Önismereti játék – avagy házi feladat, mindenkinek! :) – Nem nehéz, hanem könnyű! Vol. 2.

Szeretnél egy egyszerű, de nagyszerű önismereti játékot játszani és egyben könnyíteni magadon, tágítani a tudatosságodat? 🙂 Akkor tarts velem!

Néhány napja volt egy írásom ‘Nem nehéz, hanem könnyű!’ címmel, amit talán túl rövidre fogalmaztam, mert félreérthető lett, így kicsit most javítanék: amikor azt mondom, hogy nincs olyan, hogy „nehéz”, akkor nem lelkiállapotra gondolok (mert az nyilván az emberi létezés egy része), hanem arra, hogy napi szinten mennyi mindenre ítélkezünk! Tehát kijelentésekre.

A kijelentés márpedig beszűkít. A kérdés viszont megnyit!

(Lásd még: Access Consciousness (R) – amit amúgy nagyon ajánlok, ha csak a kérdéseket veszitek elő egy-egy helyzetben, amikor becsap a villám, vagy magatok alatt vagytok, akkor ezek is nagyon hatékony segítséget adhatnak! Csak írd be a keresőbe, vagy a jutub-ra, hogy „access kérdések” – és máris rengeteget találsz, elég hallgatni és sorban jönnek a felismerések, oldódások!)

Most egy olyan játékra hívlak, amit én már hónapok óta játszok, magammal is, másokkal is és tapasztalatból mondhatom: rendkívül érdekes és tudattágító! Így szívesen teszem közzé, annál is inkább, mert mélyebb önismeretre hív téged is!

A játék annyiban áll csupán, hogy kezdd el megfigyelni magad a nap folyamán, folyamatosan, a hétköznapokban: hányszor mondod, hányszor jelented ki azt, hogy „nehéz”?

Ezeket egyszerűen bíráld felül! Itt nyilván most nem arra gondolok, hogy „jaj, de nehéz felemelni ezt a bőröndöt” (bár ha nagyon belemennénk, ez is lehet jó példa, hiszen ez is csupán ebben a dimenzióban van így, gondolj csak azokra, akik egy baleset során hirtelen nagy súlyokat, vagy autót, járművet emelnek meg, hogy kimentsék szeretteiket – a Hit erőt ad!) tehát amire gondolok: hogy amint ráfognád egy helyzetre, hogy nehéz, vagy lépésre, amit tenned kell, vagy megélésre – azonnal bíráld felül magad!

A gondolatok, amiket generálunk, a szavak, amiket kimondunk, a hangok, amivel a térbe rezegtetjük őket, mind teremtő erővel bírnak… figyeld meg, mit beszélsz és gondolkodj el: kell az neked? 🙂

Nem kell semmit erőltetni. Ha nem megy, akkor egyszerűen el is fogadhatod az érzéseidet (ha pl. egy érzelem nehéz, az rendben van, ilyenkor elég lehet egy jóleső ölelés, fontos az együttérzés), de amikor nehéznek ÍTÉLSZ valamit, akkor tegyél meg annyit, hogy csak felteszed magadban a kérdést: „ÉS MI VAN, HA KÖNNYŰ?” Másképp: „Mi van, ha valójában könnyű?”

Mondok egy példát: beszélgettem nemrég valakivel, aki azt mondta, nehéz nem megfelelni a szüleinek. Megbeszéltük, hogy ez az érzése azért van, mert annyi éven át gyermekként a feltétlen engedelmességre volt nevelve és megpróbált megfeleléssel tenni azért, hogy szeretetet kapjon, amire nagy szüksége volt. (Amint felismerjük ezeket a programokat, beidegződéseket és hitrendszereket, már egyből más lesz a helyzet! ) Mostantól tehát, ha például ezt veszed észre magadon, hogy nehéz nem megfelelned, akkor állj rá arra a tudatosságra, hogy „mi van, ha könnyű?”! Kezdd el emellett tudatosan élni, tenni azokat a dolgokat, amiket helyesnek tartasz, például magadat adni az adott helyzetben és mivel a tudatalatti ismétlődések által tanul, így egyszerűen csak megszokod, hogy már másképp, számodra tápláló, pozitív módon működsz! Ugyanúgy, ahogyan hosszú időn át megszoktad azt is, hogy romboló működést sajátítottál el, ugyanúgy hozzá tudod szoktatni magad ahhoz, amit szeretnél megélni! (Ezt nevezzük „egóba bevésődött mechanizmusnak – ez lehet számodra jó is.)

De ez csak egy példa volt… Kezdd csak azzal, hogy a negatív kijelentésedet felülbírálod! Figyeld meg, mennyire blokkoltad vele magad és írd át bátran! ..és semmi más dolgod nincs is. Ha nem megy, hogy mást érezz, az is rendben van. Fogadd el magad úgy, ahogy vagy! De ezzel a tudatossággal, ezzel a tértágítással már nagyon sokat léphetsz előre! Ha csak felteszed a kérdést egy-egy kijelentés után, ez már elég!

*

Itt említenék meg egy másik gyakorlatot, amit szintén sokszor emlegetek és már nem tudom, hogy az eredeti kitől származik, de legutóbb Joe Dispenza egyik videójában találkoztam vele, mint „30 napos kihívás” (most épp nem találom). Ennek is ugyanaz a lényege: a tudattágítás! A feladatod csak ennyi: naponta többször emlékeztesd magad és tudatosítsd, hogy „végtelen isteni tudatosság, kozmikus teremtő lény vagyok, aki itt és most, ebben a szerepben tapasztalja önmagát” – és ezt a mondatot át is fogalmazhatod, ki is bővítheted, ha úgy jobban tetszik… de a „végtelen isteni tudatosság” azért lényegi szavak! Ez által szintén sikerülhet a tudati beszűkültségből kilépni és átállni egy tágabb tudatosságra! Ráadásul egyszerű élethelyzetekben azon kaphatod magad, hogy kilépsz az addig méltatlan dolgokból és magadat választod 🙂

*

Zentai Anna

Kép: Pinterest