Nincs kényszer! – Mars-Uránusz kvadrát, ismét
Nincs kényszer! – Mars-Uránusz kvadrát, ismét
Pénteken egzakt a Mars-Uránusz kvadrát, de megteheted akár itt és most azt a lépést, amivel felszabadíthatod magad. Az energia adott – hogy hogyan érdemes élni, ezt tanuljuk a földi síkon. Minél előbb lépsz meg egy döntést, annál előbb emelsz szintet az adott bolygófrekvencián. Várni, halogatni nem érdemes.
Ma nagyon kiakadtam. Régóta stresszelt már egy elvégzendő munka, szorított az idő, napról napra telt és azt éreztem, már nagyon meg kellene, hogy csináljam. Ma majdnem megcsináltam. Semmi nem lett olyan, mint amilyennek akartam. Azt éreztem, hogy meg kell erőszakolnom magam, mert mindenki vár már erre, én meg utálom és mégis “kell”. Mert olyan sokan akarják. Amikor a technika is bemondta az unalmast, majdnem sírva fakadtam. Végül abbahagytam és kicsit dühöngtem belül, aztán egyszerűen úgy döntöttem, hogy vége. Kész, nem csinálom tovább. Mert valójában nem kötelező és valójában nem is akarom. Soha nem is akartam. Az, hogy mindenki másnak tetszik valami és mindenki más akar tőlem valamit, az egy dolog. De egyszerűen nem én vagyok, nem rezeg együtt velem és utálom. Nagyon utálom. Tényleg. Ráadásul úgy érzem, hogy rengeteg értékes időt elvesz tőlem és mégsem lesz soha olyan, amilyennek én szeretném. Úgyhogy ma abbahagytam. A videókészítésről van szó. Lehet, hogy sokan csinálják, hogy másoknak könnyű és egyszerű, vagy legalább elmegy. Lehet, hogy mások szeretik. Én viszont határozottan nem és ez a “nem” enyhe kifejezés. Nem úgy képzelem el az életemet, hogy időről időre videókat készítgetek és képernyőn mutogatom magam, amúgy is, soha nem szerettem, ha sokan néznek, soha nem vágytam erre. Akartam, hogy legyen egy folytatása annak, ami volt, de már tudom, hogy nem lesz és ebben a döntésben nem mások véleménye számít már, hanem az, hogy én úgy éljek, ahogyan valójában szeretnék. Ha a jövőmet látom magam előtt, akkor nem azt látom, hogy videókat készítek. Az írás inkább az enyém. De még azt sem látom túl gyakorinak. Az alkotást, a kreativitásra szentelt jelenlétet annál inkább látom.
Ahogyan megfogalmazódott bennem, hogy “megerőszakolom magam” ezzel az egésszel, rögtön tudtam, hogy ez bizony a marsikus energia és azt is, hogy itt az uránuszi, felszabadító döntés ideje. Ugyanúgy, ahogyan tavaly abbahagytam azt, hogy magamra erőszakoljam az autóvezetést, pedig messze nem rezeg együtt velem, ugyanúgy ismertem fel, hogy mindezeket mind valaki más kedvéért akartam eddig csinálni, egy vélt kényszerből. Pont nem ez lenne az irány… Hogyan jön le így az, amit én tudok adni a világnak? …sehogy… Hát inkább teret készítek neki. Belekóstoltam abba, ami nem vagyok, tudom működtetni, ha kell, de nem fogom, mert így döntöttem. Elég ennyi.
Szóval nektek is mondom: ha most bármivel kapcsolatban indulatba jössz, dühöt érzel, ha bármi felpiszkál, kiakaszt, akkor vedd észre: olyasvalamit akarsz magadra erőltetni, amire nincs szükséged. Az életed pedig egyedül a tiéd és az a dolgod, hogy minden félelmet meghaladva azt az utat járd, ami a szíved szerint való. Ebbe pedig nem férnek bele a kényszerek.
Zentai Anna
Kép: Pinterest