Hogyan tudsz valóban segíteni a másiknak?

Nagyon sokaktól hallom, időről időre, hogy látják a környezetükben, családjukban, hogy valaki el van akadva és nagyon szeretnének segíteni neki, próbálják ‘megmenteni’, felvilágosítani, ébresztgetni, noszogatni, de mindhiába…

Sokan eljutottak már oda, hogy van tudomásuk különböző megoldási módszerekről, amikről sokan másoknak nincs. Hogy már másképp látnak, mint azelőtt és ebben szeretnék támogatni a másikat is. Sokan vannak úgy, hogy már ‘kinyílt a szemük’ és látják azt is, hogy a másik még alszik. Próbálják felébreszteni, elküldik ide vagy oda, javasolnak módszereket, lehetőségeket, de a reakció vagy a nagy semmi, vagy egy meglepően intenzív, akár erőszakos ellenkezés.

Tudom, nehéz ezt megérteni. Nehéz azt látni, hogy a másik szenved, vagy beteg, vagy boldogtalan, amikor látod azt is, hogy mennyivel jobb lehetne neki! Hogy milyen egyszerű lenne, hogy jobban érezze magát! Mégis, ő maga van ellene… Te már tudod – ő még nem tudja. Ezzel élni nap, mint nap…

Ha olvasod az írásokat, akkor azt is tudod, hogy sokszor írtam és beszéltem már arról, hogy amire azt mondjuk, hogy ‘nehéz’, az valójában könnyű, csak azért érezzük nehéznek, mert elakadásban vagyunk magunk is. Mindezt persze tapasztalatból mondom, hiszen nincs olyan ember a Földön, aki ne élne meg nehézségeket – aztán, jó esetben, már egyre több olyan is van, aki megtapasztalja, hogy milyen kijönni a ‘nehézből’ és szó szerint ki-könnyülni! Mert minden ‘nehéz’ségről szóló kijelentésünk mögött meghúzódik valami olyan program, mintázat, hitrendszer, amit, ha transzformálok, akkor ezután könnyűnek fogom megélni azt, amiről talán nem is hittem volna, hogy lehet könnyű!

A fenti esetekben – saját példámból és sokan másokéból is tudva – meghúzódik a háttérben egy olyan elakadás, aminek gyökérélménye – mint mindig – a gyermekkorban keresendő. Abban a sérült gyermeki lélekben, aki szeretetre szomjazott, ám nem kapta meg és ezért mindent megtett, hogy elnyerje a szülei és környezete figyelmét, lelkét tápláló szeretetét. Később, felnőttként gyakran visszük tovább ezt a belső hiányt és feldolgozatlan fájdalmat úgy, hogy nagyon akarunk segíteni a másikon – ahelyett, hogy magunkra koncentrálnánk… de milyen érdekes, hogy nem is erről akartam írni… ez most mégis idekívánkozott.

Valójában annyit akartam mondani, hogy TUDSZ segíteni a másikon! Igenis, van arra lehetőség, hogy segíts neki és finoman tereld őt és ettől te is könnyebben érezd magad – és van lehetőség arra is, hogy akin segíteni akarnak, az is jobban érezze magát és megkönnyebbüljön, hogy ne érezze erőltetésnek, kényszernek azt, ami tőled felé irányul!

Ez a valódi segítség: a PÉLDAMUTATÁS!

Azzal, hogy nyílt egyenesben noszogatod a másikat, nem csoda, hogy ellenerőt váltasz ki. Senkinek az egója nem igényli a kényszert és az erőszakot. Ám azzal, ha visszaveszel és magadra kezdesz jobban koncentrálni, ha magadon dolgozol és néha elmeséled neki az eredményeidet, ha megérzi a lelkesedésedet, ha látja majd azt, hogy mennyi minden összejött, hogy mi mindent megoldottál, hogy ez vagy az is sikerült – ezzel fog tudni idővel elindulni nála is a motiváció arra, hogy változtasson.

Mert kívülről nem tudod feltörni őt, csak megtörni – ez pedig törés lesz a kapcsolatotokban is.

Belülről kell, hogy elinduljon benne az, aminek, hidd el, megvan a maga ideje…

Antoine de Saint-Exupéry ezt így mondta: „ Ha hajót akarsz építeni, ne csődítsd össze az embereket, hogy gyűjtsenek faanyagot, s ne ossz ki nekik feladatokat és munkaköröket, inkább tanítsd meg őket sóvárogni a tenger határtalansága után!”

…érzed a lényeget? Ebben a mondatban benne van.

Nem cselekvést, hanem motivációt kell ébreszteni. Nem direkt módon, hanem közvetetten. Mert ha azt érzi a másik, hogy meg akarod változtatni, akkor azt is érzi, hogy ő nem jó úgy, ahogy van és nincs elfogadva. Arról meg már nem is beszélek, hogy vannak eleve vállalt sorsmunkáink, amikből nem tesz jót hamarabb kijönni, mint amikor ideje van.. Ám ha ideje van, akkor bármit is teszel, úgyis meg fogja lépni, akár veled, akár nélküled is.

Tudom, nehéz elengedni azt, hogy meg akard menteni a másikat. De csak addig nehéz, amíg benned, a lelkedben van valami nehéz, amit ezzel akarsz kompenzálni. Ám ha ezzel foglalkozol inkább és ezt kikönnyíted, akkor könnyebben beindul kívül, a kapcsolataidban is a változás. Másoknak pedig inkább légy motiváció, légy tűz, ami lángra lobbant! Minél inkább az örömeidet éled, annál inkább ragyogni fogsz és ez a fény, hidd el, sokakat fog majd vonzani!

Zentai Anna

Kép: Pinterest