A Születés – Varázslatos, szakrális beavatás vagy gépies program?
A Születés – Varázslatos, szakrális beavatás vagy gépies program?
Szeptember 28-án teljes holdfogyatkozás van, ennek örömére szóljunk most pár szót az anyai minőségről is! A Hold analóg ugyanis mindazzal, ami lelkiség, érzés, anyai ösztön, anyaság. Lényegében a Hold a Belső Otthon szimbóluma, vagyis lelkünk legbensőbb szentélyét képviseli az égbolton. A lélek, az érzések mutatják meg, miben vagyunk otthon, mivel tudunk azonosulni, hogyan élünk át él-ményeket. Ahogyan egy érzést befogadunk, átengedünk a lelkünkön, majd kiadunk magunkból, ez a Holdhoz tartozó megélés. Ugyanígy, a befogadás-táplálás-elengedés folyamata van jelen az anyaságban is.
Hétfőn, a holdfogyatkozás alkalmával, lehetőséget kapunk lefogyasztani érzésvilágunkból mindazt, ami nem azonos a lelkületünkkel, nem enged kiteljesedni érzelmekben, családban, anyaságban. Ez utóbbit illetően, vegyük elő újra a születés témakörét, hiszen magam is úgy tapasztalom, hogy erre most óriási szükség van – és még ez sem a megfelelő kifejezés.
Nagyon nagy bajban van a mai világ fogantatás-áldott állapot – születés terén. Annyi átmosáson esett túl a mai ember tudata, hogy szinte teljesen eltávolodott attól, hogy tisztában legyen a legnagyobb, legcsodálatosabb beavatással: a születéssel, a lélek Földre érkezésével.
Kezdődik ott az egész folyamat, hogy már azt sem tudjuk, hogy a megszületni vágyó kis lélek jóval hamarabb velünk van, mint hogy megfoganna. Akár már évekkel a születése előtt kapcsolódhatunk vele, velünk lehet azért is, hogy édesanyát és édesapát összehozza egymással, segítse kapcsolatukat és megfelelően alakítsa azt. A szülők felvehetik a kapcsolatot születendő gyermekük lelkével, akár belső, lelki vagy szóbeli kommunikáció által. Nagyon sokat jelent az ilyesfajta kapcsolódás szülő és gyermek között. A nagyszerű pszichoanalitikusok, Raffai Jenő és Hidas György írnak róla Lelki köldökzsinór című könyvükben, hogy a fogantatást követően az anya is felveheti a kapcsolatot a magzattal. Ez rendkívül kedvező dolog a család és különösen a gyermek fejlődése szempontjából; azok a gyermekek, akikkel édesanyjuk már az anyaméhben kommunikált, mérföldkövekkel előbbre állnak szellemi és érzelmi intelligenciában, mint társaik. Ám tegyük hozzá azt is, hogy ez a kapcsolat akár már jóval a fogantatás előtt is megtörténhet! A születendő kis lélek jóval ezelőtt kiválasztja szüleit és teszi a dolgát, a spirituális síkokon. Kapcsolatfelvétel történhet vele álomban, meditációban és egyszerű, hétköznapi módon, beszélgetéssel, gondolatokkal is.
Minden egyes lélek, aki a Földre születni készül, egy szakrális beavatási folyamaton megy keresztül, kezdve a fogantatástól, a magzatkori növekedésen át, a születésig. Érkezésének konkrét időminősége van (nem év és hónap tehát, hanem az az időminőség, az a helyzet, amibe neki bele kell, bele jó születnie). Azokban az esetekben, amikor „nem jön a baba”, konkrét oka van annak, hogy nem érkezik. Akár az apa, akár az anya oldaláról, vagy mindkettejüknél, konkrét blokkok állnak fenn, ami miatt nem érkezhet még meg. Ilyen esetekben azok a szülők, akik nincsenek tisztában a születés szakrális működésével, a fénylélek lejövetelének útjával, abba a hibába eshetnek, hogy görcsös akarásuk miatt mesterségesen próbálhatnak „gyermeket csinálni”. (Csak említésként tegyük hozzá, hogy van, amikor sorsszerű a mesterséges megtermékenyítés, de ezen helyzetek száma radikálisan kisebb, mint ahogyan azt hisszük és a radikális szó még itt sem a legmegfelelőbb kifejezés…). Ha a gyermek nem megy át azon a beavató folyamaton, amit a fogantatás és születés jelent, akkor egészen másképp érkezik e világba, mint társai, akik részt vettek ebben.
Első lépés tehát, hogy ha nem jön a gyermekáldás, akkor ne fizikálisan próbáljuk kikényszeríteni a Természetet, hanem a valós, belső, tudati blokkokat keressük meg és oldjuk fel! Ezek általában sokkal egyszerűbb és kisebb blokkok, mint elsőre hinnénk. (Egy régebbi írásomban már szóltam erről, ennek linkje:http://fenyszovo.blog.hu/2015/05/31/miert_nem_jon_a_baba )
A babával való kapcsolatfelvétel már az ezt megelőző lépés kell legyen. Akár a gyermekünk is segíthet ezen oldásokban és az út egyengetésében.
A következő jelentős állomás a szülés. A nő tud csak gyermeket, új életet növelni-növeszteni magában, ez minden egyes nő veleszületett, természetből fakadó képessége! A nőben van jelen az univerzális kapu, amelyen át új élet születhet. A születés során a hagyomány szerint csak nők vannak jelen (akármilyen érzékeny egy férfi, nem értheti azt, ami ilyenkor zajlik, nem tud vele teljességgel azonosulni, az ő energiája másra való). A gyermek a születéskor hét mágikus kapun megy át. Ezen kapuk a szülőcsatornában találhatók – maga a szülőcsatorna egy égi csatorna is! Az a gyermek, aki nem ment át ezen a beavató csatornán, nem vett magához minden, a létezéshez szükséges, spirituális „eszközt”. Ha ez elkerülhetetlen volt a születésnél (?), akkor az újszülöttel ezt, a születését követően megbeszélhetjük, oldhatjuk, segíthetjük.
A császármetszések gyakorisága elkeserítő a mai korban. Van úgy, hogy egy férfi orvos, aki nem érti, hogy a vajúdás nem 3-4 órás folyamat, türelmetlenségében rendeli el ezt a beavatkozást. Van úgy, hogy a kismama meg tudná szülni gyermekét, mégis az orvos hiteti el vele, hogy szükséges a császármetszés. Ezzel óriási csorba eshet a nő önbizalmán – teljesen feleslegesen. Minden egészséges nő képes megszülni a gyermekét természetes úton – a folyamat hosszadalmas, de mind az anyának, mind a babának át kell mennie rajta. Mindez nem véletlenül zajlik így! A nőben tudatosodnia kell – ha nem lenne eleve tudatos rá -, hogy képes szülni, életet adni, növelni, gondoskodni, táplálni! Ezt nem kell tanulni, olyan ösztönösen van jelen a nőben, ahogyan a legalapvetőbb létszükségletek is.
Legyünk hát tudatosak, ha gyermeket vállalunk, ha áldott állapotba kerülhetünk, ha megélhetjük a születés csodáját! A születés varázslat, szent folyamat. Bátran beszéljük meg előre azokkal, akik részt vesznek benn, hogy mit és hogyan szeretnénk! De legfőképp a babával, hiszen az anya legfőbb segítsége a születés során is a gyermek – és fordítva – aki ugyanúgy ért, hall, tud és dolgozik.
Tegyük félre a mesterséges technikákat, amellyel annak tudatát zárjuk ki, hogy itt semmilyen lelki-spirituális folyamat nem zajlik, hogy csak a látható, puszta testi működések játéka a születés és amellyel az emberi lélek önmagához méltatlan állapotokat kell megéljen!
Minden leszülető fénylélek megérdemli, hogy hozzá méltóan várjuk és fogadjuk!
Zentai Anna