2014. július 31.
Július 31. csütörtök – Mit is kell elengedni?
A mai nap kitűnő arra, hogy továbblépjünk a múlton, magunk mögött hagyjuk mindazt, ami nem boldogít, nem visz előre. Az elengedésről, a továbblépésről azonban érdemes csiszolgatni magunkban a képet, hiszen ezzel kapcsolatosan igen gyakori, hogy tévhiteket működtetünk, amely kishitűségből, önbizalomhiányból, önértékelési problémákból és az Istenbe vetett bizalom hiányából származik. Gyakori eset, hogy vágyunk valamire, ami számunkra csodálatos, szívet dobogtató – de, mert nem a rózsaszín elvárásainkhoz mérten alakulnak a dolgok és akadályok állnak az útban, vagy valaki, aki nem mi magunk vagyunk, nem hisz benne, ezért lemondunk róla. Igencsak téves magatartás. Az elengedés mindig valami olyan belső minőségre vonatkozik, ami bennünk működött eddig (igen, néha együtt jár gyakorlati elengedéssel is). Valami önmagunkból, egy tévhit, egy magatartási forma, egy kis zavar a rendszerben. Ha igazán mélyen megvizsgáljuk a helyzeteket, akkor az esetek igen nagy százalékában az derül ki, hogy nem egy konkrét dolgot/tárgyat/személyt/helyzetet stb. kell elengednünk, hanem azt, hogy nem hiszünk benn, hogy nem merünk, hogy nem értékeljük oda magunkat, ahova pedig tartozunk. Hogy lemondunk arról, ami pedig nekünk teremtetett, hozzánk tartozik. Csak azért, mert a dolgok nem mennek könnyen (éppen arról mutatkozik meg az igazi út, hogy próbák elé állít, hiszen erősíteni és jutalmazni akar), vagy mert valaki más hitetlen a dolgainkban (tipikus szív-erősítő program), vagy mert nem merjük elhinni, hogy ez nekünk jár (no comment, én is így vagyok ám sokszor…) képesek lennénk feladni az álmainkat? De tényleg – igen sok esetben pusztán azon múlik, hogy elhiszem-e, hogy az a valami már az enyém? Ha egyszer meg van írva, ha egy másik, láthatatlan világban már az enyém, akkor csak idő kérdése, mikor sűrűsödik bele az anyagba itt, ebben a dimenzióban is. Gyakran említem, hogy a külvilágban megjelenő bizonytalanság a belső tükre, tehát nem azért futunk bele elbizonytalanító történésekbe, mert valami úgysem fog összejönni, hanem azért, mert mi magunk nem döntöttük még el, szívvel-lélekkel és teljesen biztosan, hogy azt a valamit akarjuk, vállaljuk, sőt, nem „hisszük”, hanem „tudjuk”. No, kicsit elkanyarodtunk a csütörtöki naptól, amikor is a Hold a Serleg csillagkép alatt a Grál energiáival töltekezik, a Szűz első felénél, amely jelképezi a múlttól való elrugaszkodást és az indulást, bele a nagyvilágba! A lélek örökkévalósága érezhetővé válik, a tudásszomj erősödhet, ősi bölcsességek nyílhatnak meg előttünk. Ideje a gyógynövényekkel, főzetekkel és kencékkel való foglalatosságnak is. A Nap a Rák csillagkép közepén, az Északi és Déli Szamár csillagokkal áll együtt – ez most a megtartó, tápláló, éltető szeretet-erők áramlásának ideje. Amit eddig befogadtunk, most tápláljuk, növesztgetjük magunkban. A Merkúr ugyanakkor a Rák első ágánál jár, a befogadó ágnál és most lép az Oroszlán jegyébe, így szellemileg és a kommunikációt tekintve, egy igen aktív időszak elé nézünk. A rálátó megértés jelenik meg, szellemi erők uralása is fontossá válik és az is, hogy a szeretet benne legyen a szavainkban. A szeretettel tápláló szavak, fényt adó gondolat-magocskák szórása ismét nagyon aktuális.
Zentai Anna