Jól akarsz lenni? …vagy nem? – …és egy kulcs a jólléthez

Jól akarsz lenni? …vagy nem? …és egy kulcs a jólléthez

Azt mondogatjuk, hogy mindenki jól akar lenni… de biztos ez?

Már jó ideje látok egy olyan működést, ami kifejezetten akkor jellemző, ha nagyon az elme és az értelem oldaláról közelítünk a világ, az ember és általában a dolgok működése felé. Ilyenkor gyakori, hogy nagy tudásra teszünk szert, de a szívünkben továbbra is sérülések, fájdalmak vannak, amik még nincsenek megdolgozva. Próbáljuk látni a jövőt, jóslatokat várunk, vagy jósokat kérdezünk, esetleg mi magunk is kitanulunk rendszereket és ebben meglehet, hogy igen komoly szintre is jutunk… ám ugyanez a csapdahelyzet is. Minél inkább elmegyünk afelé, hogy a dolgokat értelmezzük, ismerjük, tudjuk… annál kevésbé fogunk igazán ÉLNI és ÉREZNI. Valami hiányzik ilyenkor és ezt mások is, illetve mi magunk is érezzük, észrevesszük. Millió magyarázatot találunk a dolgok működésére… és közben ilyenkor történik meg, hogy éppen a lényeg veszik el és közben észrevétlenül ragaszkodni kezdünk a szenvedéshez!

Mert ha csak az anyag felől közelítünk, a látható, felszínen zajló, gyakorlati oldalról, ha már “túl okossá” válunk és a lelket, a belső megéléseket kihagyjuk, akkor nem csoda, hogy csak ezt fogjuk találni. Az ember azt hiszi, hogy minél többet tanul és tud, annál jobb a helyzet, ám ugyanez a tudás, lelki fejlődés és szívnyitás nélkül gyakran hozza magával azt is, hogy ragaszkodunk a szenvedéshez és ezt önmagunk és mások felé is különböző logikus magyarázatokkal bizonyítjuk.

Most őszintén nézz magadba és kérdezd meg magadtól… de tényleg nagyon, nagyon őszintén: AKARSZ JÓL LENNI? …VAGY NEM?

Érdemes nem azonnal rávágni a választ, hanem valóban megfigyelni, hogy e kérdés hatására mi játszódik le bennünk. Vajon elkezdjük önmagunknak bizonygatni, hogy miért nem lehet? Ez gyakori eset… De vajon hol, mikor kezdődött ez? Hol és mikor égett be, hogy ezt tegyük? Hogy elhiggyük, hogy nem lehetünk jól? Főleg, ha valamilyen külső körülmény zajlik…?

Azt gondolom, hogy mélyen a szívében mindenki jól akar lenni. Ám azt, hogy ez mit is jelent, fel is kellene fedeznünk! Jól lenni… ez nem külső, látható dolgokban nyilvánul meg, ugyanakkor érezhető azon, aki valóban jól van. Nagyon fontos, hogy megértsük: a jóllétünk semmilyen külső körülményen nem múlik! Amíg ezt hisszük, addig mindig függővé tesszük valamitől és persze, hogy nem fogjuk megtalálni…

Jól lenni egyenlő az elégedettséggel. Azzal, hogy béke és nyugalom van a lelkünkben. Ennek egyik ismérve, hogy másokat sem bántunk. Sem embertársunkat, sem növényt, sem állatot. Semmilyen létező, érző lényt, aki együtt él velünk ezen a bolygón.

Tényleg olyan elépzelhetetlen, hogy bármi történik kint, attól még lehetünk jól? Tényleg ennyire nem szoktuk ezt meg? Miért ne lenne lehetséges? Mi van, ha elkezdenél olyan embereket keresni és megfigyelni, akik jól vannak? Mi lenne, ha kiderülne, hogy idővel egyre több ilyen embert találsz? Mi lenne, ha tanulnál tőlük, ahelyett, hogy azonnal tagadásba mennél át és tovább próbálnád igazolni magadnak, hogy ilyen nincs?

Éppen ma este egy online kurzuson beszélt egy csodálatos tanítóm arról, hogy jól lenni az egyenlő azzal, hogy a szokásosnál is jobban működik a szinkronicitás. Ez milyen szép megfogalmazása ennek az állapotnak! ..és valóban.. Szerintem mindannyian éreztünk már ilyet, ideig-óráig. Mi lenne, ha ez szinte folyamatos lenne?

Én nem csak hiszem, hanem már millió hétköznapi élményben megtapasztaltam, hogy bármi történik, lehetek jól. Valóban jól. Nem tagadásban, nem elutasításban – éppen ellenkezőleg! Valóban jól lehetek. Ugyanúgy, ahogyan borús idő esetén is lehet vidámnak lenni. Temetésen is lehet békével és örömben lenni.. sőt… Nemrég kaptam ehhez egy csodálatos kulcsot és ezt most megosztom veletek is!

Az egyik privát csoportunkban Nagy Katalin (a Génkulcsok hazai nagykövete) nagyon szép összegző bejegyzést írt az egyik kurzusunk egy témájának végén. Ebből a posztból idézek most ide pár mondatot, ami nekem sokat adott és sok mindent megnyitott bennem:

“A legfontosabb talán az, hogy ez az utazás a bennünk és körülöttünk megjelenő ellentétek áthidalásával kezdődik. Nem a megtagadásukról szól, nem kizárásukról, még csak nem is arról, hogy határozottan felülemelkedünk rajtuk, hanem gyakoroljuk a megtartásukat. Képessé válunk arra, hogy ott maradjunk a paradoxonnal, a rendezetlenséggel, bizonytalansággal, anélkül, hogy összeomolnánk, vagy megpróbálnánk fejből vagy erőből kijavítani, megoldani azt.”

Ezek a mondatok pont jókor találtak meg engem… Éppen az árnyékainkkal foglalkoztunk már egy ideje és az asztrozófiai vonatkozásokat, tranzitokat és belső megéléseket is egyaránt figyelve ez az instrukció feltette a koronát egy mély megvilágosodásra bennem, egy hosszú tapasztalási út során. Hirtelen összeálltak a rendszerek és ebben a folyamatban évekre visszamenően mindent megértettem… Jó ideje tapasztaltam én magam is, hogy amint MEGENGEDÉSBE kerülök azzal, ami VAN, olyan megnyilvánulásai lesznek egy-egy bolygóenergiának, amire nem is gondoltam volna! Ez alól nincs kivétel, ez minden egyes bolygóenergiára igaz.

Különleges időket élünk most és ennek része az is, amit én is érzek, látok és tapasztalok, hogy sokkal tágabb dimenziói nyílnak meg a már megismert, tanult rendszereknek, mint eddig. Nem kivétel az asztrozófia sem. Egyszerűen, annyira uránuszi-vízöntős idők járnak (és egyre inkább igaz ez), hogy sokkal tágabb jelentései derülnek ki a csillagoknak, bolygóknak, az égi jelöléseknek is! Tudtam és éltem ezt eddig is, de most, mintha mélyen tudatosult volna, a megélt tapasztalatok által ez a működés. Nekem akkoriban éppen a Mars tranzitjai hoztak ébredést – talán eddig azt gondoltuk, hogy csak küzdelem lehet és ha nem kint, akkor bent – de nem, ez sem igaz. Nem is volt az, csak nem láttunk tágabban. Szűk keretrendszerekben gondolkodtunk és nem a megengedésben, mert állandóan ellenálltunk valaminek. Amit tudtunk, az messze volt a teljességtől és még most is messze van, hiszen minél többet tanulunk, annál inkább láthatjuk, milyen keveset tudunk!

A kulcs az, hogy felismerjük: hol van bennünk az ELLENÁLLÁS! Hol állunk ellen, hol ítélkezünk, hol tagadunk, hol küzdünk önmagunkkal? …és mi lenne, ha ezt befejeznénk?

Ott van példának okáért a Szaturnusz. Ugyanazt a szaturnuszi rezgést alacsony frekvencián megnyilváníthatom úgy, hogy nem engedem meg magamnak azt, amire vágyom… és ugyanezt a szaturnuszi rezgést magasabb (önazonos) frekvencián megnyilváníthatom úgy, hogy megengedtem magamnak azt, amire vágyom. Ugyanaz a rezgés – más frekvenciákon. Ez pedig minden égitest esetében így működik, de az emberiség ez még csak most kezdte el felfedezni…

A kulcs: a megengedés. Egyszerűen megengedésbe kerülni azzal, ami van, az árnyékokkal is, azzal is, amit rossznak ítélünk, mindennel és bármivel. Nem küzdeni ellene. Teljességgel megélni azt, ami vagyunk.

Amikor ezt megtesszük, amikor megszűnik bennünk az ellenállás, hirtelen minden megváltozik. Hatalmas erők szabadulnak fel, megindul az áramlás és olyan dolgokra találhatunk megoldást, amelyekre eddig nem.. Az ellentéteket nem oldhatjuk fel küzdelemmel. Hiszen erről szól most minden a láthatóban is.. és ez belőlünk, belülről indul… Ezen az úton pedig rá fogunk jönni: minden, amit elutasítottunk, amit megbélyegeztünk, ami iránt ellenérzésünk volt… az belőlünk ered. Tükreinken át önmagunkat bántjuk. …mi lenne, ha abbahagynánk?

Zentai Anna

Kép: Pinterest