“Istenben maradok”
“ISTENBEN MARADOK” – Napi mantra
Amikor ma a Békemeditációban, egy elmélyült állapotban, a folyamat vége felé Babi feltette azt a kérdést, hogy figyeljük meg, mi tud kibillenteni a béke állapotából és mi tud megtartani benne… Akkor egyszerűen és könnyedén csak megjelent előttem egy időtlenségben az életem teljes köre, abból több pillanat, amikor éppen kibillentem, vagy megtartottam magam és megéreztem: az, ami kibillent, mindig csak az lehet, hogy nem hiszek, nem bízom elég mélyen a legmagasabbrendűben, ami mindent átsző és rendez. Az pedig, ami megtart, mindig az az állapot volt, ami tökéletes és megkérdőjelezhetetlen bizalom volt ebben a rendeződésben.
Ekkor, egyszerűen csak megjelent bennem ez a mantra: “Istenben maradok”.
Babi ebben a folyamatban segített ráérezni arra, hogy mi lehet az, ami a mindennapi történések során mankó, sőt, eszköz lehet a békéhez való visszatalálásban. Bár elvezetett egy színhez is, amit tudatosítottunk, hogy belélegezhetjük, ha éppen kibillenünk a békéből, de még többet is adott ez a meditáció: elvezetett ehhez a mantrához, ami egyszerűen, csak úgy, a semmiből elém termett. Megéreztem: igen, ez az! Bármi is történjen, ha ezt tudatosítom, a jelen pillanatban, akkor máris könnyebb. Emlékeztet arra, hogy minden a legmagasabbrendű szerint történik és bármi van, az a legjobb, ami lehet. Nincs más opció – elég, ha az egóm ezt elfogadja és enged ennek a felfoghatatlan és csodálatos vezettetésnek!
Szeretettel adom nektek is ezt a mantrát.
..és gyertek! Gyertek a Békemeditációkra, minden este 20:22-től, mert leírhatatlanul sokat ad! Mennyi gyógyulást, mennyi áldát hoz az életünkben! Akik ott vannak velünk, esténként, már tapasztalják.
Őszinte leszek, már akartam is írni erről… én nem szeretem az imát. Vagyis abban a formában nem, ahogyan gyermekként megszoktam. Az imában legtöbbször az ember “felfelé” beszél, könyörög, alsóbb szintre teszi magát, mint Isten. Éppen ezzel nem teszünk jót magunknak. Az imában könnyű belecsúszni egy szegény én szerepbe, áldozatprogramba, kishitűségbe, hiányállapotba, szenvedésbe, kesergésbe, stb. De van az imának az a valósága, amit mostanában kezd felfedezni az emberiség! A jelen idejű, pozitív kijelentések és állapot egysége!
Mert ha pozitívat akarunk teremteni, akkor nem tehetjük magunkat Isten “alá”! Nem a hiány rezgésével lesz jobb az életünk. A teremtés rezgés természetű, ezt meg kell értenünk. Az igazán emelő, teremtő ima pedig az, amikor nem csak a gondolataim vannak a helyükön, de az érzéseim is! Amikor egyszerre gondolom és érzem azt, ami a vágyott állapot!
A Békemeditációkban ez történik. Nagyszerű vezetők kísérnek el ahhoz az állapothoz, abba a rezgésbe, abba a tudatosságba, ami valóban a béke átélését jelenti. Ez az igazi ima… Hála érte, hogy ez minden este átéléhetjük! <3
Zentai Anna