A 22 tudatalatti program a Tarot Nagy Árkánuma szerint

Sokak által kedvelt, izgalmas játék, jóskártya, önismereti eszköz, vagy ennél is több…?A Tarot kártya (ejtsd: ‘taró’ – mivel francia szó és az utolsó mássalhangzót nem ejtjük) igazi rejtelem, valójában egy ősi beavató misztérium, amit ma már egyre többen használnak önismereti munkára. Én a részemről ezt a módot tartom igazán hasznosnak, hiszen a jövőnk nincs kőbe vésve, azt magunk alakítjuk és mivel ezt javarészt a tudattalan hitrendszereink és mintáink befolyásolják, úgy vélem, hogy az önmagunkra való, tiszta rálátás a legtöbb, amit azért tehetünk, hogy kezünkbe vegyük a sorsunk uralását és irányítását. Ebben pedig kitűnő eszköz a Tarot, hiszen ennek Nagy Árkánuma azt a 22 archetípust, vagyis 22 alapvető teremtő rezgést, energiát tárja elénk, amelyet emberként mindannyian működtetünk, élünk. Sorsunk képei elevenednek meg e színes lapokon, őserők, megélések, szimbólumok. Ezen energiáknak a megismerésével saját működési rendszerünket tudjuk megismerni – és aminek a működését ismerjük, azt már uralni, irányítani is tudjuk! (Ellenkező esetben ez elég nehéz lenne…)

 A Tarot kártyát sokan sokféleképpen rakják ki, de általánosságban érdemes tudni, hogy az eredeti, ősi kirakásban mind a 22 lap kirakásra kerül (sőt, van még több lap is, ezek mostanában jutnak újra tudomásunkra), egyetlen nagy, teljes egységben. Ugyanakkor léteznek másfajta kirakások is, ahol mindig van egy központi lap, vagy a jelent ábrázoló szint és ami ezen szint alá kerül, az a tudatalatti hajtóerőket mutatja, ami pedig fölé kerül, az a tudatos, vagy szellemi szintet jelképezi. Bal oldalon a múlt jelenik meg, illetve az az energia, amit a jelenbe hozunk, amivel indulunk – jobb oldalon pedig a jövő, ami most az irány, ami felé tartunk. Én a részemről legjobban a Piramis Tarot kirakást szeretem, amellyel 2015 körül találkoztam először és azóta is aktívan dolgozom ezzel a módszerrel, mert nagyon tisztán és részletesen mutat meg minden olyan információt, ami igazán lényeges, szemfelnyitó üzenet. Ezzel a rendszerrel már megszámlálhatatlanul sok elemzést készítettem és a mai napig rácsodálkozom arra, hogy milyen tűpontosan jeleníti meg az egyéni élethelyzeteket, a megoldási utakkal együtt!

Sok egyéni elemzés után, most az a késztetés fogott el, hogy összeszedjem azokat az öntudatlan elakadásokat, amelyek minden egyes emberben ott rejlenek valahol és amelyeket a Tarot rendszere kitűnően megmutat! Ha a hétköznapok során valamilyen megoldatlansággal küzdünk, akkor ezek közül valamelyik biztosan jelen van a mélytudatban. Sokat segíthet tehát, ha ezeket a lehetőségeket átolvasva végiggondoljuk, hogy melyik téma az, amit magunkénak érzünk – de még nagyobb segítség lehet, ha nem elméből akarjuk megtalálni ezt, hanem egyszerűen elkezdjük megfigyelni magunkat a hétköznapokban, hogy melyiket pörgetjük magunkban? Adott élethelyzetekben ugyanis ezek a tudattalan programok jelennek meg és ez egyben azt is jelenti, hogy ha ezeket felülírjuk, tehát átprogramozzuk magunkat az ellenkezőjére, pozitívabbra (akár egy saját mantrát alkotva), akkor teremtő rezgésünk megváltozik és ezzel mást manifesztálunk az életünkbe!
Lássuk, mik ezek a tudatalatti programok, a Tarot Nagy Árkánuma szerint!Attól függően, hogy a tudatalatti szinteken melyik lap jelenik meg, az alábbiakat különböztetjük meg:

Mágus – „én vagyok a nagy” – „felnőtt vagyok, így kell viselkednem” – A Mágushoz mindig tartozik egy fajta tudás és tudatosság, amivel elöl jár, illetve önmagunk és szabad akaratunk érvényesítése. Önérvényesítés, ami által az ember mer elsődleges lenni saját életében és új dolgokat elindítani. Ám, ha tudattalan elakadásként jelenik meg, akkor ennek túlértékelése, vagy hiánya lehet egy fajta elakadás. Ez esetben érdemes visszagondolni gyermekkorunkra – meglehet, hogy a környezet arra hangolt, hogy túlhangsúlyozzuk magunkat, hogy tudásunkkal elöl járjunk, hogy támogassuk a kisebbeket, vagy az is, hogy a saját akaratunk nem érvényesülhet. Ez esetben elnyomhatjuk saját szabad akaratunkat és meglehet, hogy nem merjük elmondani, megélni azt, amire valójában vágyunk, így éppen ez lesz a tanulnivaló. Meg akarunk felelni tekintélyszemélyeknek és teljesíteni akarunk, az egó akarata szerint, holott inkább önmagunkat és valódi lelki szükségleteinket kellene előtérbe helyeznünk. Az is lehet, hogy hagyjuk csapongani negatív gondolatainkat és nem uraljuk őket, panaszkodva arra, hogy miért érezzük rosszul magunkat, holott ezt valójában magunk generáljuk. Tehát a megoldás a tudatosság, a gondolataink teremtő erejére való figyelés, a saját szabad, lelki akaratunk előtérbe helyezése.

 Főpapnő – „kevés vagyok ehhez” – „nem vagyok rá képes” – A Főpapnő jelképezi a személyiségünk bölcs oldalát, azt, amelyik a lélek bölcsességét éli (akár spirituális bölcsességet), és ezért végtelen türelemmel, megengedéssel van jelen a hétköznapokban. Nem nyúl bele a dolgokba aktívan, elméből, inkább engedi, hogy megnyilvánuljon, ami van. Követi intuícióját, amelyben tökéletesen megbízik. Ha ez a részünk sérült, akkor mindez meginog, nem bízunk eléggé megérzéseinkben, illetve elhisszük másoknak, hogy nem vagyunk képesek dolgokra – pedig nagyon is. Leértékeljük magunkat, mert elbizonytalanítottak abban, amit érzünk. Ennek megerősítése és gyógyulása az lesz, hogy megerősítjük önbizalmunkat és intuitív belső vezettetésünket, jobban figyelünk érzéseinkre és intuíciónkra, esetleg tanulunk az ember és a lélek működéséről.

 Uralkodónő – „mindenkiről nekem kell gondoskodnom” – A nőiség, az életuralás, a befogadás és kreativitás lapja arról szól, hogy nőként, vagy befogadó, érző férfiként képesek vagyunk jól irányítani az életünket, és megadni önmagunknak is azt, ami tápláló, éltető. Ha valakit a múltban arra hangoltak, hogy másokat szolgáljon, vagy hogy ő maga nem kaphatja meg azt, amire szüksége, igénye van, akkor kialakulhat ez a hitrendszer, amit önmagának igazolva ismételget a fizikai síkon. Ha ez az elakadás jelentkezik, akkor a nőiességet, nőiséget érdemes a felszínre hozni, a befogadó készséget, és az a felismerés is szükséges, hogy nem tűrni, hanem alakítani jött a sorsát. Ha egy nő egészséges lelkű és szívből kapcsolódik a környezetéhez, vagy társához, akkor úgy tud adni, hogy nem merül le energetikailag, számára is öröm, ha adhat. Ehhez azonban átgondolt és határozott döntéseket kell hozni az életben.

Uralkodó – „mindent nekem kell csinálni” – „csak úgy lesz jó, ha én csinálom” – „én irányítok” – Az a gyermek, aki felé túlzott elvárást támasztottak és nem voltak hozzá elég türelmesek, maga is hasonlóvá válhat. Kialakulhat egy eltúlzott kötelességtudat, felelősségvállalás, ami miatt azt hiheti, hogy tényleg mindent neki kell csinálnia, nem engedi meg, hogy gyenge, vagy gyengéd legyen, hogy befogadja a segítséget, a támogatást, mert mindenkit támogatni akar és ettől érzi magát fontosnak. Meg kell értenie felnőttként, hogy önmagában értékes. Tudni kell néha elengedni az elméből való irányítást. Más esetben az is lehet, hogy éppen az a probléma, hogy az irányító képességét elnyomja, azt hiszi, hogy más, vagy külső erő irányít helyette és ezért nem elég aktív, döntésképes, cselekvő.

Főpap – „nem szabad senkiben megbízni” – „nem szabad semmi jóban hinni” – Az a felnőtt, aki gyermekként olyan traumát szenvedett el, hogy amiben hitt, az megrendült; vagy olyan ember volt a környezetében, aki hasonló programot működtetett, maga is a tudata mélyére nyomhatta el a hitét és a bizalmát. Vagy egyszer élte meg a hit törését, vagy ismétlődő hatással látta annak gyengeségét, így elhitte, hogy nem érdemes a jó dolgokban hinni, hiszen úgysem sikerül semmi, úgyis rossz vége lesz, stb. Meglehet, hogy egy számára fontos személy, vagy tanító volt az, akiben megrendült a bizalma. Ez esetben, a trauma oldása mellett a hit és bizalom erősítése lesz a gyógyulási út.

Szeretők – „nem vagyok szerethető” – „engem nem lehet feltétlenül szeretni” – Az önszeretet archetípusa a Szeretők lapja. Hogy szerethetők vagyunk, ezt a kapcsolódásaink során éljük és tanuljuk meg. Ha valakiben kialakul az, hogy nem szerethető eléggé, akkor a szív gyógyításával az önszeretet helyreállítása szükséges. Megerősíteni az önelfogadást és az önszeretetet. Ezek az emberek gyakran mondanak le valós, szívbéli szükségleteikről és döntéshelyzetekben választanak olyan utat, ami másoknak lesz jó, vagy mások akarata, véleménye szerint jó. Meg kell látniuk, hogy az, amit valójában a szívük szerint vágynak, az valóság lehet, ha választják azt – ehhez azonban választaniuk kell tudni önmagukat!

Diadalszekér – „végig kell csinálni, így, ahogy van” – „ezt ki kell bírni, menni kell tovább” – „ez az utam, tovább kell csinálnom” – A Diadalszekér jelképezi a saját sorsutunkon való haladást, illetve a félelmeink meghaladása általi, valódi elmozdulást. Ha elakadásként jelenik meg a mélytudatban, akkor olyan tudatállapotan vagyunk, amiben azért nem mozdulunk előre, mert valahol elhittük, hogy nem lehet, nem tehetjük meg, nem merjük meglépni, megtenni a szükséges lépést a haladáshoz. Sok esetben azt a mintát láttuk, hogy szüleink, vagy környezetünk sem mert lépni a szíve szerint, benne maradtak terméketlen, megakadt, nem boldogító helyzetekben és ezt tesszük mi is. Meglehet, hogy meg akarunk felelni valakinek, illetve úgy érezzük, hogy ha lépünk önmagunkért, akkor meg fognak ítélni bennünket. Akár így lesz, akár nem, az ítélet mindig az ítélkezőről és annak elakadásáról árulkodik. Azzal pedig, hogy nem lépünk, pont hogy nem a saját utunkon vagyunk.

Igazság – „mindig nekem van igazam” – „én tudom/én tudom jól” – Az Igazság lapja nem az elme, nem az egó, hanem a szív igazságáról szól, az isteni igazságról, amely sok esetben egy felismerés. Ez a hitrendszer – akár igaz, akár nem – már korán kialakulhat. Sok esetben lehet olyan helyzet, hogy egy gyermek tisztábban lát a szüleinél, ez pedig fensőbbrendűségtudatot eredményezve ellenállást jelent az egyenrangú kapcsolódások irányába. Az is lehet, hogy olyannyira nem ismerték el valakinek az igazát gyermekként, hogy felnőttként ezt a hiányt akarja bármi áron pótolni. De az is gyakori, hogy már ott van valaki előtt a színtiszta igazság, ám ezt nem hajlandó elismerni, mert a régi minták, amiket hozott, benne tartják az elakadt állapotban és úgy hiszi, ezt tűrnie kell. Ha az Igazság jelenik meg a tudatalatti szinten, akkor feltétlenül érdemes elgondolkodnunk azon, hogy mi az, amit nem vagyunk hajlandóak elismerni? Mi az, amit már tudunk, de nem akarjuk tudni? Ez a lap egy tükröződésre is felhívja a figyelmet: mégpedig arra, hogy az élet mindig igazságos és kapcsolataink tükrében ismerhetjük fel, hogy mit is működtetünk valójában.

Remete – „magányos vagyok” – „egyedül kell lennem” – „magányos akarok lenni” – A Remete az önértékelés, a saját belső fényünk megtalálásának útját, állapotát jelképezi. Mivel ez nem az a helyzet, amikor mások dícséretétől érezzük jól magunkat, hanem az, hogy bennünk ébred fel a felismerés, hogy értékesek vagyunk, tehát egyedül, magunkban találunk rá a felismerésekre, ezért is tartozhat hozzá a magány állapota. A Remete az önvizsgálat, az önismeret lapja – ha a tudattalanban jelenik meg, akkor érdemes elgondolkodnunk azon, hogy nem másokat hibáztatunk-e elakadásainkért? Lehet, hogy nem nézünk magunkba eléggé? Ugyanakkor tartozhat ide egy mély magány-program, ami bármilyen megélés, vagy minta során kialakult. Ilyenkor a feldolgozás mellett újra kell kapcsolódnunk, saját értékeink tudatában.

Sorskerék – „az van, ami el van rendelve” – „mindegy, mit teszek, úgyis az van, amit a sors akar” – áldozatprogram – A Sorskerék többek között szimbolizálja azt az ördögi kört, ami a saját tudatunkban van jelen – beakadt, téves programok és mintázatok, amiket pörgetünk, forgatunk magunkban és amíg ezekből nem lépünk ki, addig újra és újrateremtjük ezek megélését a fizikai síkon, ciklikusan visszatérő önigazolásként. Ide kapcsolódik a jól ismert mondás: „Mindaddig, amíg a tudattalan tudatossá nem válik, a tudatalatti fogja irányítani az életed, és te sorsnak fogod hívni.” (Carl Gustav Jung nyomán). Amikor tehát a tizes lap megjelenik a tudattalan szintjén, akkor érdemes magunkba nézve felismerni, hogy hol adjuk ki az irányítást a kezünkből, hol fogjuk külső erőkre a dolgaink eredményét? Ideje, hogy többet foglalkozzunk a tudatalatti működéseinkkel és ott tegyünk rendet! Ideje, hogy megértsük: nem külső erők irányítják az életünket, hanem mi magunk!

Erő – „gyenge vagyok” – „szükségem van támaszra/támogatásra/erősítésre” – Az Erő lapja arról az állapotról szól, amikor tisztában vagyunk saját, hatalmas erőnkkel, képesek vagyunk kifejteni azt a saját érdekünkben, vagy uralni ösztönerőinket, ha a helyzet úgy kívánja, tehát tudatosan használjuk az erőnket, az életvezető, önirányító készségünket. Ha az Erő kerül elnyomott részre, a tudattalanba, akkor ez mutatja, hogy mélyre fojtottuk el az erőnket, ami idővel ki fog törni. Teremtő erőnk a miénk, de ennek nem vagyunk tudatában. Azt hisszük, a sors játszik velünk, vagy, hogy nem tudjuk uralni érzéseinket, pedig egyszerűen csak nem tesszük meg. Azt hisszük, nincs erőnk az adott helyzetben és másokra szorulunk, vagy kívülről majd valaki segíteni fog – ám a tanulnivaló éppen az, hogy ráébredjünk saját hatalmas erőnkre és szelíd, finom irányítással, tudatossággal vegyünk részt a dolgaink alakításában.

Akasztott Ember – „nincs kiút” – „nem tehetek semmit” – „rá vagyok kényszerülve..” – Az Akasztott Ember lapja azt az állapotot képviseli, amikor a fejünk, mint szellemiségünk van a föld irányában és a lábunk pedig az ég felé, tehát egy másképp látásról szól, a megszokottól eltérő nézőpontról! Ha ezt az állapotot magunkba zártuk, akkor mi magunk is elhihetjük, hogy kényszerítve vagyunk abban a helyzetben lenni, amiben vagyunk, holott ez nem igaz, csupán a régi nézőpontok és minták mondatják ezt velünk. Ez esetben ideje teljesen másképp látni, értelmezni önmagunkat és helyzetünket! (Segíthetjük ezt akár azzal is, hogy a kimondott negatív érzést adó mondatainkat az ellenkezőjére fordítjuk!) Ugyanakkor ez a lap a médiumi üzenetek közvetítésének is a lapja, tehát megjelenése üzeni, hogy elrejtett, elfojtott képességeink vannak, amik nagy segítségünkre lesznek, ha felszínre hozzuk őket! Erősebb intuíció, önbizalom is támogatja ezt.

Halál – „úgyis vége lesz” – Az átalakulás, a minőségi szintlépés, lezárás és új kezdet lapja egy folyamatot tár elénk, amelynek célja egy új és magasabb minőségbe való érkezés. Ha megjelenik a tudattalan szintjén, akkor mély, belső transzformáció zajlik bennünk és vagy az elengedést, vagy az újrakezdés, elindulás meglépését van ideje felszínre hozni magunkból. E fenti program múltbéli traumákban, vagy mintákban gyökerezik, olyan törésekben, veszteségekben, amik után elhittük, hogy ez legközelebb is így fog működni – természetesen nem, de ha ezt rögzítjük, akkor ezzel újrateremtjük ezeket a tapasztalásokat. Ilyenkor is érdemes mély, belső önmunkát végezni, nyitottnak lenni az új kezdetekre, egyben látni a folyamatot és nem csak egy részét. Érdemes visszatekinteni a múltba és megkeresni, hogy milyen helyzetekben éltük meg az újrakezés élményét és ezzel erősíteni magunkat!

Mértékletesség – „semminek nincs értelme” – „úgyis minden tönkremegy/szétesik/borul/érthetetlenné válik” – A mértéktartás-mértékletesség az emberi lét egyik fő alapköve. Tartozik hozzá egy belső béke, harmónia és türelem jellegű állapot. Ez akkor tud meglenni, ha a lelkünk begyógyult és feldolgoztuk a múlt sérüléseit, és ha tisztában vagyunk valódi képességeinkkel, nem erőlködünk és szentelünk időt és energiát a saját jóllétünkre, testi-lelki-szellemi feltöltődésünkre is! Ha az ember kellően becsüli önmagát, akkor képes megadni magának azt, ami jólesik – ám ha megfelelési kényszerben van, akkor ezeket megvonhatja magától, ugyanakkor türelmetlenné és lemondóvá válik, észre sem veszi, hogy saját maga zárja el önmagát a megoldástól. Ha a Mértékletesség jelenik meg a tudatalatti szinten, akkor az egy jelzés arra, hogy a lélek gyógyulni kíván; illetve, hogy hozzuk felszínre az öngondoskodás létfontosságú erényét és kezdjünk el odafigyelni arra, hogy milyen egyéni képességek élnek eleve bennünk! Ezek kibontakoztatása is megoldás lehet és így meg fogjuk találni életünk értelmét, örömeit is. Sok esetben egyszerűen türelmesebbnek kell lennünk, megengedőbbnek önmagunkhoz és a dolgok alakulása iránt is.

Ördög – „nekem nincs/nem lehet…” – szegénységi program – Az Ördög lapja gyakorlatilag a tudattalan síkot jeleníti meg – azt, ami még sötétben van, amire nem esik fény, amit eddig nem láttunk meg önmagunkban. Hozzá tartozik az anyagi sík, a testi megélések, a pénzügyek is. Kapcsolatos kötésekkel, birtoklással, ragaszkodással, fogadalmakkal is – vagyis mindennel, amihez még öntudatlanul kötjük magunkat. Ilyenkor a mély és őszinte elengedés sokat segíthet. De a lényegi oldása ennek a mintázatnak itt is a múlt feldolgozása – rálátni arra, hogy hol éltük meg azt az élményt, ami azt mondatja bennünk, hogy nekünk valamit nem lehet… Lehatolni a tudatalatti legmélyebb rétegeibe és fényt vinni oda. Más esetben meglehet, hogy elnyomtuk magunkban a fizikai létezés örömeire való készséget, a testi örömöket, a szexualitást és a pénzügyi bőséget nem merjük megélni, mert a múltban arra kondicionáltak bennünket, hogy ez elítélendő. Oldása tehát az lesz, ha nyitunk az anyagra és elkezdjük megadni magunknak mindazt, ami öröm nem csak a lelkünknek, de a testünknek is!

Torony – „nem akarok változni/változtatni” – Az egótörés lapjának szoktam hívni ezt a lapot és ez szerintem mindent elmond… Lényege, hogy a régi hitrendszer, ami szerint eddig teremtettük az életünket és ezzel együtt elakadásainkat is, tehát aminek részei az önszabotázsaink is, végre múlik, leomlik, kitisztul. Megy a régi, hogy jöhessen az új – mégpedig az új nézőpont, gondolat, eszme, ami szerint mostantól gondolkodunk és látunk. A Torony maga a változás archetípusa, aminek eredményeként láthatjuk majd vágyott céljainkat is. Ám ha ez a tudatalattiban jelenik meg, elnyomva, akkor ideje elgondolkodnunk azon, hogy miért ragaszkodunk a rosszhoz. Természetesen azért, mert az azonos a megszokott, régi mintázatainkkal… 

Csillag – „amire vágyom, az nem lehetséges/az csak álom/naivitás” – álmok helyett a racionalitást kell figyelembe venni – Mennyi sérült, vágyairól lemondott, megkeseredett felnőtt ember vett minket körbe gyermekkorunkban! Ezért is lehetséges, hogy mi magunk is elhittük nekik, hogy a vágyaink puszta képzelődések és nem lehetnek reálisak, nem valósulhatnak meg. Így aztán már lelkesedni, égni, reménykedni sem merünk… A Csillag lap pontosan arra hívja fel a figyelmet a tudattalati síkon, hogy hozzuk felszínre magunkból a lelkesedést, a vágyakozást, a reménykedés erejét, motivációját! Figyeljünk jobban arra, hogy mik azok a szívünket megszólító vágyak, akár távolban felcsillanó célok, amelyek megdogotatják a szívünket, tüzet szítanak a lelkünkben és kezdjük el követni ezeket, vágyakozzunk és szárnyaljunk bátran! Ha ez a lap jelenik meg a mélyben, akkor meglehet, ideje feldolgozni olyan töréseket, amikor vágyaink nem teljesültek és ezért lemondóvá, hitetlenné váltunk. Ideje ráébredni, hogy mások elakadását felesleges magunkra vennünk.

Hold – „Bizonytalan vagyok” – „állandó bizonytalanságban vagyok” – A Hold archetípusa a Belső Otthon, a lelki megérkezettség, önazonosság, hazatalálás önmagunkban. A Hold lapjának tapasztalási útja az, amikor megtanuljuk, hogy ne vigyen el a látható, a külvilág, a fizikai sík, hanem a lelkünkre hallgassunk és bízzunk megérzéseinkben, válasszuk önmagunkat. Amíg azonban meg tud ingatni valamilyen külső hatás, addig elbizonytalanodhatunk abban, ami a belső iránytű, a lélek súg. Szóba jöhetnek továbbá olyan múltbeli élmények is, amelyek által félelem, bizonytalanság alakult ki, ilyenkor ezeket érdemes feldolgozni, gyógyítani. Anyai mintákat, női generációktól öröklött elakadást, sőt, az anyasággal kapcsolatos elakadásokat, pl. magzati korban ért traumákat, hatásokat is jelez ez a lap. Ha megjelenik a tudatalatti szinten, akkor mindenképpen érdemes ezekre ránézni.

Nap – A Piramis Tarot-ban a Nap lapja soha nem kerülhet a tudatalatti program pozíciójába, hiszen éppen arról szól, ami nem öntudatlan, hanem tudatos, világos a számunkra. Ellenben, ha másfajta kirakás során itt találkozunk vele, akkor éppen azt jelentheti, hogy nem akarjuk világosan, tisztán látni, ami ott van az orrunk előtt, illetve elnyomjuk az irányító, életvezető készségünket és az életörömöt. Ilyenkor nem vagyunk cselekvőek, másokra mutogatunk és várjuk, hogy a sültgalamb a szánkba repüljön (pl. „nem tehetek semmit, de várom, hogy maguktól megoldódjanak a dolgok”, stb.). Nem vesszük észre, hogy kiadjuk az erőnket és az irányítást, másokat követünk önmagunk helyett és ezzel önmagunkat ítéljük kudarcra. Ilyenkor tudatosítani kell, hogy mi magunk irányítjuk az életünket és ideje úgy cselekedni és dönteni, hogy örömünket leljük benne!

Ítélet – „ezt érdemlem” – „nem érdemlek mást/nem jár jobb” – önbüntető program – Az Ítélet lapja arról az élményről szól, amikor a már elvetett magjaink kihajtanak és mintha látszólag az ég adná az áldást, mintha égi beavatkozás által jönne valamilyen eredmény, ám ha a dolgok mögé nézünk, akkor mindig tudható, hogy ‘valamit valamiért’ – már megdolgoztunk az ajándékokért. Nagy korszakváltást is mutathat ez a lap, nagy belső megtisztulást, halottnak hitt dolgok feltámadását és nagy energiákkal érkező, új kezdetet, akár megváltásszerű élményt. Ha ezt az erőt nyomtuk el a tudatalattiba, akkor kialakulhatott egy olyan program, amiben elhittük, hogy külső erők játékszerei vagyunk és rajtunk kívül álló dolgokon múlik a boldogságunk. Ezért saját magunknak nem engedjük meg a változást, az eredmények élvezését, vagy az újrakezdést. Érdemes ilyenkor önreflexíven figyelni arra, milyen önbüntető kijelentéseket teszünk magunkban és tudatosan átírni ezeket!

Világ – „nincs lehetőségem másra” – „ez van” – A Világ lap szimbolizálja azt az állapotot, amikor megtaláljuk a helyünket a világban és megérkezünk oda, ahol a helyünk van. Kiteljesedünk abban, ami vagyunk, amit hoztunk, amiben egyediek vagyunk. Ha megtaláltuk a helyünket, akkor eleve nyitottak vagyunk a világra. Ha azonban az egész saját világunkat elnyomtuk a mélybe és helyette mások életét éljük, akkor persze, hogy azt hisszük, hogy nincs más lehetőségünk. Önmagunkat nyomjuk így el, magunknak teszünk ‘keresztbe’. A Világ lap a mélységek szintjén üzeni, hogy egy egész kibontatlan világ él bennünk, így ideje elkezdeni élni önmagunkat! Itt is nagyon előre vivő az önreflexió: mikor mondogatom azt magamban, hogy nekem nem lehet? Hol hittem el, hogy nekem nem lehet? Miért generálom azt, miért azt erősítem, hogy nekem nem lehet? Hajlandó lennék végre abbahagyni ezt? Mi van, ha lehet másképp is…?

Bolond – „én vagyok a kicsi” – „ő a nagyobb, az én szavam nem ér annyit” – „gyerek vagyok” – „gyerekként kell viselkednem” – A Bolond annak az állapotnak az archetípusa, amikor nyitott a szívünk, felszabadultak vagyunk, függések nélkül, agyalás nélkül, csak áramlunk. A kiszámíthatatlanság, a spontaneitás jellemzi ezt az állapotot, a szó legjobb értelmében – nem számítgatni és kitalálni, hogy ‘mi lesz’, hanem minden új kalandra és lehetőségre nyitottan a Flow állapotában lenni. Ha ebben az állapotban sérülünk, akkor valamilyen külső hatás következményeként bezárjuk a szívünket és kívül keresünk kötődést, kapaszkodót, akár függésig is elmehetünk. Ragaszkodunk, agyalunk, következtetgetünk. Ezek a sérülések gyakran köthetők valakihez, akit tekintélyszemélyként élünk meg, vagy lehet többszöri ismétlődés során beivódott program is. Amikor sokszor megéltük azt, hogy engedelmeskedni kellett a szüleinknek, nem tehettük azt, amit akartunk, vagy nem gondolhattuk, választhattuk azt, amit akartunk, akkor ez a megélés berögzülve egy mély engedelmességi programot eredményezhet. Lekicsinyeljük magunkat, kevesebbnek gondoljuk magunkat, a másikat pedig többnek, ezért az ő szavára többet adunk, az ő véleményére inkább hallgatunk, mint saját magunkra. Önvizsgálattal ez a működésünk észrevehetővé válik. Ugyanakkor ez a lap jelzi a mások által megszokott normákból való kilépést. Ezért is nevezzük Bolondnak – mert az elfogadotthoz képest őrültségnek, bolondságnak tűnik másképp működni, mint ahogy megszoktuk. Ha ez az elakadásunk, akkor érdemes elkezdeni másképp csinálni dolgokat, mint ahogyan megszoktuk és minden értelemben szabadságra, nyitottságra törekedni!

Felhasznált forrás: Lekszikov Attila: A nagy Tarot könyv

Zentai Anna

Kép: Pinterest