“A gyökér nem az előző élet, hanem az önsajnálat!”
“A gyökér nem az előző élet, hanem az önsajnálat!”
Kedves táltos barátom, Madarász Gábor Viktor szájából hangzott el ez az egyszerű, de fenomenális mondat, éppen ma reggel. Egyetlen pillanat alatt felszabadító öröm járt át, ahogyan Gábor ebben az egy, ütős mondatban megfogalmazta a lényeget – ezért is szeretek vele beszélgetni. Miután én megpróbálok valamit értelmesen körülírni, ő egy mondattal lerendezi. Hát zseniális! 🙂
Az volt a téma ugyanis, hogy ő is látja, én is látom magam körül, segítőknél is, ismeretségi körben is, hogy amikor valakinek valamilyen testi-fizikai problémája, vagy akár kapcsolati elakadása üti fel a fejét – legyen az gyakorlatilag bármilyen feladat, helyzet a hétköznapok során – akkor erre az első reakció az szokott lenni, hogy megkeressük a ‘gyökerét’, amit szépen meg is találunk egy előző (másik) életben, ahol valami nagyon hasonlót éltünk meg és azt szépen ‘kioldjuk’ és tádám, meg van oldva a helyzet! …vagy mégsem? A megoldanivalók száma ugyanis végtelen ezt követően is…
Már régóta észrevettem valamit, visszagondolva a gyermekkoromra és látva sokan másoknál is, hogy ott is hasonló megélések voltak: történt valami, aminek a megélése hasonlított egy már megélt dologra egy másik életben és ezzel beaktiváltam azt a bizonyos másik életes elakadást, a jelenlegibe is. (Ezért is mondják a nagy tanítók, hogy minden elakadásunk gyökere ott van a jelenlegi élet gyermekkorában és nem kell tovább menni, hiszen ott aktiváltuk be… valamivel.)
A spirituális úton kutakodó ember ilyen esetekben hajlamos tehát úgy fogalmazni, hogy a dolgok gyökere egy másik életben van, aztán végeláthatatlanul fejtegetni az összegubancolódott szálakat és idővel persze látja, hogy mindez a mai napig fejtetlen marad, akárhogyan is nézzük, a bogozgatós munka végtelen…
Mert a gyökér valójában nem az előző élet!!!
A SorsÁtíró Workshopokon is elmondom a teremtés számomra leglényegesebb alapszabályait, amelynek egyik utolsója az, hogy csak az talál meg kívülről (a “kívülről” szó természetesen idézőjelbe téve), amire én magam engedélyt adok, amire nekem rezgésem van, ami valahogyan kapcsolódni tud hozzám!
Na, de mi az, amivel kapcsolódni tud hozzám?
Ez a valami legtöbb esetben éppen az önsajnálat, az áldozatszerep, az önsorsrontó hozzáállás. Az, amivel akkor és ott, a másik életben is megéltem azt, amit – és amivel most is rezgek. Tehát az, amivel behívom a másik életes megtapasztalást ide, a jelenbe, az nem az, hogy az a dolog történt velem akkor (milliónyi más is történt, mégsem hívok be mindent), hanem az önsajnálat, a szenvedésprogram, ami együtt rezeg az idő, a tér és a karma végtelenjében ugyanazokkal a megéléseimmel!
Ahhoz tehát, hogy megszabaduljak a problémáimtól, nem lehet elég előző életeket oldozgatni, nem elég az adott témára dolgozni! A gyökér nem abban van. A gyökér, ami aktiválta azt, a saját szenvedésem, az önsajnálat maga! Ha ezt feloldom magamban, ha ezt megdolgozom, akkor nem fog többet behívni semmit, amit bárhol, bármikor máskor megéltem, bármely másik életben!
A most zajló Halak-Kos korszakváltásban ez az egyik nagy tanulság és lehetőség a valódi fejlődésre!
Zentai Anna
Fotó: Bokor Kriszta