Gyógyulás…

Gyógyulás…

A Plútó Vízöntő jegybe lépése nagyon mély tisztító folyamatokat indított el, radikális felszabadulás korszakát, ehhez a Neptunusz jelenlegi sorskör-váltása csatlakozik, ami jelentősen felkavarhatja mély érzelemvilágunkat, mindez pedig egy olyan korban történik, amikor eleve dimenzióváltásban vagyunk, vagyis tudattágítás történik – a régi minták, hitrendszerek ideje lejárt és ezzel sok alacsony szintű rezgés oldódik, tisztul ki a térből, a saját energetikai terünkből, testünkből is. Ennek a réginek a kitisztulása sokak számára nehéz lehet, ugyanakkor mégis üdvözítő – és még ha ezt tudjuk, akkor is át kell élnünk.

Évezredes sérülésekből gyógyulunk most ki. Minden kibillent emberi működés, minden erőszak, bántás, viszály, hamisság, manipuláció, stb – csakis akkor lehetséges, ha sérülés áll mögötte. Elszakadás a lelkünktől, a valódi érzelmeinktől. Régóta írok erről is, különösen a most aktuális Szaturnusz-Neptunusz együttállás okán, amely ráirányítja fókuszunkat a valódi, mély érzelmekre, minden tagadáson túl és amely alkalmas idő arra is, hogy visszahívjuk a leszakadt lélekrészeinket és újraintegráljuk önmagunkba!

Mivel ez mindenki számára intenzív élmény, így nem véletlen, hogy annyi feszültség jelenik meg a külvilágban és vannak erők, amik ezt ki is használják (bár ezek is csak az ébredésért dolgoznak). Egyik legutóbbi írásomban említettem, hogy éppen ezért fontos lejönni a tömegtudatról (régi tanítás már ez, amit sokan élünk), kikapcsolni a rádiót, a televíziót, nem venni részt a pánikkeltésben és konfliktusokban, az egymás és önmagunk elleni harcokban, nem adni meg magunkat a manipulatív hatásoknak! Most nagyon fontos, hogy a saját belső folyamatainkra fókuszáljunk! Ám, amíg valami elviszi a figyelmünket, addig nem tudjuk ezt megtenni.

Nagyon sok manipulatív hatás éri az embert, nagyon sok a zaj körülöttünk, aminek következménye az is, hogy elmegyünk egymás fájdalmai, nehézségei mellett szó nélkül, érzéketlenné válunk, nem segítünk, fákat vágunk ki, állatokat és embereket bántalmazunk, stb. A lelkünkről, érzelmeinkről való leszakadás következménye ez is, márpedig addig nincs gyógyulás, amíg vissza nem kapcsolódunk!

Az a sok nehéz, fájdalmas, kellemetlen, zavaró, szégyellni való érzés, ami bennünk mostanság felszínre kerül, nem azért jön, hogy rosszul érezzük magunkat és pláne nem azért van, mert rosszak vagyunk! Sőt… A gyógyulás folyamata az, hogy kinyitjuk a mélységeinket, belenézünk, megengedésbe kerülünk azzal, amit ott találunk és elfogadjuk azt. Az áramlás ekkor önmagától megindul…

Minél inkább merünk érezni, érzelmeket működtetni – még ha fáj is, még ha nehéz is (bár tudjuk, hogy nem a helyzet és nem az érzés nehéz, hanem a rávetített kondíciók azok!), akkor is egyetlen út van a gyógyuláshoz és ez az érzéseken át vezet. Gyakran írom, mondom, de gondoljunk bele: okoskodással még senki nem gyógyult meg. Attól, hogy értem, mit miért csinálok, milyen mintázatokat követek, még az nem lett átírva. Mert a sérülés az érzelemtestben van elraktározódva és amíg azt a csomagot ki nem bontom, nem tudnak elfolyni a megrekedt energiák…

Engedjük hát elfolyni, kiszabadulni őket! A saját folyamatunkban, a saját rendünk szerint. Minél inkább együttérzünk önmagunkkal, annál inkább meg fog ez nyílni mások felé is. Találjuk meg azokat, akikkel a saját tudatossági szintünkön, bizalomban tudunk kapcsolódni! Hiszen gyógyulásunk nagyban függ ettől!

Kell, hogy elismerjék a könnyeinket. A fájdalmunkat. Az érzéseinket. Kell, hogy legyenek ölelő karok, amelyek tartanak. Jótanács nélkül is, ha szükséges.

Ne ijedjünk meg ettől a folyamattól! Ezeknek a mélyről feltörő energiáknak most át kell folynia rajtunk, utat kell engednünk. Ez a gyógyulás <3

Zentai Anna

Kép: Pinterest