2017. szeptember 13. szerda

2017. szeptember 13. szerda

cép

Az Ikrek jegyében járó Hold lehetővé teszi, hogy adott helyzetben mindkét oldalra tisztán ráérzékeljünk, együttérezzünk bárkivel. Lelki kettősség – de megértés is társulhat a mostani megélésekhez, illetve a lélek dolgainak megbeszélése. Csillagképileg Nimród alatt jár a Hold, így a lelkünkre, érzéseinkre ma rálátást, megvilágítást kaphatunk (ebben a világosságot adó Nap is besegít), egyben ideje jön olyan belső munkáknak, ahol megjelenik az önlegyőzés, a tudatosság által egy magasabb, akár emberfeletti szintre való felemelkedés, hogy az eddig járt körből kiszabadulva, önmagunkat meghaladva, lelkünk szolgálatába álljunk.

Ezt segíti a Szaturnusz is, a hétköznapi szinteken, a jelenlegi feladatokra való koncentrálás és önmeghaladás erejével. Ma a kora hajnali órákban a Vénusszal alkotott fényszöge álomüzenetekként is megjelenhet. Önmagunkra és múltunkra való rálátással, a dolgok mögé érzékeléssel, erőink tudatos kézben tartásával, lehúzó gondolatok, érzések és magatartásformák elengedésével emelhetjük életünk színvonalát. Most vizsgáznak a vágyak, az emberi kapcsolatok, párkapcsolatok, termékeny alkotó erők, a harmónia és szépség megléte. Művészi munkákban időtálló értékeket teremthetünk, emberi viszonyokban pedig most válik igazán láthatóvá, hogy a lépésről lépésre való építkezés hasznosabb, mint a villámcsapásszerűen jövő, könnyen és olcsón megszerezhető minőségek.

Az esti órákban megoldó ötleteket, bevillanó gondolatokat, képeket vagy sugallatokat kaphatunk, amelyekre érdemes figyelmet szentelni. Emellett pedig csütörtökön hajnalban tetőzik a Nap és a Szaturnusz racionalizáló fényszöge is, amely által nem csak tisztán ráláthatunk a meghaladandó határainkra (komfortzónánk, félelmeink határaira), de konkrét keretekbe ültethetünk eddigi eképzeléseket, cselekvően megvalósíthatunk teljességet adó dolgokat. Vizsgázik a feltétlen szeretet, az önirányítás, az életvezető képességünk is. Önfegyelemmel, szorgalommal és céltudatos kitartással érhetjük el mindazt, amire igazán vágyunk.

Aludtam és azt álmodtam, az élet: öröm. Felébredtem és azt álmodtam, az élet: kötelesség. Teljesítettem a kötelességemet és lám: az élet örömmé vált!”