Elmondom…

Akkor most elmondom, hogy ez hogyan is működik.

Mondjuk, van egy nő. Hívjuk Gizinek. Gizi eszméletlenül szerelmes Bélába. Igenám, de Bélának is tetszik ugyan Gizi, viszont nem akarja felvállalni a világ előtt. Folyton mással van elfoglalva, más dolgokkal, más nőkkel, más egyebekkel, de Gizinek csak kevés jut. Gizi viszont tökéletesen biztos abban, hogy Béla szereti őt és együtt lesznek, mert Béla meg fog változni. Mindenféle spiri tanfolyamokat végez, látókkal és segítőkkel konzultál, elkönyveli Bélát úgy, hogy még nem ébredt fel, hogy menekül önmaga elől és majd, ha megváltozik, rájön, hogy mennyire szereti őt és őt fogja választani. Kielemzi Béla minden pszichés működését, nyaggatja, kérleli és úgy gondolja, hogy ő már tisztán lát és várja, hogy Béla megváltozzon.

De nem fog. Mégpedig azért nem fog, mert Gizi mindenhova rohangál, mindenhol keresgél, mindig Bélát vizsgálgatja, de saját magát nem vizsgálja meg elég mélyen. Mert ha önmagában mélyedne el és önmagában kutatná fel az okot, akkor megtalálná azt, hogy gyermekkorában az édesapja mellőzése mennyire fájt neki és ezt még nem dolgozta fel és rájöhetne arra, hogy ezért mellőzi őt minden férfi, akibe beleszeret. Hiába várja kívülről a megváltást, az nem fog kívülről jönni. Addig ugyanazokat a köröket futja és ugyanazokat a tanításokat kapja. Újra belemegy olyan kapcsolatokba, ahol nem őt teszik első helyre, mert ő maga nem tudja saját magát első helyre tenni. Addig Bélának muszáj eljátszania a tanító szerepet – amiről persze Béla sem tud, csak értetlenül figyeli Gizi feszengéseit és nem is érti azt. Bélának tükröt kell tartania, mert ez a tükör addig él, amíg Gizi nem hajlandó mélységesen őszintén belenézni és önmagát meglátni benne és ez által transzformálni mindazt, amivel addig önmagát szabotálta. Béla addig hozza vissza számára ugyanazt a helyzetet, ugyanazt az emléket, amíg ő azt saját magában fel nem dolgozza és át nem írja.

Tehát hiába várja Bélától, hogy megváltozik, amíg őbenne ez a szereposztás nem változik meg, addig ugyanazt fogja teremteni a saját mátrixában és aztán szidhatja a szerencsétlen férfiakat, mindhiába…

Ha viszont Gizi elkezd elvonatkoztatni attól a látásmódtól, amit kiskora óta kondicionáltak belé és nem Bélában keresi a hibákat, hanem mer mélyen önmagába nézni és feloldja azt a fájdalmat, ami a múltjából ered, akkor nem kell többé szembesülnie ezzel a fájdalommal a jelenben sem. Akkor Béla saját magától fog megváltozni – vagy szépen eltűnik a színről és megjelenik egy másik férfi, aki már nem Béla lesz, de szeretni fogja, igazán és őt fogja választani. Azonnal, amint Gizi önmagát fogja választani a fájdalom öntudatlan ismétlése helyett…

Na, így működik ez nagyban is.

Ugyanaz, ami az egyéni rendszerben történik, történik a kollektívben is. Mikrokozmosz – makrokozmosz. Fent – Lent. Kint – Bent.

Amíg a rendszert akarjuk fizikai szinten megdönteni, addig a rendszer nem fog megdőlni. Vagy, ha mégis sikerül, akkor azt is önszántából és tudatosan fogja tenni és még nagyobb megtorlást von maga után. Mert kívülről nem lehet megváltoztatni senkit és semmit!!! Azzal éppen az ellenkezőjét érjük el, mint amit szeretnénk… A rendszer azért működik úgy, mert mi magunk belül, láthatatlanul, úgy működünk. A rendszer azért olyan, amilyen, mert mi magunk olyanok vagyunk. Amíg az egyénben harc és küzdelem van bármi ellen, addig kint is azzal fog találkozni. Amíg az egyén szolgalelkű, áldozat, amíg eltűri azt, hogy irányítsák, addig kint is lesz egy erő, ami irányít és rabszolgaként kezel.

A rendszert megdönteni nem kívülről lehet – csakis belülről!

Ezért kell, hogy egyéni szinten mindenki változzon, hogy abbahagyjuk a harcot önmagunkkal és ez által egymással is, ezért fontos, hogy kilépjünk a szenvedésből, az áldozatiságból, a mártír programokból, az önhazugságainkból, ezért kell, hogy kiálljunk egyénileg önmagunkért és éljük azt, aki valójában vagyunk! Ezért kell, hogy dolgozzunk önmagunkon és változtassunk. Mert ezzel tehetünk a legtöbbet a világért is!

A külső forradalom csak még nagyobb megtorlást szül. A belső forradalom hoz valódi változást!

Z. A.

Fotó: Varga Móna – fényképész, asztrozófus