Mire vágyik valójában egy nő? …és miért vágynak a nők házasságra?

Mire vágyik valójában egy nő? …és miért vágynak a nők házasságra?

Az a bizonyos ominózus kérdés, amit ősidők óta próbálnak megfejteni a férfiak, de sehogy sem sikerül… Mire vágyik, mit akar valójában egy nő? Ezt eddig egyetlen egy filmben láttam igazán zseniálisan megfejteni, a választ azonban nem árulom el, nézzétek meg a filmet! 🙂 (Egyik kedvenc indiai filmünkről van szó, a Rab ne bana di Jodi-ról, amit itt tudsz megnézni:

http://hundia.hu/2017/04/20/rab-ne-bana-di-jodi-isten-altal-teremtett-par-2008/

Van azonban egy olyan vetülete ennek a kérdésnek, amit jó ideje látok, érzek, tapasztalok és fontosnak tartok tudatosítani, azért is, mert enélkül továbbra is a felszínen bolyongunk és olyan döntésekbe kényszeríthetjük magunkat, amelyek nem mindig üdvösek. Nézzük hát!

Bizonyára mindenkinek ismerős a kislány, aki arról álmodik, hogy egy szép napon gyönyörű menyasszony lesz. A lány, aki titkon alig várja, hogy megkérjék a kezét. A nő, akinek legfőbb vágya, hogy a férfi, akit szeret, felvállalja őt egy életre. Kortól függetlenül, de végül is minden nő egyet akar: élete nagy napját, amin tündökölhet, mint egy királynő, ahol minden körülötte forog és amelynek során a férfi könnyes szemmel és mély áhítattal néz utána… Nőként a legtöbben erről álmodnak, férfiként pedig nem igazán érti az ember fia, hogy miért olyan életbevágóan fontos és nagy cél ez, de elfogadják… vagy nem.

Azt gondolom, hogy mindennek az oka sokkal mélyebben keresendő, mint egy gyengéd női szív érzékenységében és romantikusságában. Messzemenően mélyebben…

A nőnek az az erőteljes, mélyről fakadó, elemi vágya, hogy a férfi elismerje őt, felvállalja őt, egyesüljön vele és harcoljon érte, ha kell – valójában az anima, a női oldal, a finom és láthatatlan lelkiség, a belső vezettetés elismerésének és felvállalásának a vágya!

A nőnek (de akár a férfinak is) ezen vágya mögött az az ősidők óta jelen lévő késztetés van, hogy azt a részünket, amely az igaz lelki részünk, a belső és felső vezetőnk, aki láthatatlanul jelen van, végre elismerjük a látható, fizikai világban is! Az anima, a női oldal mindig képviseli ezt a gyengéd, lágy, éteri finomságot, amely nem fejt ki erőt, csak jelen van és hat. Létezik. A férfi, az animus mindig képviseli az elme és értelem, az anyag világát, az erőkifejtést, ami valójában azért született valamikor a teremtés első fázisában, hogy védelmére legyen ennek a finomságnak és gyengédségnek. Az elmúlt idők patriarchális rendszerében úgy tudtak bennünket (meg)vezetni, uralni és irányítani, hogy a figyelmünket elterelték a saját eleve meglévő, belső, isteni vezettetésről. Nem csoda hát, hogy a női oldalunk, a női aspektusunk olyan mohón áhítja a lélek elismerését! …és ez kortól és nemtől független dolog, ám a nőknél nagyon is a látható síkon észrevehető.

A nő egyszerűen emlékeztet arra, hogy ideje van a női méltóságot, azaz a láthatatlan, belső, lelki erőnk méltóságát visszaemelni oda, ahol a helye van! Mindeközben, a hétköznapok játszmáiban nagyon is tiszta értékmérő az, hogy ki hogyan bánik a nőkkel! Az a nő, vagy férfi, aki a nőket gyűlöli, bántalmazza, vagy a másik oldalra átlendülve túlzott imádata által váltogatja (ez szintén ugyanaz a sérültség), valójában egyáltalán nem tiszteli és becsüli a nőket, mert nem tiszteli és nem becsüli a saját női részét! Vagyis a lelkét, az érzékenységét, az érzelmi részét, a gyengédségét. Ezért kint, a kapcsolataiban sem képes elfogadni ennek megnyilvánulásait.

Ilyenkor történik meg az, hogy idővel a nő átlát a szitán. Meglehet, hogy a mindennapokban folyamatosan kapja a megaláztatásokat, a bántásokat, a becsmérlő, el nem ismerő impulzusokat. De aztán ebből egy idő után nagyon elég lesz… és akkor kilép. Mert felismeri, hogy az, ami ő maga, az igaz és szent érték. Az pedig, hogy ki hogyan bánik ezzel az értékkel, mindenkinek a saját dolga – de hogy ő maga mit enged és mit nem, hogyan kezeli ezt, afelett ő maga dönt. Kell is, hogy döntsön!

A nő(i részünk) most is az egységet kívánja a férfival, azaz a férfi részünkkel. A kettő csak együtt lehet teljes!

Az a nagy játszma, ami most kint, a világban zajlik, mindebből következő folyomány – a látszólagos szétszakítottság és megosztottság, amiben idővel ráébredhetünk, hogy valójában egyek vagyunk és egymás által, együtt születhet csak meg az áhított egység. Ám ez túlmutat az anyagon… Nő és férfi egysége a bennünk élő női és férfi aspektus egységének folyománya. Ahogyan a szív vezetését az elme elfogadja és meghajol előtte. Ahogyan a belső vezettetésnek átengedjük a kormánykereket. Ahogyan az egó az intuíció javára dönt. A kettő egymást szolgálja és teljesíti ki. Mert lényegében ezért vagyunk itt: anyagba önteni és élni a láthatóban azt, ami a láthatatlanban eleve él.

Zentai Anna

Kép: Pinterest