A jövő felé tett bátor lépés…
A jövő felé tett bátor lépésnek nem előfeltétele, hogy tudjuk a jövőt.
Azért nem lépni, azért maradni a rosszban, mert nem ismerjük a jövőt, csupán kifogás és megúszás – no és biztos leépülés. Az igaz, valódi, boldog, sikeres, teljes élethez nem lehet megúszással eljutni, csakis önfelvállalással, amihez bátorság kell. A bátorság pedig nem félelemmentességet jelent, hanem azt, hogy felismertem és már tisztán látok valamit, ami miatt merek lépni, a félelmeimmel együtt!
A jövő látása ehhez szükségtelen. A hozott kondícióink, programjaink és hitrendszereink torz mintáiból szemléltük eddig az életünket, hogyan is látnánk szebb jövőt, ha éppen ezek miatt rekedtünk meg, ha nem szokta meg az elme sem a jót, a biztosat, a szépet?
A lépéshez, a tudatos döntéshez elég annyi, hogy tudjuk, mi nem jó és onnan elmegyünk. A jó dolgok megérkeznek majd, amint teret kapnak az életünkben.
Elég, hogy felismertük: a negatív helyzetben maradni megbetegítő, lehúzó, leépítő folyamat minden érintett számára, a gyermekeinknek is, akiknek ezzel negatív mintákat adunk át. Sok esetben mondjuk, hogy a másikra való tekintettel maradunk a rosszban, de ez épp olyan önhazugság, hiszen a másikat is benne tartjuk ezzel abban, amiből már kinőhetett volna.
Fejlődés, építkezés, önállósodás és tágabb lehetőségek megnyílása csak a lépés által nyílik meg!
Zentai Anna