Mit jelent ‘magas szinten működtetni’ az asztrológiában?

Mit jelent ‘magas szinten működtetni’ az asztrológiában?

Számtalanszor olvasható itt-ott az asztrológiai-asztrozófiai írásokban, hogy ha magas szinten működtetünk egy energiát, akkor minden rendben van, rendben lesz, akkor ‘jót’ hoz (vagyis olyan megélést, eredményt, amit jónak ítélünk és tetszik nekünk) és könnyebben éljük meg, vagy elkerülhetünk esetleges nehézségeket. Valóban így van ez? Egyáltalán, mit jelent az, hogy ‘magas szinten működtetni’ és hogyan kell azt csinálni?

A válaszhoz első lépésként le kell alapozni, hogy ‘jó és rossz’ csak egy alacsonyabb szintű tudatosság szerint létezik, amíg meg nem értjük a dolgok magasabb rendű értelmét és át nem látjuk, hogyan is működik a világunk. Amíg nincs megértés, addig tud csak az ember ebben a leszűkített gondolati sávban értelmezni – és fordítva, amíg ezen a szinten értelmezzük a dolgokat, addig nem születik igazi megértés. Első ízben tehát ki kell lépnünk ebből az ítélkezésből és tudatosítani, hogy bőven van ezen túl is valami. Ezt a valamit pedig nem kell sürgetni, hogy megtaláljuk, hanem elég annyi, hogy nyitottak maradunk a válaszra, legyen az bármi az adott kérdésben. Az életünkről feltett kérdések aranyos kis tulajdonsága ugyanis, hogy akkor jelennek meg homlokunk egén, amikor éppen ideje jön megkapni valamilyen választ.

De vissza az elindított kérdéskörhöz: tehát jónak tartjuk mindazt, ami testileg-lelkileg jó érzést, kellemességet okoz és rossznak azt, ami kellemetlen a számunkra. Ám hiba, ha csak ezt a kellemességet és jóságot fogadjuk el és a világon létező bármi mást megtagadunk (lásd: amire a Jóisten áldását adta, annak helye van a teremtett világban). Amikor kilépünk ezekből a megítélésekből, akkor tehát elkezdi magát megmutatni a magasabb rendű értelem, a felsőbb rendezés! Hamarosan látni fogjuk, hogy amit addig esetleg rossznak ítéltünk, az valójában nagyon is kedvez nekünk, vagy tökéletesen passzol a rendszerbe és természetes működés az is, csak nem értettük a működését.

Hozzá kell tenni, hogy mégis van olyan hogy ‘jó’ – sőt, valójában csak az van! De honnan tudjuk hogy mi a jó? Onnan, hogy a szív, a lélek szerint való! A lélek hívása, akarata (ami nem mindig az érzés, hanem inkább érzet, belső bizonyosság) mutatja, hogy mi a célunk, a küldetésünk, a rend-eltetésünk! Itt és most (lásd: a vágyad az, amivel dolgod van és már elő van készítve számodra). Tehát mikor lesz valami jó? Ha a lelkem szerint való.

Ám ez még önmagában nem elég. Ehhez ismerni kell a lelket is (lásd: lelkiismeret). Az átlag ember ugyanis önmagára szinte egyáltalán nem tudatos, legtöbbször öntudatlan ösztönerők működtetik. A legtöbb ember azt sem tudja, hogy mik az igazi vágyai, mik a saját érzései és gondolatai, hiszen egész kisgyermekkora óta annyi mindennek megtanult megfelelni, hogy a valódi vágyait már meg sem meri mutatni, a valódi érzéseit ki sem meri fejezni, a valódi akaratát felszínre sem meri hozni, a valódi gondolatait ki sem meri mondani. A tudatosodás tehát az, amikor elkezdem ‘tudomásul venni’ hogy valójában mi él bennem! Hogy mit érzek, mi motivál, mi működtet, mire vágyom, mit akarok igazából, mi hív (lásd: hív-atás), miben vagyok otthon, mi a jó a lelkemnek. Ehhez pedig kíméletlenül őszintének kell lennünk önmagunkhoz!

A ‘lelkiismeret’ valójában ez – nem önostorozó, önmarcangoló vívódás, hanem a lelkem valódi hívásainak, vágyainak felfedezése, a lelkemben valójában élő, működő minőségek megismerése.

Aztán kitágíthatjuk a tudatosságunkat arra, hogy “Isten” az a mindent átható és átszövő energia és intelligencia, ami az egész világot, a teremtést, a rendeződést mozgatja – és aminek magunk is részei vagyunk. Tehát nincs külső Isten. A ‘bennem élő Isten’ van. Minden Isten. A teremtéseink is belőlünk indulnak, bennünk zajlanak.

Ha nagyon egyszerűek akarunk lenni, akkor próbáljuk ki azt, hogy ezen szavakat bármikor, bármely helyzetben vagy szövegkörnyezetben egymással helyettesítjük: Lélek=Szív=Isten=Igazság=Magasabb Rend/Akarat. Meg fogunk lepődni, mekkora tantuszok esnek majd le…!

Tehát konklúzió: a magasabb szintű működtetés az, amikor a lelkem igazi hívásainak élek. A lélek pedig sosem téved! Ha zátonyra futunk, akkor legfeljebb az történhetett, hogy nem ismertem eléggé 1. önmagamat/a lelkemet 2. vagy a sorsomat.  Ám ha ismerem önmagamat és tudom, mi él a lelkemben, azzal tudom azt is, hogy mi a sorsom. Hiszen éppen annak megfelelően vagyok összerakva. Arra vagyok programozva. A megoldás, a tudatosodás és fejlődés útja tehát: megismerem az önvalómat, valódi önmagamat és teljes szívvel-lélekkel vállalom és élem azt, aki és ami vagyok! (Így kerül minden a helyére, minden életterületen.)

Asztrológiailag ez úgy néz ki, hogy a születési képlet mutatja azokat a teremtő energiákat, amelyeket azért vettünk magunkhoz a születés első lélek-zet-vételének pillanatában, hogy a lelkünkben magunkkal hozott, bekódolt hívásokat (lásd: vágyak) megvalósítsuk. Hogy egyszerűen annak éljünk, amivel a lelkünk, a rezgésünk azonos.

Tehát még egyszer, hogy biztosan tudva legyen: a születési képletünk, illetve az asztrológiai képlet egy olyan teremtő energia, avagy rezgés, melyet tudatosan működtetve mi magunk valósítjuk meg azt, amit szeretnénk.

Nem a képlet mutatja azt, hogy mi lesz fizikai szinten. Nem a képlet mutat történéseket. Az majd annak az eredménye, hogy az ott látható teremtő energiából én mit teremtek meg.

Tehát ami el-rend-elt, az a lelki kód, a belső hívás, a belső bizonyosság. A születés energetikája (képlete) már tartalmazza azt a rezgést, ami a mi sajátunk. Ha ettől eltérve működünk (lásd: másoknak való megfelelések), akkor a rend-szer nem tud rend-ben működni, rezegni, akkor elhangolódunk. Ám ha visszatalálunk saját frekvenciánkra, vagyis saját lelkünkre hallgatva élünk, akkor ez a bonyolultan megkomponált rendszer csodálatosan tisztán szól – rezgéseinkkel azt teremtjük, ami azonos velünk, lelkiségünkkel, így akaratunkkal is.

Összegzés: végeredményben elmondhatjuk, hogy magas szinten működni annyit tesz, hogy a lelkemre hallgatva és azt követve élem az életem. Mert hogy a ‘magas szint’ = egyszerűen az, ami és aki én valójában vagyok.

Ugyanez tökmateriális szemszögből, józan paraszti ésszel: minek élsz, ha nem azért, hogy ebben a pár évtizedben megéld azt, amit szívből szeretnél, amire a lelked hívást érez? Ha nem így tennél, nem lennél boldog. Nem kell ezt túlbonyolítani.

Zentai Anna

asztrozófus