OMSZIHÁRÁSZDÁSRÁJÁ! – avagy mit tapasztaltam Soma hétvégi elvonulásán?

Régóta éreztem a hívást, hogy elmenjek Somítának bármely programjára, különösen a transzgenerációs mintaoldásra voltam kíváncsi. El is jött végre egy olyan hétvége, amikor éppen szabad voltam – ritka kincs az ilyesmi 🙂 – hát irány Somogyvámos!

Már a program előtt kaptunk munkát, hiszen készülni kellett több olyan dologgal is, amelyek rendkívül hasznosnak bizonyultak az önismerkedésben. Ezek egyike volt a saját genogramunk elkészítése, ami nem csupán egy egyszerű családfa, annál kicsivel több. Nagyon élveztem a rajzolgatást, kutakodást a múltamban, az őseim vonalán – nálam asztrozófián is kötelező házi feladat a múlt feltérképezése, nem véletlenül. Mivel szabad kezet kaptunk és az volt az instrukció, hogy adjunk teret a kreativitásunknak, így színeztem, ragasztottam, míg végül egészen érdekes eredmény született.

A nagy napra telekocsik szerveződtek, így az odautazás is jó hangulatban telt, Keszthelytől negyedmagammal döcögtünk le Somogyországba, csak csajok.. a későbbi barátságok már itt el szoktak dőlni, az indulás meghatározza a folyamatot. Így is lett, útitársaimmal hárman egy apartmanba is kerültünk, ami igen kellemes volt és nagyon kedves, izgalmas, értékes hölgyeket ismertem meg, akikkel rögtön megtaláltuk a közös hangot. A környezetre, a tájra, a kényelemre sem lehetett panasz, nagyon szép és nyugodt helyre érkeztünk!

Nekem, mint tapasztalt programszervezőnek, nagyon jólesett most úgy részt venni egy elvonuláson, hogy vendég voltam. Nagyon sok energiával jár egy csoportot figyelemmel, szívvel-lélekkel kísérni. Itt és most engem kísértek és bizony, teljes odaadással! Már első nap úgy érkeztem, hogy fájt egy kicsit a fejem. Somíta nem sokat gondolkodott, leültetett és pár perc alatt konkrétan kiszedte a fejemből a fájdalmat. Semmi gondom nem volt ettől kezdve. Persze, utána azt is megbeszéltük, hogy mi volt az oka, így most már tudom, hogy mi az, amit másképp kell mostantól csinálnom, hogy még jobban érezzem magam a bőrömben!

Az első nap máris nagyon intenzív volt, tartalmas és rendkívül izgalmas. Sok hasznos információt kaptunk, de nem csak duma volt, mert az első perctől kezdve a gyakorlatokra volt fektetve a hangsúly, aminek nagyon örültem. Lefektettük, hogy olyan mélyre megyünk ebben a három napban, hogy mintázatokat fogunk törni. Somíta kitesztelte, hogy mi az a minőség, ami leginkább jellemzi a csoport energetikáját; hogy a Hawkins skála szerint mit érdemes tisztítani, hogy magasabb szintre tudjunk lépni.

Az első nagy élmény – talán a legjobb az egész hétvége alatt – nekem a szabad éneklés volt! Először megtanultuk, hogy melyik csakrához milyen hangok tartoznak, majd ezekkel elkezdtünk játszani, ami olyan simán ment át szabad énekbe, hogy szinte észre sem lehetett venni! Somíta valahogy nagyon ért ahhoz, hogy észrevétlenül szabadítsa fel azt, ami az emberben van, agyalás nélkül, ez nagyon feltűnt nekem és nagyon becsülni tudom ezt a készséget. Úgy oldódtak a gátak, mintha nem is lettek volna! Hamarosan azon kaptam magam, hogy egy elveszett sámánnő szabadult el bennem… nem is értem, hol volt eddig? 😀

Ezután jött csak a java, de ez titok, nem mondok róla túl sokat 🙂 Lényeg az, hogy egy bizonyos módon a csoporttal megalkottuk a saját csoportmantránkat, amit csak mi ismertünk! Hogy ez még mennyire fontos lesz a későbbiekben, azt nem is sejtettük… most, hogy pár nappal a hazaérkezés után vagyunk, már tudom, hogy ez a mantra úgy beégett azóta mindenkinek, hogy még itthon is ezt énekeljük, dúdoljuk, kántáljuk hangosan, vagy susogjuk szép csendben és az a legjobb benne, hogy senki nem érti, mi ez, csak mi, akik ott voltunk! Olyan ez, mint egy titkos kód, ami egy életre összekötött minket, ott és akkor… ami felidézi mindazt az élményt, amit ott megéltünk és mélyíti a tisztításokat… Olyan ez, mint egy nagy, közös titok, ami csak nekünk nyílik meg…

Második nap nem volt nehéz felkelni és az egész napot a transzgenerációs mintaoldásnak szenteltük. Ámde, először egy jó dinamikus ashtanga jógával kezdtük a napot, amiben konkrétan többen kidőltünk és csak lestünk, mert ott derült ki számomra is – meg a másnap reggeli mélyizomtornán -, hogy Somíta olyan formában van, hogy simán lekörözi az összes huszon-, harminconéves csajszit és ez még hagyján… Elképesztő rugalmassággal, erőnléttel rendelkezik, szerintem a csoportnak több, mint háromnegyede nem tudta utána csinálni az egész gyakorlatot úgy, ahogy volt, de azért próbálkoztunk 🙂 Én legalábbis lestem nagyokat és megfogadtam magamban, hogy ha ezt a teljesítményt nem is fogom tudni utolérni, de legalább igyekezni fogok.

Csodaszép oltárat építettünk aztán közösen. Elvégeztünk egy szertartást, köszöntöttük az elemeket. Volt megint sok hasznos infó, persze jegyzeteltünk mindent, ami csak megszólított.

„Létszerelemből fakad a fehér mágia. Létgyűlöletből a fekete mágia.”

Elgondolkodtató mondatok…

„Mi vagyunk minden ősünk élő reménysége – hogy nekünk sikerülni fog.”

..ehhez nem is kell semmit hozzáfűzni…

Mindeközben sok könyvajánlót és egyebet is kaptunk – újra elcsodálkoztam azon, hogy mennyire széles körű, integrált tudás van a háttérben! – majd párokban kezdtünk el dolgozni. Végig olyan feladatok, gyakorlatok voltak, amelyek nagyon egyszerűek, könnyen követhetőek és érdekesek, ám rendkívül sokat adóak, nagy felismeréseket hoztak mindannyiunknak! Használtunk kártyákat, beszéltünk lényegi dolgokról… majd újra következett a bodywork. Nem sokat szüneteltünk a nap folyamán, de nem is volt kedvünk ilyesmihez az étkezéseken túl (az ételek nagyon finomak voltak!). Ugyanakkor, az intenzív belső munka mellett mégsem éreztem azt, hogy elfáradtam volna, ami számomra nagyon jó jel volt. Nem húzott le semmi, nem folyt el az energiám, inkább felszabadult!

A második nap csúcspontja egy csodálatos szabad tánc-folyamat volt, különböző feladatokkal, amelyek végül már a régi minták megtörésébe torkollottak – ezt sem fogom részletezni, hogyan, maradjon ez műhelytitok. Nekem azért is volt csodálatos és felemelő, mert már a gyakorlat elején egy olyan, egészen kisgyermekkori emlékem tért vissza, amire úgy hittem, nem emlékszem, pedig nagy trauma volt. A gyakorlat során ezt sikerült is szépen kitisztítani, feloldani.

Az egész egy hihetetlenül intim, nagy erejű csúcspontban ért véget, amikor a nagyteremben ez a 33 ember egyetlen testté-lélekké olvadt össze! A zene abbamaradt, csak a csend volt… a lélek-zetek… mindenki kapcsolódott, összeért valahogyan… és éreztük a végtelen szeretetet és egységet, ami leírhatatlan…

Az intenzív napot este egy szaunázós-jacuzzizós, vidám traccspartival vezettük le, ami, azt hiszem, ráfért mindenkire 🙂

Harmadik nap. Mire ide elértünk, már meg volt alapozva, hogy itt valami igazán mély és komoly transzformáció történhessen. Somíta még beszélt egy kicsit arról, hogy gyakorlatilag energetikai lenyomatokban, mintázatokban élünk. Az egész fizikai mátrixban, mint hologramok vesznek körül bennünket a dolgok. A fizikai testben hét évente cserélődnek a sejtek, az érzelmi és gondolati testeinkben pedig mindig az utolsó hét év átélt érzésének és gondolatának az energetikai lenyomata van jelen. Vagyis mindaz az érzés és gondolat, ami hét év alatt feljött, az végig kísér minket. Mint valami fátylat, vagy füstöt, húzzuk magunk után…

Egy igen erős, konkrét légzéstechnikát mutatott meg ezután. Majd következett egy igazán ‘haladó spiri’ gyakorlat, ami tulajdonképpen egy hosszú, különböző légzéstechnikákra és vizualizációra épülő, mély, belső transzformatív folyamat volt, a régi mintázatok transzformálása valami újjá! Somíta maga rakta össze ezt a gyakorlatot. Nem írok többet erről sem. De az biztos, hogy nagyon mélyen hatott, ugyanakkor tényleg nem volt könnyű, de hát valamit valamiért! …és megérte!

A végén egy laza, levezető, pár konkrét instrukcióval megspékelt szabad tánccal zártunk, amelyben számomra egyértelműen visszaigazolódott, hogy a régi mintám megtört és megérkezett valami teljesen új minőség, amin meg is lepődtem, de nagyon jóleső érzés volt.

Ma, két nappal a hazaérkezés után, estére kelve érzem, hogy múlik a hasizomlázam 😀 és mivel volt ma egy LélekHang oldásom Vass Ágival (akit ez úton is kiemelt szeretettel ajánlok!), a hétvégi folyamatok megkoronázásának jegyében, hát ennek alapján az is tudható, hogy már amikor nekiálltunk, akkor is minden csakrám 100%-on működött, egyedül a szív volt 80, de megtuningoltuk és most már az is 100! 🙂 Szóval, nagyon jót tett ez a hétvége és érzem a pozitív hatásait, a megemelkedett életerőt, az oldottságot, a felszabadultságot!

Frissítek. Ma, három nappal a hazaérkezés után elképesztő mennyiségű bónusz anyagot és ajánlást kaptunk még a tarisznyánkba, tele meditációkkal, könyvekkel, mantrákkal, segítők-gyógyítók elérhetőségével és egyebekkel. Jó darabig lesz miből böngészni, az biztos.

Jó szívvel ajánlom mindenkinek Somíta táborait, elvonulásait, kurzusait!

Zentai Anna