Újraindítás – Teljes lezárások, nagy újrakezdések
Újraindítás – Teljes lezárások, nagy újrakezdések
Nagyon sokan mondjátok az elmúlt napokban, hogy végleg véget ért, lezárult valami, a fizikai szinten is.
Van egy örök érvényű törvény: minden lezárás egy új kezdet is egyben!
Sokan vágyják az újat, de vajon képesek ehhez elengedni a régit?
Egyszerűen csak a régi mintázatokat, a régi beidegződéseket, a régi érzéseket és gondolatokat? Vajon megtesszük, tényleg?
Az, ami fizikai síkon van, mindig a következménye annak, ami a láthatatlanban működik, ami ott már készen van. Leképeződik, megtestesül. Az, amit most elengedünk, annak a folyománya, hogy már lejárt a régi rendszer, ami szerint eddig működtünk! Már nem a régi vibrációból teremtünk. Ami pedig nem rezeg együtt velünk, annak mennie kell!
Nem is tudna maradni.. nem is lenne jó, ha maradna.
Ilyenkor nem visz előre, ha beleragadunk a látszat, a felszín, a jelen pillanat figyelésébe. Érdemes kitágítani a fókuszunkat. Tehát nem csak azt nézni, hogy itt és most mi történik, hanem magát az egész, nagy, hosszú, sok időn át tartó folyamatot. A fejlődésünket. Nem a másik embert – hanem azt, hogy ez a kapcsolat minek a megnyilvánulása volt. Nem az anyagot – hanem azt, hogy az csupán tükrözött valamit.
Ez nem azt jelenti, hogy ne éljük meg az érzéseinket. Éppen ellenkezőleg! Az érzelmeinket eközben nagyon is fontos megélnünk! Ne rekedjen bent, ne folytódjon el egyetlen érzelem-vibráció sem! Viszont önmagunkat lehúzni, az önsajnálatban, vagy a felszínességben benne maradni sem jó, amikor már mindez túlmegy egy egészséges határon. Én azt javaslom, hogy csináljunk egy szertartást a régi elengedésére! Bárhogyan, ahogyan kitaláljuk. Pl. ugyanúgy, ahogyan annak idején egy nagy lagzival összeházasodtunk, végezzünk váló-szertartást is. Vagy ahogyan házavatót tartottunk, csapjunk egy bulit a ház elengedésére! Vagy bármire, ami most megy, mi pedig megyünk tovább.. De éljük meg az elengedést, az átmenetet, a búcsút! Sírjuk ki a könnyeket! Tomboljuk ki a feszültséget! Legyen tényleg határozott az elengedés! …de ne maradjunk benne…
Ha a szívünkre figyelünk, megérezhetjük, hogy milyen hevesen várja az újat. Hogy ott a vágy szikrája, ott a lelkesedés, az új, a jobb, a szebb, a több, az élhetőbb, a teljesebb iránt! Erre figyeljünk! Akkor nem fogunk visszapillantgatni a régibe, amikor előre figyelünk és az újra nyitjuk meg a szívünket.
Minden, ami történik, az RENDben van. Semmi nem történik a Teremtő áldása nélkül!
Ha ezt igazán értjük és érezzük, akkor az elengedés, a lezárás is lehet könnyű. Ha mégsem az, akkor pedig kérjünk segítséget! Meglehet, hogy olyan lelki terheket hordozunk, amelyek sokkal régebbiek és a jelen lezárás csak felnyitott olyan régi sebeket, amelyekre nem is gondoltunk… Sokat jelent ilyenkor egy segítő, támogató kéz, valaki, aki rávilágít békét hozó, értelmet adó gondolatokkal a helyzetünkre.
Újraindításban vagyunk és ez egyszerűen azt jelenti, hogy a régi energiákat már ideje magunk mögött hagyni, a régi mintákból már ne építsünk semmit, váltsunk át az újra, arra a működésünkre, amivel valódi boldogságot, teljességet teremtünk magunknak! Ennek a folyamatnak pedig nagyon is kézzel fogható, látható változásai vannak. Minőségi szintlépés ez, amelyet most minden égi erő támogat és mindenképpen arról szól, hogy ne a sérült egó, ne az elme legyen a vezetőnk, ne külső vezettetésben higgyünk – hanem A BELSŐ VEZETTETÉST TALÁLJUK MEG ÉS ENNEK ADJUK ÁT AZ ÉLETÜNKET!
Így csakis oda érhetünk, ahol eleve helyünk, terünk, dolgunk van és ahol a szívünk valódi békét talál, amiért már nem kell küzdeni.
Zentai Anna
Kép: Pinterest