Te miért szipogsz? …avagy gyógyítom a szénanáthámat…

Annyi jól megoldott téma után, végre elővettem ezt is. A szénanáthát.

Sosem voltam szénanáthás – néhány évvel ezelőttig, amikor is egyszer csak megjelent, látszólag a semmiből. Először csak alig valami. Aztán kb. 2 év és tüsszögés, orrfolyás, szemviszketés, minden augusztusban… De, mint minden testi folyamat, ez is csak a tünete valaminek – gondoltam – és majd megoldom ezt is! Annyi mindent sikerült már meggyógyítanom magamban, hát majd ezt is meg fogom! A test, ugye, csak tükör, szegény növénykék semmiről sem tehetnek, hát magamban kell megtalálnom, mivel okozom ezt magamnak.

Nem kellett sokat kutatni.

Tanultam és tapasztaltam épp eleget az elmúlt években ahhoz, hogy tudjam, mivel hova forduljak és mi hogyan keletkezik, egyben oldódik is meg. Nem véletlen, hogy olyan gyakori manapság az allergia, ahogyan az sem, hogy mindenki valami másra érzékeny. Mert minden egyes testi tünetnek SZEMÉLYES, EGYÉNI GYÖKÉRÉLMÉNYE VAN! Persze, lehet mondani általánosságokat. No meg jó és kell is testi szinten segíteni a folyamatot. Szénanátha esetén különösen fontos rendbetenni a bélrendszert, szedni C-vitamint, cinket, immunrendszert erősíteni, satöbbi. De a helyzet az, hogy az a folyamat, amit elindítottunk önmagunkban és már a test is tükrözi, az bizony mindig belülről indul és egyéni, konkrét élményből fakad. Ha pedig elindítottuk, akkor vissza is tudjuk fordítani ugyanazt a folyamatot! Ehhez azonban érdemes megtalálni a saját gyökérélményünket. Logikus.

Pár beszerzett információ és egy hasznos, de nem elég eredményes rámeditálás után úgy döntöttem, hogy felkeresek egy jó kineziológust. Találtam is, méghozzá olyat, aki sok minden másban is jártas, s mint kiderült, tényleg jó kezekbe kerültem. A kineziológia, mint tudható, izomteszteléssel dolgozik, gyakorlatilag olyan, mint egy hazugságteszt. Hú, ez aztán nagyon izgi! Nagy lelkesedéssel és örömmel mentem, meg is bélyegeztem magam önismereti mazochistának 🙂 mert világéletemben ilyen voltam: leírhatatlan örömöt ad, amikor a saját mélységeimben túrkálok és megismerem a legrejtettebb, legeldugottabb, eddig felfedezetlen részeimet, működéseimet és látom a megoldási folyamatokat! Nekem aztán mondhatják, hogy így nehéz, meg úgy.. éppen az ellenkezőjét élem vagy 20 éve, szóval mentem is be a kezelőbe, nagy mosolyokkal, hogy akkor hát csapjunk bele! (Komolyan, nem is értem, hogy lehet valaki például virtuális játékfüggő, amikor nincs mélységesen izgalmasabb és durvább kalandozás az önismeretnél! 🙂 )

Nem számítottam rá, hogy olyan sokáig bent leszek. Sok témát érintettünk és ráláttam fontos összetevőkre. Jött aztán egy pont, ahol kiderült, itt szükség van egy mélyebb oldásra. Meg is történt. Amikor felfeküdtem a masszázságyra, kiderült, hogy az egyik lábam kicsivel hosszabb a másiknál. No, haladtunk a folyamatban… és egyszer csak BUMM!!! Ott volt!!!

Egy gyermekkori emlék jött fel, sőt, nem is egy, hanem egy olyan „gyűjtőkép”, amely valószínűleg sokszor ugyanúgy zajlott le velem. Sarokba szorítva sírok. Senki nem vígasztal meg. Sőt… a verbális és fizikai bántalmazás mellett konkrét helyzetek jöttek elő… Ott és akkor feltárult az önmegbetegítő folyamat lényege: megszoktam, hogy senki nem véd meg, nem vígasztal meg, egyedül hagynak és csak sírok… most pedig, már bántás és szomorúság nélkül, de ugyanezek a testi folyamatok köszönnek vissza! Folyik a szemem, orrom, mintha sírnék… Gyakorlatilag újragenerálom magamnak ugyanazokat a helyzeteket! Újra- és újrateremtem, hogy megszánjanak és jöjjön valaki, aki végre megvígasztal, aki átölel, aki megnyugtat… Így generálta hát magának a testem a szénanátha tünetét, hogy ez a feloldatlan konfliktus észrevehető legyen…

A folyamat persze ezek után szépen lezajlott, megtörtént a nagy oldás: láttam, ahogyan a szüleim megvígasztalnak, a kicsi énem megnyugodott és boldogan ültünk együtt az asztalnál. Mondanom sem kell, a hosszú folyamat végére, amikor leszálltam az ágyról, újra megnéztük a lábaimat és ugyanolyan hosszúak voltak! Hihetetlen… de igaz. Azóta pedig a tüneteim rendkívül sokat javultak, már aznap este meggyógyult az orrom és harminc helyett háromszor kellett csak kifújnom lefekvésig… Tart még biztosan a gyógyulás, van még mit oldódni, de nagyon nagy lépés volt ez, tudom, érzem, mutatja a testem is…

Hát így megy ez. Így generáljuk újra magunknak a múlt történéseit. Ez az ördögi kör…

A kulcsot pedig mindig valahol ott találom meg, hogy BELÜL kell rendet tenni! ..és nem kívülről várni a feloldást…

Ahogyan én is azért generáltam újra és újra a sírásszerű állapotot, mert a bennem élő gyermek azt szerette volna, ha kívül jön valaki és megvígasztalja, úgy igazán… de ez a gyermek belül, a lelkében fájt. Még ha jött is volna valaki, az sem segített volna, amíg ő maga, a lelkében, valahol mélyen belül, meg nem vígasztalódik…

Minden élethelyzetet, állapotot így teremtesz. Kívülről várod, hogy a másik valahogy viszonyuljon hozzád és a helyzethez. De nem fog. Nem fog, mert amíg benned nem változik az állapot és te meg nem adod magadnak azt, amire valójában vágysz, addig a külső tükör sem fog változni. Ha viszont magadban áttranszformálod, amit kell – akkor minden erőltetés nélkül, magától változik meg a külvilágod, a fizikai tükörképed is!

Miért írtam le mindezt? Mert akartam, hogy lásd, milyen a saját, személyes tapasztalat. Mert mindig saját, személyes tapasztalatból írok le mindent, de mindent, amit az oldalra kiteszek, megosztok. És folyamatos, hogy nem értik… folyamatos, hogy mindig van valaki, aki ellenkezik, tagad, nem fogadja el, mást gondol… és ez nem baj. Nem is kell. De ha néhányan ez által megértik, hogy mit jelent az, hogy te vagy a teremtő… hogy minden belülről indul és tényleg benned van a kulcs és minden tényleg megoldható és hogy nincs olyan, hogy gyógyíthatatlan, más témában sem, és hogy valójában tényleg minden könnyű, stb. stb… minden, amit eddig leírtam, kijelentettem… minden az ilyen és ehhez hasonló élményekben gyökerezik. Talán így jobban érthető… megérezhető. Talán te is rálátsz, ha kapsz egy megoldókulcsot, a saját folyamatodra, a saját teremtéseidre és ez által a saját megoldásaidra is!

Zentai Anna

Kép: Pinterest