Tünetek és okok – 18+

Van egy jelenet a Megváltó szeretet című filmben, ami elég elgondolkodtató…

Az a jelenet, amikor Angel öklendezik a fa tövében, miután Paulnak, a férje sógorának odaadta magát.

Vajon elgondolkodott azon bárki, hogy egy nő, akit fiatal kora óta prostitúcióra kényszerítettek, akit többezer férfi gyakorlatilag kihasznált, erőszakolt és bántalmazott, aki addig vagy némán tűrt, vagy szemtelenkedett, vagy mosolygott és elnevette az egészet – most hirtelen, egyetlen férfival való érintkezéstől miért lesz rosszul és miért kezd hányni?

Ez egy nagyon fontos jelenet. (Amúgy van jópár archetipikus analógia ebben a filmben.)

Nagyon egyszerűen, mégis lényeget feltáróan mutatja ez a jelenet azt a pillanatot, hogy mi történik akkor, amikor valaki elérkezik oda, hogy elkezd kiszakadni a régi mintáiból.

Ez történik most velünk is.

A régi minták, amiket eddig működtettünk, eddig is életellenesek voltak, de jól elvoltunk bennük, mert azt szoktuk meg és nem volt más opció.

Most változásban vagyunk és nem csoda, hogy olyat tapasztalunk, hogy eddig valami valahogyan működött, most meg másképp működik.

Vajon hányan tünetelünk azért, mert kezdünk ráébredni, hogy eddig elnyomásban, bántalmazásban éltünk?

Vajon hányunknak jelez a teste az ébredés során? Vajon hányan hiszik azt, hogy “betegek”, holott csak ébredeznek, ellenben azzal, aki látszólag egészségesen mosolyog és közben még benne van a kígyó szorításában, teljesen észrevétlenül? A teste pedig közben feszültségben, stresszben van, akkor is, ha nem úgy tűnik…

A bántalmazás nem feltétlenül jelent testi ütlegelést. Bántalmazás az is, amikor kizsákmányoljuk, kizsigereljük önmagunkat, vagy a másikat. Bántalmazás lehet az ítélkezés, az elvárás, az elnyomás, az elfojtás, a csenddel verés, a kirekesztés, a becsmérlés, a kritizálás, a cinizmus, a zsarnokság, a hatalom gyakorlása mások felett és bármi, amikor nem ismerjük el azt, aki vagyunk, vagy aki a másik, vagy gúnyt űzünk belőle – különösen vonatkozik ez a női, finom, gyengéd, szelíd, befogadó erőkre, ami nagyon régóta meg van tagadva.

A bántalmazás kivétel nélkül mindig úgy zajlik, hogy az animus bántja az animát. Tehát a férfi aspektus a női oldalt. Akár önmagunk bántalmazásáról, akár mások bántalmazásáról van szó. Mindig a finom, gyengéd, érzékeny női részünk az, aki elszenvedi a bántalmazást. Mindig az erőt túltoló férfi részünk az, aki bántalmaz. Ennek különböző változatait éljük sorozatosan. Az egészséges férfi működés pedig az lenne, hogy az erővel a gyengédet kellene megvédeni. De nem tesszük, mert nem ezt tanultuk, nem ezt láttuk, hanem azt, hogy ami gyengéd, ami érzelmes, ami a befogadó női-anyai minőség, az nem menő.

Ez annyira áthatja a mindennapjainkat és olyan régóta csináljuk, hogy észre sem vesszük. Csak akkor, amikor elkezdjük meglátni, hogy miben vagyunk, akkor kezd beindulni a folyamat.

Figyeljünk oda erre! Vegyük észre, hogy mikor történik meg, akár önmagunkban, akár mások által bennünk, vagy általunk másban, a női rész megtagadása, ellehetetlenítése, tagadása, bántalmazása! Most abban a változásban vagyunk, amikor a mindannyiunkban élő istennő, a női részünk újra teret kap, felemelkedik. Millió megnyilvánulását éljük ennek a hétköznapokban. Minden olyan helyzet, amikor bántalmazunk valakit, vagy valamit, amikor nem vagyunk érzékenyek a másik érzelmeire, rámutat arra, hogy nem vagyunk érzékenyek önmagunkra. Hogy lekapcsolódtunk a lelkünkről, az érzelmeinkről, a női részünkről.

Az, aki bántalmaz, nincs kapcsolatban igazán mélyen a női részével, az érzéseivel. Az, aki gyógyult, már érez. …és mindenki olyan mélyen képes érezni és együttérezni minden más létezővel, amilyen mélyen képes kapcsolódni önmagával.

Zentai Anna

Kép: Videa

*(Tévedés ne essék, ez itt most nem egy filmajánló, már csak azért sem, mert nagyon szép a film, érdemes megnézni, de konkrét okokból nem rezeg együtt velem.)