Honnan tudod, hogy mi az árnyékod?

Honnan tudod, hogy mi az árnyékod?

Bármerre indulsz az önismereti úton, előbb-utóbb találkozol az árnyékrész fogalmával és ha olvasol e témában, akkor nem véletlenül érezheted úgy, hogy a vízcsapból is ez folyik. Én most ráteszek még egy lapáttal, mert eddig is sokat írtam róla, de most kifejezetten ennek szentelek egy szösszenetet. Sokszor hangsúlyoztam már, de most is ugyanazt tudom mondani: a fejlődésünk lényegi kulcsa, bizony, az árnyékunkkal való munka! A saját árnyékrészünk felfedése, magunkhoz ölelése, átszeretése, felfényesítése.

Az árnyékrészünk jelenik meg a Plútó bolygóban, vagy a Pandora szelencéjéből kiszabaduló démonokként a Hydra csillagképben, de ő Lilith is, a felfényesítés üzenetét pedig ott találjuk Nimród csillagképében, amelyet mostanság a Jupiter hangsúlyoz. Tele a csillagos égbolt utalásokkal, csak érteni, érezni kell…

Nem mondom, hogy most egy tuti receptet adok mindenkinek, mert szerintem erre nincsen mindenkire alkalmazható tuti recept. Mindenkinek máskor, más időben és más élmény, más tapasztalás által van lehetősége meglátni és elfogadni az árnyékát. De elmesélek most egy olyan dolgot, ami nekem segített. Az első belépő persze az, hogy fogadjuk el és békéljünk meg azzal a ténnyel, hogy minden egyes embernek van árnyékrésze, nekünk is. Ez nem valami olyan dolog, amiből kivonhatjuk magunkat, mert mi már tökéletesen rendben vagyunk, a másik a hülye. Ez alól senki nem kivétel. Aki földi testben született, annak van árnyéka és kész. Az árnyékunk gyakorlatilag az a részünk, amit nem fogadunk el magunkban, amit elutasítunk, megtagadunk, elnyomunk, elfojtunk. Ilyensége okán pedig nem biztos, hogy képesek vagyunk rálátni – sokszor a környezetünk az, aki kerek perec kimondja, rávilágít az árnyékrészeinkre. Nem szoktuk szeretni. Legalábbis alacsonyabb tudatossági szinten. Magas szinten viszont már kifejezetten örvendünk az eget rengető felfedezésnek, hiszen a spirituális rejtvényfejtés saját belső labirintusunkban csakis örömteli kaland és gyümölcsöző játék lehet!

Hogyan ismerd hát fel a saját árnyékodat?

1. Önreflexió – Sokszor említettem már, hogy minden itt kezdődik. Kezdheted úgy ezt az utazást, hogy felteszed magadnak a nagy kérdést: Én hol ítélkezem? Mi az, amit elítélek? Ki az, akit elítélek és miért? …aztán elég, ha csak figyelsz. Magadra. Folyamatosan. Már maga a kérdés is be fogja indítani a tapasztalást, de amúgy kérdés nélkül, a puszta szándékkal is működik a dolog. Onnan kezdve, hogy eszerint monitorozod magad, napról napra, egy rakás ítélkezést fogsz tapasztalni magadon, akkor is, ha előtte azt gondoltad, hogy te már annyira remek vagy, hogy te aztán biztosan nem ítélkezel! A legegyszerűbb hétköznapi élmények során fogod felfedezni, hogy itt is egy kis ítélkezés, ott is egy kicsi… Jééézusom, itt egy bazinagy! Uhhh.. Ez is én vagyok? …és igen. Ez is te vagy. Meg az is, amit megítélsz.
2. Ha megvan, hogy mi felé van ítélkezés benned, akkor gondolkodj el, kíméletlenül őszintén magadhoz: honnan ered belőlem ez az ítélkezés? Esetleg van-e, vagy volt-e valaki a családodban, környezetedben, aki így vélekedett/vélekedik? Figyeld meg azt is, hogy mi az a téma, mi az az életterület, ahova tartozik az, amit megítélsz, elítélsz, kizársz! Mi az, amire azt mondod, hogy na, te aztán azt biztosan nem..? Ha megvan ez a téma, kutasd fel magadban, a múltadban, a gyermekkorodban: hol volt ezzel kapcsolatos traumatikus élményem, megaláztatásom, megszégyenítésem, bántalmazásom, stb.? (Valószínű, hogy már tudni is fogod, vagy tudtad jó ideje..) Tedd fel a kérdést: Ha én azt tenném, ha én úgy élnék, az milyen lenne? Merném, vagy nem merném? Vajon miért nem..?
3. Tudatosítsd az összefüggéseket! Lehet, hogy simán csak azért ítélsz el valamit, vagy valakit, mert volt a múltban egy ide kapcsolódó traumád, rossz élményed, vagy még inkább: mert valakitől azt láttad, érezted, hogy ő elutasítja azt? …te pedig valójában nem? De ez még magadnak is nehéz lehet bevallani, hiszen meg akarsz felelni mindenkinek. Jó akarsz lenni, azt akarod, hogy szeressenek, ezért te nem lehetsz olyan, nem élhetsz úgy, nem viselkedhetsz úgy, nem teheted azt…

Hogy mikor jut el hozzád az, amit észrevettél, hogy mikor tör át a tudatodban a megvilágosodás felszabadító ereje, azt alázattal érdemes a legmagasabb rendűre bízni. De tehetsz érte, ha ezt így mind végigzongorázod. Már azzal, hogy elkezded figyelni magadban azt, hogy ítélkezel és elkezdesz rá tudatossá válni, nagyon sokat tehetsz a fejlődésedért, sokat változhatsz, sokkal finomabban, együttérzőbben, tudatosabban lehetsz benne a kapcsolataidban! Ha pedig eljutsz az összefüggésekig és úgy érzed, hogy nem bírsz ezzel egyedül, akkor kérj segítséget, mert sokkal könnyebb lesz úgy! Nagyszerű és gyors módszerek vannak ma már az elakadások feloldására, használd ki a lehetőséget, ne cipeld tovább azt, ami felesleges, ami csak visszahúz!

Minden egyes ítélkezésed, elítélésed valójában önmagadnak szól. Leírhatatlanul felszabadító tud lenni az az élmény, amikor áttör a fény a tudatban és rájössz, hogy ezek honnan erednek, fény vetül az árnyékodra, megvilágosodik minden összefüggés, új színezetet kap az életed, megérted az életutadat és e szent pillanattól kezdve már NEM VAGY KÉPES ÍTÉLKEZNI! Senki és semmi irányába. Nem az történt, hogy már nem látod rossznak azt a valamit. Hanem az, hogy teljesen más, új szemmel nézel rá és teljesen másnak látod. Annak, ami – és a nagy egész részeként is látod egyszerre és megérted, hogy helye és rendje van mindennek. Végtelen erő szabadul fel és béke költözik a szívedbe.

Szóval.. hogy honnan tudod, mi az árnyékod? Hogy mit lenne jó megszeretned magadban? Onnan, hogy mi az, amit elítélsz. Ja, hogy te nem… te már semmit… Oké. Lépj vissza az első pontra, kérlek…

Zentai Anna

Fotó részlet by Papp Attila