Te mit képviselsz?
A tiszta női minőséget képviselem.
Beavatott névként az Anima Alba nevet adták nekem.
Sok éven át mondták… Akkor még nem értettem, mit jelent ez. Hiszen nem láttam, hogy ki vagyok, mert eleve, természetesen akként működtem és nem láttam azt sem, hogy mekkora ellenállást, félelmet, tagadást vált ez ki sokakból. Nem láttam meg, hogyan bántalmaznak, hogyan bántalmazzák azt, amit önmagukban is tagadnak, elfojtanak, ami sérült. Nem értettem…
Azok, akik férfiként működnek, pontosabban a sérült férfi működésben élnek – nemtől függetlenül, legyen az akár a családom tagja, hozzám közel, vagy távol álló, vagy teljesen ismeretlen – azok voltak, akik sokáig bántalmaztak. Amíg hagytam és fogadtam. Mert nem értik és önmagukban is tagadják azt a szépséget, lágyságot, azt a csodát és varázslatot, ami ott van. Mert ezt tanulták.
Ma már tudom: nő vagyok. A finom, a gyengéd, a lágy, a befogadó – mégis egy őserő. Nő, aki önmagát képes odaadni, puszta feltétlen szeretetből, a természeténél fogva. Mert ez a női minőség. Nő, aki egy a Természettel. A Természet ereje pedig a leghatalmasabb.
Elfordították a tekintetünket a női erőtől, így a Természettől is. Félünk az erejétől, féljük a saját erőnket, a gyengédséget gyengeségnek gondoljuk, közben vágyunk rá, a női erőt pedig kísértésként éljük meg, mert elfojtjuk és így jelez, mivel a részünk és csak vele lehetünk egészek.
Mindenki egy csoda! Mindenki az Isten egy arca. Nagyon sokan képviselnek erőt, tisztaságot, nőiséget, férfiasságot, hitet, alkotóerőt, odaadó erőt, tápláló erőt, szeretet-erőt, és megannyi arcát az isteninek… Te vajon melyik vagy?
Nimród, a szakrális uralkodó csillagképében jár a Nap, útjának legmagasabb szakaszán. E napokban van ideje annak, hogy ráébredjünk: életünk urává csak akkor válhatunk igazán, ha éljük a Nimród fényüzenetei által is közvetített minőségeket. A Nap most érinti váll-csillagait, így a felvállalás ideje van. Felvállalni azt, aki és ami vagyunk. A világosság, a fény kerül most a legmagasabbra! Világosan képviselni önmagunkat – ez kizár mindent, ami a “nem én”. Minden felvállalás, kinyilatkoztatás az az erő, az az energia, ami egyenesíti az utat előttünk.
Te mit vállalsz most fel?
Te mit nyilatkoztatsz most ki?
Tedd meg! Elég, ha önmagad felé megteszed! De légy tudatában annak, Aki Vagy!
Ha azt veszed észre, hogy nem mered, hogy nehéz… akkor valójában nem nehéz, csak szokatlan. Akkor csupán a beléd táplált kondíciók engednek nehezen, ami nem a tiéd, hanem azoké volt, akik éreztették veled, hogy az önfelvállalás egoizmus. ..és még nem is az övék, mert ők is ezt hozták.. De valójában az a sérült részünk, aki nem meri megmutatni, hogy kicsoda valójában – nem pedig az, aki megmutatja.
Ezt azonban nem lehet elméből átélni. A felismerés az életünk egy pontján egyszerűen csak megtörténik. …és akkor rájövünk: semmilyenné nem kell válnunk, mert már eleve az vagyunk, akinek Isten teremteni akart!
Minden egyes ember képvisel valamit az isteniből. Mindenki. Nincs kivétel. Te is képviseled az ő egyik arcát. Csak rá kell jönnöd, hogy ki vagy, mi vagy. Hogy mi az a legnagyobb jó benned, ami a lényed maga? Az, amit a leginkább szeretnek – és amit a leginkább gyűlölnek benned. Mert sokan vannak még sérültek, sokan akarnak megfelelni még és ezt nem is tudják… De te választhatsz mást. Választhatod azt, Aki Vagy.
Mert nincs is más választás…
Zentai Anna
Fénykép: Varga Móna – fényképész, asztrozófus