Az áradó szeretet megtapasztalásáról…
Az utóbbi napokban sokan meséltetek olyan élmény megtapasztalásáról, ami így vagy úgy, az áradó szeretet, az életöröm, az életbe való szerelem megtapasztalásának élménye. Az én tapasztalásaim szerint nagyon régóta nem volt ilyen minőségű szeretet-állapot és ilyen tömegesen. Talán betudható ez a Regulus csillag terében haladó égitesteknek is, de talán többről is szó van most… talán megnyíltunk már kollektíven valami többre és szebbre, mint amit eddig be tudtunk fogadni? Talán készen állunk már valami újra és jobbra? …
Velem tegnap reggel történt. Ha szombat, akkor piacnap. A Hegymagasi Termelői Piacon van egy kis pavilonom, ahol a szőtteseket, egyéb szépségeket árulom. Ilyenkor korán kelek, felpattanok a kék paripámra (lásd: bicikli 🙂 ) és letekerek a hegy aljában lévő, meseszép kis faluba. Általában úgy 12 perc alatt ott lennék, de ez változó, mert közben olyan csodaszép a reggel, az ébredő hegy, a felkelő Nap fényében játsszó táj, hogy muszáj megállnom fény-képezni. Így történt tegnap is. Elindultam, suhantam lefelé… csend volt még. Csak a madarak énekeltek, autó nem volt az úton, enyém volt a tér! Ahogyan suhantam, a langyos szél simogatott, balra tőlem a felkelő Nap fényében fürdő Szent György-hegy, jobbra végtelen tágas, zöld térben, mindenhol juhnyájak legelésznek… egyszerűen túlcsordult a szívem a látvánnyal, az érzéssel… végtelen hálát éreztem, hogy itt lehetek, hogy ez ilyen szép lehet… hogy az életem, minden szépségével, fájdalmával, boldogságával és nehézségével, könnyedségével és küzdelmével, örömével és keserűségével, mégis VAN és ilyen szép. Kicsordultak a könnyeim. Kicsordultak, mert túlcsordult a szívem és a könny teszi könny-ebbé ilyenkor… <3
A nap végére még több hasonló történettel gazdagodtam. Emberek, szeretteim, akik elmesélték, milyen szívbéli gyönyörökben volt részük akár tegnap, vagy az utóbbi napokban. Valami van a térben… valami, igen, megjelent és ezért végtelen hála van bennem…
Zentai Anna
Kép: látkép az út mentén, Hegymagas-Szigliget felé…