Nem szívat. Edz :)

Lélekszerződéseink vannak.
Akkor is, ha az egó nem tud róla.
Szerződések, küldetések, vállalások. Élettervek, amelyeket már azelőtt meghatároztunk magunknak, mielőtt ide születtünk volna.
Ezekhez a vállalásokhoz választottunk játszótársakat, akik segítik megélni a tanító folyamatokat, élményeket és beteljesíteni küldetéseinket.
A legfőbb feladatunk most az, hogy leváljunk egy olyan rendszerről, ami elszívta az energiánkat, megfosztott szabad akaratunk tudatától, elvonta a figyelmet belső kincseinkről, szívünk igaz hívásairól a külsőségek és az anyag felé, amely hatalmat gyakorolt rajtunk és benne próbált tartani karmikusan ismétlődő köreinkben, szenvedés- és áldozatprogramjainkban, szegény én tudatban, kötelességtudatban, félelmekben. Ahhoz, hogy leváljunk erről a hatalmi rendszerről és visszavegyük a hatalmat önnön mátrixunk, teremtéseink, döntéseink, érzelmeink és gondolataink, életünk felett – meg kell tanulnunk azt, hogy ezt hogyan tegyük meg.
Meg kell tanulnunk, hogy mennyire értékesek vagyunk!
Meg kell tanulnunk figyelni és hallgatni a bensőnkre, képviselni azt, beleállni az erőnkbe! Nem csak fejben tudni, de élni is mindazt, amit belül már tudunk. Meg kell tanulnunk visszavenni az irányítást, a döntéseinket, az erőnket! Rálépni arra az útra, ahova a szívünk hív és elmenni onnan, ahol mások kedvéért voltunk.
A másik fél nem azért létezik, hogy nekünk rossz legyen. Nem azért, mert be kell hódolnunk neki. Nem azért, mert benne kell ragadnunk a játszmáiban. Hanem pontosan azért, hogy felismerve azokat, ki tudjunk lépni belőle! Hogy beleálljunk a saját erőnkbe! ..ne pedig kiadjuk a másiknak az életerőnket, ami hatalmas érték!
A kihívások, a másiktól jövő hatalmi harcok, manipulációk és akaraterő nem azért léteznek, hogy meghajoljunk nekik – hanem azért, hogy ebbe a szorításba kerülve felismerjük, hogy mekkora erőnk van valójában, hogy miben tévedtünk, hogy tudatára ébredve saját értékeinknek, már ne hagyjuk magunkat elnyomni, megsemmisíteni!
Erre tanítanak a meséink, legendáink, amióta csak felnőttünk… Erre tanít minden. Amikor tudatossá válunk, már nem a másikat hibáztatjuk. Felismerjük ugyan a sérüléseit, amiből beszél és gondolkodik, felismerjük, hogy tanít bennünket kiállni önmagunkért, de azt is, hogy ez a játszma már nem a mi utunk és nem kell, hogy hatással legyen ránk. Mindannyiunknak meg kell most tanulni önállónak lenni és a maga útját járni, anélkül, hogy külső erők megingatnák!
Lélekszerződéseink vannak. A másik is egy velünk, bennünket tükröz – minden önszabotázsunkat, minden kishitűségünket megmutat, önmagunkkal szemben! Tanít, hogy erősebbé váljunk. Hogy képviseljük azt, ami valójában vagyunk és amit valójában akarunk. Meg kell látnunk ezt és kiszállni a harcokból. Békében továbblépni. Önmagunk felé…

Zentai Anna

Kép: Pinterest