Hogyan tudsz magas szinten működni és bármilyen bolygóállást jól megélni?

A teremtés rezgés, vibráció természetű.

Kaptunk egy csodálatos hangszert az életünk éléséhez és ez nem csak a testünk, hanem az energiarendszerünk, a teremtő erőink, amellyel működtetünk, létezésbe hívunk bármit magunkban és magunk körül. Ennek a rezgetésével alakítjuk az életünket, annak történéseit, megéléseit.

A tudatosodás útján jár az ember, évezredek óta. De mi is az, amiről TUDnunk kellene? Mi is az, amire ébredünk, amit felfedezünk? Nem más, mint az, hogy mi magunk vagyunk a Teremtő! EGYségben mindennel… A teljes tudatlanságból, az önirányítás teljes hiányától, a tiszta tudatosságig, a teremtéseinkért való teljes felelősségvállalásig, sőt, erre való ráébredésig vezet az út. Most, a jelen időben elérkeztünk egy olyan ponthoz, hogy talán azért is ébredünk és tudatosodunk olyan sokan, mert a világunk bajban van és meg kell mentenünk…

A legtöbb ember a személyes vágyai beteljesítését kívánja. Ezért olvasnak asztrozófiai előrejelzéseket, jóslatokat. Várják, hogy jobb legyen az életük, de ezt valamilyen külső erőtől várják. Várják, hogy valaminek ‘eljöjjön az ideje’. Hisznek abban, hogy van egy magasabb erő, ami meghatározza az életük alakulását. De mi van, ha ez csak egy tudatossági szint és mi van, ha az a magasabb erő is mi magunk vagyunk, csak még nem tudunk róla…?

Különböző tudatszinteken más a valóságérzékelés*. A csillagfejtés ezt pedig tökéletesen kiszolgálja. Minden tudatossági szinten használható, annak a szintnek megfelelően… és ehhez mérten, annak a szintnek megfelelően lesz ‘hasznos’ is. Ha illúziókat látunk, akkor beleláthatjuk az illúziókat. Ha már ébredtünk, akkor megmutatja tiszta önmagát.

Gyakori jelző a csillagfejtegetős útmutatásokban az ‘alacsony’ és a ‘magas’ szintek megkülönböztetése. Ha ezt és ezt a bolygót alacsony, vagy magas szinten működteted, akkor ez és ez lesz… Ha nem, akkor meg amaz… Ennek függvényében már mindenki ‘magas’ szinten akar működni és biztos is benne, hogy ő már régen ott van! Vagy a másik oldalon ott vannak a sérült lelkek, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy nem lehet mindent, vagy bizonyos dolgokat ‘jól’ megélni, ragaszkodnak a szenvedéshez, a problémákhoz és amíg elhiszik, hogy vannak, addig tapasztalják is…

De mi az, hogy magas szint?

Min múlik, hogy egy bolygó mit hoz?

Miért lehet az, hogy amíg az egyiknek ilyen tapasztalásai vannak, addig a másiknak olyan és azzal együtt is minden tanult asztroböszmeségre** rácáfol? Hogy lehet az, hogy amikor már valaki eljutott egy bizonyos szintre, akkor képes kilépni az asztro-iskolákban betanult rendszerből és teljesen másképp működtetni a képletében látottakat, mint amit valaha is képzeltünk?

Szerintem van erre egy végtelenül egyszerű nézőpont, ami nekem eddig mindenre választ adott. Ez pedig csupán ennyi:

Annyira vagyunk magas szinten, amennyire tudatában vagyunk annak, hogy mi magunk teremtünk mindent.

Ezt a mondatot itt nem kell elfogadni. Nem is tudja mindenki elfogadni itt és most. Még nem tartunk ott.

Minden eddigi tapasztalatommal jelenleg ezt látom. Ha feltesszük a kérdést: min múlik, hogy egy bolygó mit hoz? – akkor azt mondom, hogy azon, hogy aki az általa képviselt rezgést működtetni, mennyire tudatos. Hogy mennyire adja ki a hatalmát külső erőknek – vagy mennyire nem.

Meg kell értenünk, hogy egyetlen bolygó sem csinál velünk semmit. A bolygó jelképezi, képviseli ugyanazt a teremtő erőt, rezgést, amely bennem él. Ahogyan megpendítem a húrt, az annak megfelelően fog rezegni! Pengetni összevissza, lehangoltan, zavarosan, aztán várni, hogy tisztán rezegve, szépen szóljon, egyenesen őrültség!

Amíg nem ismerem fel, hogy az életemet én ‘csinálom’, addig mindig lesz olyan rezgésem, ami öntudatlanul ficánkol össze-vissza és ha nem gyakorlom felette a hatalmat, akkor ennek következményeit fogom ‘élvezni’. Az adott történésen, amit magamnak teremtek, lemérhető, hogy mennyire vagyok tudatos. Ha végignézünk az embereken, találunk itt mindent: az egyik teljesen megadja magát a jóslatoknak és kiadja a kezéből az irányítást; a másik hisz benne, hogy maga irányít, de azért tiszteli a felsőbb erőket és gyakran hívatkozik az égiekre, a véletlenekre, Istenre, karmára, végeztre, Szaturnuszra, stb… de ez még mindig ugyanaz az alárendeltség, a felelősség hárítása, nem tudása. A magasabbrendű felé való tisztelet – gyakorlatilag az a tisztelet és alázat, ami annak szól, amit még nem tudok magamról!

Hogy egyre kevésbé féljünk adott bolygóktól és rálássunk arra, hogy valójában mit működtetünk és ez által egyben arra is, hogy mi a feloldási út, álljon itt egy dióhéjnyi összefoglaló, a jelenlegi tudatossági szinteknek megfelelően.

Szaturnusz – az áldás, a megszentelés, a fény anyagba öntésének és az értékek átörökítésének ereje – akkor teremthetünk vele olyat, amit nem akarunk, amikor a gyermekkorban belénk rögzült megfelelési kényszereket, amelyek még a tudatalattinkban élnek, nem oldottuk fel. Ha megtettük, akkor a legnagyobb ajándékokat hozza el. Magas szinten: jelenlét, megengedésben létezés, határok megfelelő kezelése, beérett ajándékok.

Uránusz – tudattágító erő, egységben értelmezés – azért mondjuk rá, hogy a szabadság bolygója, mert akkor válunk szabaddá igazán, amikor valamit egységében megértve, kitágul a tudatunk, a látásunk, tágabb nézőpontra váltva ráébredünk, hogy valójában nincs kényszer, nem kell benne lennünk, maradnunk helyzetekben. A megtisztulás tehát elsősorban szellemi felismerések, megértések eredménye. Magas szinten: a lélek és szellem korlátlan szabad szárnyalása, tisztaság, újító és magas szellemiség.

Neptunusz – a valódi érzelmek, a valódi lelkiség – akkor teremthetünk vele nem kellemes élményeket, ha még van bennünk áldozatprogram. Meglehet, hogy volt ilyen élményünk a múltban, de ideje kilépni minden áldozati, mártír szerepből, szenvedésből, önsajnálatból. Ha nem játsszuk tovább az áldozatot, ha nem engedjük, hogy mások befolyásolják érzéseinket, állapotunkat, akkor magunkra találva nagyon mély lelki harmóniát teremthetünk az erejével! Magas szinten tehát. önazonosság, mély lelki harmónia, idill, intimitás, gyengédség, együttérzés, érzékfeletti érzékelés és bizalom is, az intuitív képességeinkben, egységélmény.

Plútó – a teremtő erőink feletti hatalom – akkor teremthetünk vele olyat, amit nem akarunk, amikor kiadjuk az erőnket, a teremtéseinkért való felelősséget másoknak, vagy egy általunk magunknál magasabbnak hitt hatalomnak. Amint ezt abbahagyjuk és tudatosítjuk hatalmunkat, mindez megváltozik. Ő jelképezi a tudatalattit is, általa válik fontossá, hogy dolgozzunk ezzel a belső világunkkal is. Magas szinten: a bármire képesek vagyunk érzést, állapotot, tudatosságot is hozza és az ide kapcsolódó megéléseket, szellemi győzelmet, árnyékrészeink elfogadását és megszeretését, illetve minőségi szintemelkedést, és a valódi szenvedélyeink élését.

Nincs kivétel. Valójában minden ember azért jött, hogy megtanuljon a lelkére hallgatni és járni azt az utat, amit a belső iránytű diktál! Mindannyian ezt a tapasztalási utat járjuk, csak mindenki másként. Mindenkinek az a feladata, hogy megtanulja érvényesíteni a saját valódi, lelki akaratát, a szíve akaratát a földi világban! Hogy teljességgel megélje saját magát. Innen vezethet csak tovább az út, a megvilágosodás felé…

Zentai Anna

Kép: Pinterest

*by D.E. **by P.Z.