Novemberi csillagüzenetek I. rész – Elengedés, hála, szerelem…
‘Nem az anyagot – a fogást kell elengedni!’
Ezt a mondatot kaptam, így, egy az egyben, pár napja az elengedésre hangolódva. Időről időre felmerül ugyanis az elengedés témaköre és ebben a témában bizony érdemes rendet tenni! Sokan ugyanis fájó érzéseket és élményeket társítanak ehhez, holott ennek egyáltalán nem kellene így lennie… sőt! Minden, ami fájdalom, veszteség, félelem, szorongás – csupán illúzió. Oyan téves hitrendszerek terméke, amelyeket át lehet írni a mélytudatunkban és amikor megérkezik a tágabb megértés, akkor ezek a negatív érzések mind megszűnnek, átalakulnak. Mert az érzés megtéveszthet… a természet alaptörvénye viszont mindenképpen a szeretet és az öröm állapota! Erre érdemes törekedni és akkor maguktól megmutatkoznak a megoldások és az út a szeretethez.
Nagyon sok nehéz elengedés van mögöttem. Otthont, szerelmet, családtagot, szeretteket, kedves tárgyakat…. mindent veszítettem már. Vagyis ‘visszaadtam’… Évekkel ezelőtt, amikor már sok nehéz és örömteli tapasztalat után úgy éreztem, hogy megtaláltam a nagy szerelmet – haha, persze, ez tévedés volt, nem akkor találtam meg, de azt hittem – úgy éreztem, hogy mindig azt a kapcsolatot kerestem és ezzel együtt megjelent a kapcsolat elveszítésétől való félelem is. Gyakori dolog ez – amikor megérkezik valami a fizikai szinten, akkor szívünk mérlegének egyik felébe kerülnek a nagy, szép érzelmek, a másikba pedig a nagy, rettenetes félelmek attól, hogy azt a dolgot elveszítjük. De tudtam, hogy ezt most jól kell csinálnom és hogy én magam uralom a belső világomat, nem szúrhatom el, bármi is történik, nem lenne jó újra a mélységbe zuhanni és feladni az életet! Ekkor, teljesen magától jött meg a megoldás: a HÁLA érzése azokért a csodákért, szépségekért, amelyeket megéltem. Elkezdtem minden egyes boldog pillanatra és élményre úgy tekinteni, hogy ha már ezt megéltem, ha csak ennyit is adott az élet, akkor én ezért már nagyon hálás vagyok! Ne azon keseregjek, hogy mi lett volna, ha… és mi az, ami már nem lesz, ha esetleg mégis elmúlna… hanem legyek hálás azért is, hogy ennyit kaptam! Megértettem önmagammal, hogy ha bármi beüt és ennek itt és most vége lenne, akkor sem arra kell koncentrálnom, hogy ez szörnyű, mert nem kívánok önmagam gyilkosa lenni újra (majdnem megörtént ez a múltban, több ízben, szó szerint), hanem pontosan tudja a szívem, hogy az élet gyönyörű csodákat tartogat még nekem és ezt engedjem, hogy úgy adja oda, ahogyan ő akarja! A hála érzése volt tehát az, ami átsegített a nehezén. Minden egyes randevú után hálát adtam és nyitott maradtam arra, hogy ha holnap vége, akkor vége, ha nem, hát akkor meg nem… és mi lett a vége? A kapcsolat fejlődött, gyarapodott, működött, ameddig működni tudott, pedig hatalmas és hihetetlen akadályai voltak, mégis maguktól tűntek el a semmibe. Néhány évvel később, amikor már a kezdeti hév elszállt és kiderült, hogy nincs mögötte az a tartalom, ami időtállóan összetartaná azt – meg is szűnt, de már gond nélkül. Egyszerűen világossá vált, hogy nem szerelem volt, csupán a hozott minták érzékeket torzító észlelése. De nem is ez számít. Hanem a tanulság! A tanulság pedig egyértelmű volt: “ami jön, fogadd, ami megy, engedd…” A hála és vele együtt a MEGENGEDÉS lett az a megoldó erő, ami azóta is, bármilyen helyzeten átsegít és társul hozzá az a tudat is (nem hit, hanem tudat), hogy mindig minden csak egyre jobb lesz és ami pedig eleve az enyém, az nem múlik el!
A megengedés fogalma itt rendkívül jelentős. Aki megengedésben van, nem ítélkezik – amúgy akkor sem, amikor épp nem tud megengedésben lenni és igenis ítélkezik és kurvára kivan a fasza mindennel és meghalni akar és szenved – ezt is megengedi magának. Emberből vagyunk. Ez is normális. Na, de vissza a megengedésre… Jó ideje jelmondattá tettük ezt a baráti körben: ‘megengedésben vagyunk’! Csak ajánlani tudom, mert leírhatatlanul hasznos. Egyszerűen csak megengedni mindent és bármit, ami van, meg azt is, ami nincs. Megengedem, hogy ami van, legyen… Nem hadakozok ellene, nem ellenkezem, csak engedek… csodákat tapasztalunk azóta…
Az elengedés most fontos kulcsszava lesz ennek a hónapnak. Nem is a Skorpió időszaka miatt, mert az nem elengedés, hanem állapotváltás, nem megszűnés, hanem átalakulás, transzformáció, magasabb minőségi szintre lépés. Hanem azért, mert a hónap második felében a Skorpió csillagkép ollójánál járnak a teremtő erőinket jelölő égitestek! Főként 19 – 26 közötti időszakban lesz LEHETŐSÉGÜNK arra, hogy magunk alkossuk meg az elengedést, a levágást, aminek lényege itt AZ ISTENTELEN MINŐSÉGEK LEVÁLASZTÁSA MAGUNKRÓL! Elengedni mindazt, ami nem szolgálja a magasabb szintre való felemelkedésünket, az ördögi körből való kilépésünket, mert bizony, erre nyílik már lehetőségünk! Levághatóak lesznek végérvényesen betegségek és megbetegítő élethelyzetek, mérgező kapcsolatok és főként a mindezeket életben tartó saját hitrendszereink és mintáink! A megszabadulás és szintlépés ízeire érdemes ráhangolódni és mindent, ami nem szeretet és öröm, megkérdőjelezni önmagunkban! December első felében még folytatódik majd ez a folyamat, főként 3-6, illetve 16-17 körüli napokban és ekkor már a végső leszámolás (hála Istennek) könyörtelen végefőcíme zajlik majd le. A Fény Születésének ünnepére, Karácsonyra készen is állunk befogadni a fényt és élni egy még magasabb minőséget. Érdemes meglátni a történések mögött, hogy ez hogyan szolgálja szívünk legnagyobb, igaz álmainak beteljesedését!
Hiszem és vallom, hogy ebben a kis földi életben nem csak lehetséges, de küldetés is életörömben élni. Azokat figyelem, akiknek ez már sikerül. Minden mást kíméletlenül felülvizsgálok önmagamban. Az elengedésről tudom: ott él benne az ‘engedés’, ami egy nagyon finom, könnyed természetességgel zajló folyamat. Mindig szem előtt tartom, hogy ‘a változás állandó’, avagy ‘minden elmúlik’ – ám ez csupán az anyag világára igaz! Mert ennek a mondásnak van egy másik része is, amelyet még kevesen ismernek, bár sokan, sokszor leírtuk már. Csak ezzel együtt lesz teljes a megértés! Szepes Mária ezt így mondja el: “Minden elmúlik – csak a csoda halhatatlan” Paksi Zoltán pedig így: “Az isteni minőség maradandó!”
Vagyis igen, a világunk egyik része múlandó. Törvényszerű, hogy ebben minden múlik – mi magunk is, illetve az egyik részünk, ami nem az isteni. Ám ott él a másik rész is, ami örök és halhatatlan! Ez pedig soha, de soha nem múlik el… Amikor megértjük ezt igazán és amikor választjuk is az isteni minőséget, amikor már ez van fókuszban, akkor már nem az elmúlás fogja kitölteni a látóterünket, hanem az állandó JELENLÉT! Akár az isteni társunké, akár bármilyen, isteni minőséget jelentő dologé… de leginkább önnön isteni megnyilvánulásunké, aminek élése egy igazi, földi csoda és végtelenre tágítja a teret és megnyitja az örömök élésével együtt a hatalmas kreatív erőket és képességeket is! …az pedig, hogy isteni önvalónk éléséhez éppen milyen profán anyagi megnyilvánulás tartozik, már másodlagos lesz…
Naivság lenne azt hinni, hogy a mai világban sokáig foghatunk anyagi dolgokat… A tudatosodás, a spirituális fejlődés már jó ideje felgyorsult – és ennek csak tükre az anyag. Olyan mértékű és olyan gyors emelkedésben és változásban vagyunk, amit az anyagi világ, így a kapcsolataink is gyorsan lekövetnek. Adhatunk érte hálát. Csinálhatunk, ha könnyebbé teszi a szívünket (de csak ha könnyebbé teszi!), elengedő és egyben hálát adó szertartást azért, ami megy, őszintén örülve, hogy megélhettük, hogy ajándékát megkaptuk. Mindig az teremtődik, amit éppen kirezgünk és amire eleve hangolva vagyunk. A kapcsolataink csodálatosan lekövetik a saját fejlődésünket. Lássuk a tükröződéseket! Könnyebb lesz a megértés is. Amikor pedig a láthatóról és a múlandóról a láthatatlanra és az istenire fordítjuk a figyelmünket, akkor meg fogjuk látni, hogy lesznek, akikkel hosszú távon is együtt tudunk haladni és időtálló értékeket nyerünk általuk! Ehhez időről időre kapunk vizsgaszerű élethelyzeteket is, ezeket hozza el a Szaturnusz, amely erő által, végső soron, ha valóban választjuk és merjük élni, akkor a legnagyobb ajándékokat kapjuk meg, a fényt képviselő, isteni értékeket!
Sok esetben lehet tartós az anyag is. Azért kaptuk ezt a földi játszóteret, hogy éljük, alkossuk és élvezzük! A Bika minőség képviseli az anyagban való működést és minden földi jó megélését, kiélvezését. Itt jár most az Uránusz (aktívabb is lesz 5-én, 9-én és e körüli napokban, de aztán pihentetődik kicsit). Ennek az időszaknak is lehetne jelmondata a kezdő gondolat: a FOGÁST és nem az anyagot elengedni… Mert éppen az a lényeg most – és mikor nem? – hogy jól érezzük magunkat az anyagban, de ragaszkodás és elvárás helyett örömmel, szabadon és függetlenül élvezkedjünk benne!
Nemrég egy fiatal nő tette fel a kérdést nekem: mi van, ha a férfi, akivel nemrég találkozgat, csak szórakozik vele? Válaszom: hát akkor mi van? ..és te miért ne szórakoznál akkor vele együtt? 🙂 Komolyra fordítva a szót: totálisan komolytalanul lenne érdemes vennünk az életet, mert enélkül soha nem lesz örömteli, ha mindenre súlyt és görcsöt teszünk! Már a fenti kérdőmondat is ott csúszik el, hogy szenvedésprogram, áldozatiság és fájdalomra okot adó lehetőség van mögötte… könyörgöm, nem unjuk még??? Hát mi lenne, ha lelazulnánk és élnénk, nyitottá válva minden jóra és örömre, amivel az élet megkínál? Figyeljünk hát oda arra, hogy mikor gondolkodunk és ítélünk a fájdalom szemszögéből és tudatosítsuk, hogy egyetlen döntés ebből az isteni minőségünk szemszögére átváltani! Hol van az megírva, hogy mindenre fájdalommal és szenvedéssel kell reagálnunk? …naugye!
Figyeljétek meg az öreg bölcseket: mosolyognak. Békében. Harmóniában. Azok, akik már tudják a titkot, nyugodtak, békések és humorosak, játékosak és gyermeki örömmel tekintenek a világra. Mert már a fátyol mögé láttak. Most, a Skorpió havában lehetőségünk van még inkább választ kapni a miértekre. Ehhez pedig eleve kapjuk a kíméletlen őszinteség képességét, amely által szembe merhetünk nézni mindazokkal a helyzetekkel, amelyekben ragaszkodunk a szenvedéseinkhez, holott élhetjük az örömeinket is – csak rajtunk múlik!
Zentai Anna
Kép: hubpages.com