Nem hiszek…

Már nem hiszek annak, aki nem engedi, hogy szabadon éljem az életemet és szabadon járjam a saját utamat.

Nem hiszek annak, aki erővel kényszeríti rám a saját gondolatait és nem engedi, hogy a saját meglátásom szerint járjak el.

Nem hiszek annak, aki a természetestől a mesterséges felé terel.

Nem hiszek annak, aki félelmet kelt és nem pedig eloszlatja a félelmeimet.

Nem hiszek annak, aki azt mondja: ölni kell – és nem adja meg a tisztességet, a méltóságot, nem végzi ezt szertartással, végtelen alázattal.

Nem hiszek annak, aki a traumákat gyarapítja és nem a gyógyítást.

Nem hiszek annak, aki eltitkol információkat és meghamisítja a tudást.

Nem hiszek annak, aki nem foglalkozik a lelkemmel és azzal, hogy mit érzek.

Nem hiszek annak, aki nem hiszi az Istent, aki nem bízik a szívében, aki nem figyel a Lelkére.

Nem hiszek annak, aki csak az anyagi, látható, fizikai, felszínes síkot figyeli, magyarázza és éli.

Nem hiszek annak, aki ítélkezik, elítél és másoknak árt.

Annak hiszek, aki tudja, hogy a Lélek van mindenek előtt és figyel az én Lelkemre is.

Annak hiszek, aki tudja, hogy Istené az igazság.

Annak hiszek, aki megadja nekem a szabadságot, hogy bármit kezdhetek az életemmel, akkor is, ha hibázok és akkor is, ha az az ő érdekeivel szembe megy.

Annak hiszek, aki nem félrelöki, hanem megsimogatja az állatokat.

Annak hiszek, aki szereti a virágokat, a Természetet, a zenét.

Annak hiszek, aki Lélekkel éli a mindennapjait és a szakralitás a természetes lételeme.

Annak hiszek, aki figyel arra, hogy mit érzek és mi hogyan esik nekem.

Annak hiszek, aki nem csak a Testtel, de a Lélekkel is méltón bánik!

Zentai Anna