Segítőként kötelező az önmunka!
Ha emberekkel foglalkozunk, akkor alapvető, hogy mi magunk is dolgozunk magunkon.
Mivel a teremtéseink javarésze a tudatalatti terméke, azaz öntudatlan hiedelmek, minták, programok és hitrendszerek eredménye, ezért erre nem mindig látunk rá egyedül. Mindenki a saját kis – vagy nagyobbacska – komfortzónájában él. Mindenki a saját történetét írja, járja. Ha igazán túl akarunk jutni egy ponton, egy határon, akkor kell, hogy külső segítséget kérjünk.
Az ember társas lény. Nem véletlenül.
Amikor azt mondom: „önmunka” – akkor nem arra gondolok, hogy olvasok, tanulok, ismereteket, tudást szerzek. Hanem arra gondolok, hogy konkrétan és határozottan dolgozok saját magamon, vagyis a tudatalattimban is rendet teszek. Foglalkozom mindazzal, amire tudatosan, magamtól nincs tiszta rálátásom. Ez általában valamilyen konkrét módszeren, gyakorlaton keresztül tud megtörténni.
Ha ezt egy segítő nem teszi meg, akkor látványosan megakad. A saját hitrendszerein belül tud csak mozogni, a saját korlátozott látásmódjából tud csak adni. Ha viszont dolgozik magán és megtapasztalja, hogyan tud kilépni a kereteiből, hogyan nyílnak meg új és tágabb lehetőségek, akkor ezt tudja továbbadni másoknak is.
Ahhoz, hogy érdemben segíteni tudjunk a másiknak, kell, hogy megtapasztaljuk magunk is a megoldási folyamatokat. Ez nem azt jelenti, hogy ha valamiben még nem vagyunk a célnál, akkor ebben nem tudjuk segíteni a másikat. Lehet, hogy nagyon is tudjuk! Lehet, hogy sok más embert támogatva segítettük már társainkat ahhoz, hogy ők célhoz érjenek! Ezzel együtt is tehetjük a dolgunkat. Viszont az igazi, lényegi megoldási kulcsokat nem mások elmondásából, nem hangzatos tanításokból kapjuk meg – hanem a saját beavatási folyamatainkon keresztül éljük, tapasztaljuk meg.
Bölccsé az válik, aki tapasztal.
Segíteni az tud, akinek segítettek már.
Adni azt lehet, ami nekem is van.
Az önmunkában haladni, tapasztalni, egyben nagyon mély bölcsülést is jelent. Átlátni, megélni, felfedezni a teremtés folyamatait – ez olyan tudást ad, amit nem tudunk képzéseken magunkévá tenni. Mások által tágabb nézőpontokat, új módszereket, új lehetőségeket, új eszközöket találni – ez a saját előrehaladásunkat, fejlődésünket is jelenti és azt is, hogy ezt azután tovább is adhatjuk. Ahogyan tágul a látásunk, úgy tágul a tudatunk, így tudunk egyre szélesebb körökben, egyre hatékonyabban segíteni másokat is.
Nagy a különbség az elzárkózás és a nyitottság között. Az egyedül és az együtt között. A megakadás és az áramlás között.
Egymás gyógyítói, segítői vagyunk mindannyian.
Zentai Anna
Kép: Pinterest