Mit NEM csinálunk Mars-Plútó szembenállás idején?

A vasárnap bepontosodó szembenállás óriási lehetőséget és ajándékot akar hozni, de rajtunk múlik, hogy hogyan fogadjuk. Panaszkodunk és kesergünk, mert szívat az élet és külső erőkre hárítjuk a felelősséget, ezzel visszamegyünk gyerekbe és úgy teszünk, mintha semmi közünk nem lenne a teremtéshez, ez tőlünk független és a bolygók csinálják, nem is mi – ezzel kizárjuk azt is, hogy megtudjuk, mi a felelősségünk benne… vagy fogadjuk, engedjük, azzal a felelősségtudattal, hogy 1 kozmikus teremtő isteni lények vagyunk (spirik) 2 úgyis csak saját tudatalatti manifesztációinkkal találkozhatunk (pszichomókusok) 3 mindennel együtt is így vagyunk rendben (sokan mások) …és amúgy minden megközelítés helytálló. 🤷‍♀️
A Mars az a mi energetikai rendszerünkben igenis erő és a Plútó igenis mélyről feltörő, kirobbanó erő. Tehát ezek a megéléseink működnek párhuzamosan bennünk. Vagyis elsőként disztingváljunk: vannak bolygók az égen és vannak bennünk, általunk működő erők, amiket mi magunk generálunk és uralunk, irányítunk. Tehát azért szidni egy bolygót az égen, mert valamit megélek a saját magam által működtetett rendszeren belül – nonszensz.
Félni egy bolygótól az annyi, mint félni a saját erőmtől, a saját teremtéseimtől, önmagamtól. Az egyenlő azzal, hogy nem ismerem önmagamat, nem vagyok tisztában egy részemmel és ettől félek.
Ez pedig amúgy nem baj. Ér gyengének lenni is. Ér félni is. Emberek vagyunk. De ráfogni egy bolygóra azt, hogy miért vagyunk vacakul, az hárítás.
Nem azért vagyunk vacakul, mert valahogy áll a Plútó. Hanem azért, mert valamit még nem oldottunk fel magunkban. Hála azért, hogy van egy erő, ami ezt megmutatja!
A vízöntő Plútó által megjelenített erő most tisztítani, tisztázni, felszabadítani akar. De ha nem hagyjuk, akkor hiába várjuk a felszabadult, önfeledt, boldog életet!
Tehát mit nem csinálunk Mars-Plútó szembenállás idején?
Nem mondjuk azt, hogy minden rendben van, ha éppen feszülünk, forrongunk, dühöngünk ott mélyen, legbelül.
Nem csinálunk úgy, mintha jól lennénk, amikor nem vagyunk jól.
Nem mosolygunk és kedveskedünk, amikor épp el akarjuk küldeni az egész világot a k@rvakib@ottanyjába.
Nem szépítgetünk, nem játszunk szerepet, nem maszkolunk.
Nem csináljuk azt, hogy nem veszünk tudomást a nyugtalanságunkról.
Nem nyomjuk el azt, ami fel akar törni, mint a vulkán!
…mert addig a feszültség nem tud távozni, addig nem lesz tisztulás és gyógyulás, addig senki nem fog megváltani minket a bezártságunkból, amíg mi magunk meg nem váltjuk magunkat.
Ér dühöngeni, ér kisírni és kiordítani magunkból, ami sok ideje benn rekedt, különben azzal fogjuk elpusztítani saját magunkat.
Ilyenkor tehát felszínre engedjük azt, ami feszít. Ez a folyamat fogja meghozni a kisimulást, a valódi megnyugvást és a valódi önirányítást.

Zentai Anna – AsztroHerbárium