mi az, amivel nincs jelenleg dolgunk. Ugyanakkor ő mutatja meg azokat a határokat, amelyeket meghaladva elérhetjük céljainkat. Gyakran értelmezzük akadályként, ami helyén is van, ám ez az akadály nem az eredmény ellen, hanem éppen hogy annak érdekében van! A Szaturnusz tehát a határok és akadályok meghaladásaként működtethető. (Továbbra is ajánlom a magyar népmesék olvasását, amelynek szimbólumrendszerét a psziché pontosan fogja, értelmezi, lefordítja magával, a mesék így a való életre és valós eredmények elérésére tudnak felkészíteni.)

A Neptunusz emellett a lélek és tudat mélye, mélységes harmónia, feloldódás-vágy és lehetőség, az egón túli egység-élmény lehetősége. Ehhez persze, az egó bűvkörét el kell hagyni. (Nem baj, ha nem megy mindig, ez emberi dolog.) A Neptunhoz tartoznak az álmok, elképzelések, a képalkotás és érzékeltetés. A jelen időszakban tehát egyik oldalon ott állnak az álmaink, vágyaink, elképzeléseink – a másikon pedig az anyagi, gyakorlati, valós szaturnuszi létezés és működés.

Nem valósulhatnak meg az álmaink? Illúziókat kergetünk?

Ugyan, dehogy! …épp ellenkezőleg!

A kvadrát a racionalizálás fényszögeként segít, hogy kézzel foghatóvá tegyük az elképzeléseinket, hogy megvalósítsuk ami belül már megszületett. A kvadrát azonban fejlesztő hatású fényszög. Amikor ebben az energiában működünk, az nem mindig harmonikus érzés, inkább diszharmonikus. Az eredmény viszont valóságos!

Ez az energiaáramlat tehát nem azt üzeni, hogy illúziókat kergetünk és a valóság nem egyezik az álmainkkal – éppen annak van ideje, hogy az eddig belül elképzelt, megálmodott vágyak valóra váljanak! Na de más az, amikor a belső világban álmodozunk és más az, ami kívül, az anyagban működik. A nyilas Szaturnusz idején az anyagi működéseket tanuljuk. Egyszerűen látni, érzékelni lehet, hogy mit is jelent az anyagi működés, hogyan is zajlik. Ez pedig ritkán az, ahogyan elképzeljük. Általában lassabban, fokról fokra, időt húzva vagy időhöz kötve, meghatározott módon, utakon keresztül tudunk csak célhoz érni. Nem lehet kikerülni, kijátszani dolgokat.

Az álmok megvalósulásának tehát most az a kulcsa, hogy azokat belehelyezzük az anyagba, hogy nem ellenállunk, hanem elfogadjuk, hogy a valóság valamiféleképp működik és ez ritkán az, ahogyan gondoltuk. A Szaturnuszt magas szinten működtetve alázattal tudjuk fogadni, amit az élet elénk hoz és ez azzal jár, hogy az éppen nekünk megfelelő, bennünket kiteljesítő eredményeket arathatjuk majd le.

Próbatételekkel fogunk szembesülni, lépésről lépésre, akár minden egyes nap. De ez teljesen helyénvaló. Épp ezek azok a kapuk, amelyeken belépve célhoz érhetünk! Amikor elénk áll egy ilyen akadály, akkor nem ellentartani, nem elmenekülni, nem elfordulni kell, hanem nekimenni és csinálni! Vállalni és elvégezni!

Az álmok tehát most nagyon is megvalósulhatnak. Csak közelíteni kell a valósághoz. Hinni benne, sőt, nem is hinni, hanem tudni! Akár minden álmunk valóra válhat, csak nem úgy, ahogyan az a képzeletünk rózsaszín ködébe burkolózott. Lehet, hogy vágyaink tárgyát nem aranypapírba csomagolva, piros masnival kapjuk meg, hanem odadobják az ölünkbe egy nylonzacskóba gyűrve. Na és? 

Lehet, hogy kismillió útitervünket kell megváltoztatnunk a jövő érdekében és nem az egyszerűbb, gyorsabb, hanem a göröngyökkel teli, hosszabb, kerülő úton kell mennünk. A lényeg annyi, hogy ha célhoz akarunk érni – akkor ne adjuk fel, hanem vállaljuk, csináljuk, tanuljunk, okuljunk! Merjük elfogadni, hogy valami nem úgy működik, mint ahogyan hittük, mert ha fogadóképesek vagyunk, akkor az eredmény is megjön. Ha az álmokat le akarjuk hozni a valóságba, akkor meglehet, le kell vágni a szárnyainkat, hogy megtanuljunk a földön járni. Aztán majd újraragasztjuk, ha eljön az ideje. Nincs ezzel baj. Ha folyton rajtunk lennének, nem engednének stabilan járni.

Zentai Anna