Érzéketlen és kegyetlen lett az ember és büszke is rá.
Érzéketlen, ez által kegyetlen lett az ember és büszke is rá.
Az ember úgy működik, hogy amikor trauma éri (magzati kor, születés, csecsemőkor, kisgyermekkor, stb, tehát az egész jelen életre kell gondolni, mert a múlt élményei a tudatalattiból soha nem törlődnek!) akkor egy hasadás történik a lélek és az elme között, ami által eltávolodunk az érzéseinktől.
Mindenkit ér trauma. Ebben nincs kivétel.
Minden egyes gyermek a környezetében látott programokat veszi magához, akkor is, ha azok a programok nem jók és emellett érnek sérülések, konfliktusok, traumák. Ezekkel pedig mindenki máshogyan küzd meg.
Tehát felnőttkorra a legtöbb ember (nem mindenki) olyan lesz, hogy eltávolodott a lelkétől, a valódi érzelmeitől.
Namármost, minden egyes ember, aki nem foglalkozik önmaga belső gyógyításával, a tudatalattijában való rendrakással, a traumái oldásával, az önmunkával, az addig nem egész, addig nincs rendben, amíg ezt meg nem teszi. Ebben sincs kivétel!
Felnőttként, mivel távol kerültünk a lelkünktől és az anyagra, a matériára kellett figyelni, így a materiális dolgokban sokat fejlődhettünk, ezekben okosak lehetünk, sokat tudhatunk.
De ha nincs meg mellé a lélek ismerete és a belső rend, akkor mindez mit sem ér!
Akkor érzéketlenné válik az ember, akkor is, ha azt hiszi, hogy nem vált azzá, mert nem lát rá erre a működésére.
Senki nem lát rá az öntudatlan működéseire, a programozottságára, az elakadásaira addig, amíg nem kap külső tükröket és nem kezd el dolgozni magán. A pszichés egészség ma nagyon kevés emberre igaz, mert nem tanították meg nekünk ezeket a működéseket! Ezeket nekünk, magunknak kell felfedeznünk.
Ennek eredménye, hogy teljesen érzéketlenné váltunk a növények fel, az állatok felé, és egymás felé, az emberek felé is. Itt nem csupán jószándékról és segítségnyúktásról van szó. Itt arról van szó, hogy nem vagyunk már képesek érezni egy fa szenvedéséd, ha megölik a csemetéjét, vagy ha hozzáérünk fűrésszel!!!
Nem vagyunk képesek már arra, hogy érezzük, mit gondol a kutyánk, macskánk. Nem vagyunk képesek érzékelni egy másik teremtett lény állapotát!
Ha valaki elkezd tanulni és ismereteket szerez ebben az irányban, tudni fogja, hogy nem igaz, hogy a növények és az állatok nem éreznek, sőt!
Azok az emberek, akik képesek kíméletlenül, tiszteletlenül, érzéketlenül bánni egy növénnyel, állattal, azok önmagukkal, a saját lelkükkel bánnak így!
De ezt nem tudják. Fogalmuk sincs róla, mert még nem mentek olyan mélyre önmagukban, hogy ezt megérezzék.
Ez nem az ember hibája. Lehet puffogni, lehet ítélkezni… de felesleges. A mindenkori rendszer jó munkát végzett. Ennyi.
Nekünk viszont most már az a dolgunk, hogy erre ráébredjünk és észrevegyük, hogy merre vezet az út!
Csakis a szív megnyitásán át!!!
Zentai Anna
Kép: Pinterest