Utazásról, elvágyódásról…

Nem vagyok világutazó típus. Sőt.
Soha nem hívott a távolság, ellenben mindig nagyon szerettem kis hazámat és úgy éreztem, hogy annyi szép hely van itthon, épp elég ezeket megismerni! Nem vágytam el, mert elég jól érzem magam itthon és a bőrömben.. szóval érdektelen volt messzebb menni, ha egyszer minden eleve tökéletes.
Mégis, tudom, hogy egy elvágyódás soha nem véletlen… A lélek sok életen át tapasztal és más életeinkben sokféle helyen élünk. Ha pedig nagyon erős élmény ér bennünket valahol, akkor otthagyhatjuk a lelkünk egy részét… Ezért van az, hogy minden embert más és más hely hív. Ezért van az, hogy nagyon erős vonzódást érezhetünk egy adott ország, nemzet, vagy nyelv felé. …és ezért van az is – amit az elvágyódáskor még nem is gondolnánk – hogy ha visszaintegráltuk azt a bizonyos lélekrészünket, akkor a vágyódás megszűnik. Azonban teljesebbé válunk és még inkább otthon fogjuk érezni magunkat ott, ahova születtünk.
Magyarok között ritkán szimpatikus mesélni erről. Hiszen a Nyilas kiáradó nemzetségének lelkébe bele van kódolva az, hogy szerteszét szóródunk a világba, hogy messzire megyünk, világot látunk.. Ám az is a kód része, hogy azután hazajövünk. Mert a legtöbben itt tudjuk beteljesíteni a sorsunkat. Nem hülye a lélek, amikor születési helyet választ…
Persze vannak kivételek. Most csak a többségről beszéltem…
Januárban volt egy álmom. A tenger partján sétáltam a fiammal és hemzsegett a víz mindenféle gyönyörű tengeri állattól… Franciaországban voltunk. Ahogyan reggel felébredtem ebből az álomból, olyan erős vonzódást éreztem, hogy azonnal a gép elé ültem és lefoglaltam egy francia utat. Egyszerűen tudtam: ide KELL most jönnöm. Voltam már itt 28 éve, voltam 25 éve, de az nagyon más volt. Most pedig ismét nagyon más…
Soha nem utazunk véletlenül sehova… soha nem születünk véletlenül sehova.. Minél jobban kidolgozza magát az ember, annál tisztábban érzi és tudja, hol a helye. Annál jobban megszereti azt, ami eleve az övé: a gyökereit, a hazáját, a nevét, a nemzetiségét, az alapvető tulajdonságait, a testét, stb..
Csak addig vágyódunk el, amíg nem vagyunk békében azzal, ami vagyunk… mert ugyanúgy keressük odakint azt a valamit, amit soha nem fogunk kint megtalálni… mert épp azt kell felfedezzük, hogy már eleve bennünk él…

Zentai Anna