Az emlékezésről…
Idestova bő 20 éve foglalkozom az asztrológiával és 16 éve beszélgetek úgy emberekkel, hogy sorsaikat az égi jelképrendszeren át nézhetem. Ebben az időszakban megdöbbentően sokaktól hallottam a következő kijelentést: ‘a gyermekkoromból szinte semmire nem emlékszem’.
Megrendító, megdöbbentő, nehezen hihető – mégis, úgy tűnik, tény, hogy nagyon sok ember él úgy, hogy a saját élete egy részét szó szerint kitörölte az emlékezetéből. Ez pedig rendkívül káros és önmagában is hatalmas figyelmeztető jel arra, hogy a múlttal márpedig foglalkozni KELL!
…hogy miért? Ezek azok a természeti alaptörvények, amelyeket nem tanítanak az iskolákban, de én is és velem együtt sok más segítő tevékenységet végző társam, régóta írunk erről.
Minden ember boldog akar lenni. Egészséges, sikeres, boldog kapcsolatokkal, ésatöbbi. Mindenkinek vannak olyan helyzetei az életében, amit szeretne megoldani, helyretenni; illetve olyanok is, amelyektől szeretné távol tartani magát, hogy ezek lehetőleg ne következzenek be. Mindezekre nagyon is egyszerű megoldások vannak, ha megismerjük önnön működésünket és tudjuk, hogyan hozzuk létre a fizikai valóságunkat, az életünket és abban minden történést, kapcsolódást, vagyis: hogyan teremtjük mi, saját magunk mindazt, ami velünk történik. Sok szó esett már arról, hogy ezek a teremtéseink javarészt a tudatalattiból erednek – de mi köze ennek az emlékezéshez?
Minden ember birtokában van a tudatossága, a saját tudata és annak hatalmas ereje. A tudatunk a mienk és egy az egyben a saját fennhatóságunk alatt áll. Nem más irányítja azt – mi magunk uralhatjuk csak saját tudatunkat. A tudatnak pedig sokféle része van (erről bőven ír a pszichológia, érdemes kutatni e témában). Maradjunk most az egyszerű, de lényegi megközelítésnél: a tudatunknak van egy látható része és van egy láthatatlan része. Előbbit tudatosnak, utóbbit tudattalannak hívjuk. (Ez utóbbit hívja a köznyelv tudatalattinak.) Az égbolt felső és alsó félköre, a Napút felső és alsó félköre, egy-egy szimbólumrendszer alsó és felső leképezése mind ennek felel meg. Tudatunk tehát egy kerek egész, azonban különböző szintjei vannak és ezek együtt vesznek részt teremtő folyamatainkban.
Alapelv, hogy a tudat mindenre emlékszik! Elraktároz minden élményt és látványt, megélést, ami ezidáig velünk történt. Kivétel nincs! Minden, amit megéltünk, már a tudatunk részévé vált, ott voltunk, jelen voltunk, megtörtént. Ide tartoznak az előző életek, a köztes létben megéltek, a fogantatás, a magzati kor megélései, a születésünk, az egész csecsemő- és kisgyermekkorunk, a fiatalkorunk és a jelen pillanatig minden. Tényleg minden. Ez pedig rengeteg sok emlék.
Mindezekből, vajon ki mennyi emléket őriz meg tudatosan? Vajon mire emlékszünk és mire nem? A helyzet az, hogy a tudat MINDENRE emlékszik. Ám azokat az emlékeket, amelyeket nem őrzünk tudatosan, a tudatalattiban tárolja el. Vagyis minden, amire világosan nem emlékszünk, az is ott van, ott él bennünk – elnyomva, elfojtva a mélyben, a tudattalanban!
Nincs tehát olyan, hogy valamire ne emlékezzünk. Mindent félretettünk, csak van, amit mélyebbre nyomtunk magunkban. Ha ehhez hozzátesszük, amiről már sok szó esett, hogy az életünk, a saját teremtéseink a tudatattalanból születnek – akkor nem kérdés, hogy hogyan tudjuk megváltoztatni, jobbá tenni az életünket! Ha a történéseink javarészének táptalaja a saját tudattalanunk, akkor nincs más dolgunk, mint NAPVILÁGRA HOZNI, felfényesíteni, átminősíteni, transzformálni, felemelni azt, ami ott van! (Ennek folyamatáról mesél a Skorpió minőség is, a tudattalan, a láthatatlan világok birodalma, a transzformáció, a szintemelés jelképrendszere.)
Azzal tehát, hogy valamiről azt gondoljuk, hogy ‘jobb elfelejteni, mert annyira fájdalmas emlék’ – ezzel semmi mást nem teszünk, mint hogy lenyomjuk a tudattalanunkba és az a dolog attól kezdve meghatározza minden teremtésünket, idővel vissza- és visszatér, újra és újra jelentkezik, akár rejtetten, akár szemtől szemben! Márpedig ki akarná, hogy ami nem jó, az folyton ismétlődjön? (Ezt nevezzük ördögi körnek, ami valójában a tudatban zajló körforgás.) A megoldás tehát nem az, hogy felejtünk, hiszen ez nem is lehetséges! Valójában nem tudunk felejteni, csak elnyomni, elfojtani – ez pedig egyáltalán nem jó, nem visz előre.
A megoldás: a feldolgozás! Bármi is történt a múltban, bármilyen kicsi vagy nagy horderejű élmény, azt mind fel tudjuk dolgozni. Mindenki egy adott energetikával érkezik az életbe és ezzel az erővel éli meg az élményeit, így csak olyan élménnyel tud találkozni, ami megfelel az ő erőrendszerének. Éppen ezért fel is tudja dolgozni azt. Ennek hordereje szerint sokféle megoldás lehetséges, az önmunka, a segítőkhöz fordulás, bármely szinten csak előre vihet. A feldolgozott élmények pedig elsimulást, letisztulást, megoldást hoznak a fizikai síkon is. A lélek és a tudat számára a fájó emlék olyan, mint a testnek egy gennyedző seb. Amíg nincs feltárva és kitisztítva, nem tud begyógyulni és egészségessé válva újra a testet szolgálni. Az emlékeket is érdemes ezért feltárni és ha szükséges, gyógyítani, átírni a hozzájuk kapcsolódó érzéseket.
De bármit is teszünk magunkért, mindig fontos lesz, hogy EMLÉKEZZÜNK! Ha azon kapjuk magunkat, hogy van olyan időszak, évek, vagy élmények, amelyekre nem emlékszünk még tudatosan, akkor kezdjünk el keresgélni magunkban! Ne hagyjuk veszni ezeket az értékes minőségeket! Önmagunkért, jólétünkért, merjünk emlékezni! Gyűjtsünk olyan dolgokat, amelyek segítenek az emlékezésben, segítsük emlékezetünket tudatosan! Segíthet akár egy régi zene, dal meghallgatása, egy baráti-, vagy családi beszélgetés, régi tárgyak, fényképek nézegetése, régi film újranézése, egy régi hely felkeresése, vagy bármi, ami elindít önmagunk felé. Jó tudni, hogy mindig éppen az fog feljönni emlékezetünkből, amit már fel tudunk dolgozni! Illetve azt is, hogy az egyszerű, hétköznapinak tűnő élmények is rendkívül fontosak lehetnek. Az én tarsolyomban rengeteg pozitív élmény van már arról, hogy amikor egyéni kezelésre, meditációra jött valaki, akkor egy-egy régi emlék tudatosítása és megdolgozása milyen hatásos fordulatot, megoldást hozott az életekben, sorsok alakulásában. Ha tudunk arról, hogy mennyire fontosak az emlékek, akkor tudatosabban alakíthatjuk utunkat. Hiszen mindenki növekedni akar – de a növekedés csak akkor történhet meg, ha vannak stabil és egészséges gyökerek.
Emlékezzünk, őrizzük meg múltunkat, gyökereinket, hiszen ezzel önmagunkat erősítjük, gyógyítjuk és a jövőnket alakítjuk! A természet alapvetű működése a körforgás – aki múltjával minél inkább tisztában van, az tud jövőjével is tisztában lenni.
Zentai Anna
Az írásokkal kapcsolatos minden kérdést fel lehet tenni privát levélben (e-mail cím a Kapcsolat linken található).