Gyors karma – avagy miért nem megoldás a bosszú?

Gyorsítottan működik már a teremtés, vagyis bármilyen vibráció, impulzus, amit kiviszünk a világba, sokkal hamarabb, gyorsan tér vissza hozzánk, mint pár évtizeddel ezelőtt.

Mert hogy lassan kapisgáljuk mi is, egyre többen: a teremtés vibráció természetű és mi magunk alakítjuk. Nem a sors csinálja velünk azt, amit – mi magunk csináljuk magunkkal, mi választjuk, mi engedélyezzük, mi állunk ellen, mi teremtjük. Ebben pedig minden vibráció, amit működtetünk, részt vesz. Hogy mire gondolunk, mire hangoljuk magunkat. Ezért fontos nagyon a tudatosság – figyelni ezekre és egyáltalán: meghatározni, mire is figyelünk, mert a figyelem maga a teremtő energia!

Pontosan ezért nem érdemes bosszút fontolgatni. Minden, ami megtörtént már, az csakis a magasabbrendű intelligencia/akarat jóváhagyásával történhetett meg. Amihez az egó, bizony, nagyon kicsi, tehát kellene, hogy legyen bennünk annyi alázat, hogy nem reklamálunk! Mint tudjuk: a kozmosz szó rendet jelent, az univerzum kiegyenlítésre törekszik. Tehát ami történt, az már maga a kiegyenlítődése annak, ami előzőleg történt. Ha kaptunk egy pofont Bélától, akkor azért kaptuk, mert előtte mi adtunk neki egy pofont.

Olyan gyakran mondjuk, hogy ‘semmi nem véletlen!” – de vajon elgondolkodunk-e ezen komolyan? Vajon utánajárunk-e annak, hogy akkor MIÉRT történt meg valami? Látjuk-e azt, hogy minden történés már OKOZAT? Nem történik meg olyan valami, amire nem adtunk okot!

Pontosan ezért felesleges tehát bosszút állni – mert ha már megkaptuk azt a pofont, akkor azzal ki lett egyenlítve a helyzet és ha ezután még újra bosszút akarunk állni, akkor tovább visszük az energiát. Érdemesebb inkább két lépést hátralépni és józanabbul, objektíven megvizsgálni a helyzetet. Esetleg a hátterét, az energetikát, az ok-okozati összefüggéseit. Nem azt, hogy Béla miért lett ilyen köcsög. Hanem azt, hogy mivel adtam okot arra, hogy benyeljem azt a pofont. Aztán kilépni az egész játszmázásból és nem dobni vissza a labdát! Megállítani a folyamatot, megköszönni a tanításokat – egyáltalán, megérteni, elvenni azokat, ha nyitottak vagyunk rá.

Minden olyan állapot, amiben a másik embert, vagy külső körülményeket okolunk saját nyomorúságunkért, annak tünete, hogy még nem vagyunk ott, ahol hisszük magunkat. Még nem vagyunk kellően tudatosak. Nem vagyunk spirituálisok. Nem, nem vagyunk többek és jobbak a másiknál. Nem vagyunk fensőbbrendűbbek.

 (Mindez nem vonatkozik bizonyos konkrét helyzetekre, pl. ha súlyos trauma, bántalmazás, erőszak ér bennünket valaki által – persze, az ok-okozat erre a helyzetre is vonatkozik, a történteknek itt is meg kellett történnie, a karmának ki kellett egyenlítődnie – személyes tapasztalat – de ez esetben fontos, hogy elismerjük, hogy a másik hibázott, rosszat tett és feldolgozzuk a történéseket.)

Zentai Anna

Kép: Pinterest