Neptunuszi energiák a héten

Hétfőn volt egzakt a Neptunusz és a Mars bolygók együttállása, most már távolódó a fényszög, de még egy darabig velünk van és nem csak az együttállás, hanem alapvetően a neptuni erők fokozottan működnek most.

Ahogyan legutóbb is említettem, ilyen időkben mindig érdemes figyelni két dologra: az egyik a valódi érzések nyílt, egyenes közlésének lehetősége (Neptunusz = valódi, mély érzések, Mars = nyílt, egyenes, őszinte képviselése önmagunknak); a másik pedig az áldozatszerepek felismerése és meghaladási lehetősége! A Neptunusz frekvenciáját, ha alacsony szinten rezegtetjük, akkor áldozatszerepben, szenvedésprogramban, szegény én programokban találhatjuk magunkat, ha viszont magas szinten, akkor mély harmóniát, egységet, feloldódást élhetünk meg, sikert és álmaink teljesülését. Mitől függ egyik vagy a másik? Alacsony szintre akkor vagyunk hangolva, ha van még bennünk öntudatlanul gyermekkorban megélt lelki sérülés. Ha megéltük valamikor azt, hogy áldozattá váltunk, sikertelenek voltunk, sérültünk, stb. és ez még nincs megdolgozva a lélekben. Tehát ahhoz, hogy a neptuni idők kellemes, jónak ítélt megéléseket és érzelmeket hozzanak, annyit kell tennünk, hogy saját magunkon dolgozunk!

Neptun-Mars idején, ahogy már többször írtam, gyakori, hogy valakitől olyan impulzust élünk meg, ami mélyen felkavar, megérint és ez kellemetlen. Valójában nem nekünk kellemetlen! Hanem a sérült egónak, aki ragaszkodik a sérüléséhez és még nem nőtt ki belőle. Rárezegni csak arra tudunk, amivel dolgunk van. Ha pedig rárezgünk valamire, akkor azzal bizony nekünk van dolgunk. Az egy bennünk még meglévő sérülés jelzése.

Gyakran megtörténik, hogy amikor valakit sok rosszindulatú impulzus, bántás, támadás ér, akkor megrendülhet a bizalma és lehet, hogy az igaz szeretetből és tiszta szívből jövő, őszinte, önzetlen impulzusokat is támadásnak veszi. Ilyenkor érdemes felülvizsgálni a bennünket először mélyen megérintő élmény után, hogy mi a valóság: lehet, hogy csak a sérült részem reagált? Lehet, hogy alaptalan a félelmem? Az is lehet, hogy tízből kilenc ember valóban érdekből közelített, de volt egy, aki őszintén és tisztán?

(Személyes kitekintő: sok tanítást kaptam hétfőn, amikor is Kecseméten jártam, Gárgyán Tibinél, aki egy olyan előző életembe utaztatott vissza, amely több ponton is megdöbbentő volt számomra. Részben azért is, mert az egóm várta, hogy milyen trauma, vagy elakadás történik a következő pillanatban, de nem történt, mindig minden megoldódott 🙂 De azért is, mert volt egy nagyon hangsúlyos pontja ott, akkor, annak az életemnek. Ez pedig az a pillanat volt, amikor szerelmem, társam, akkori párom megtörte a sérült egómat és ennek hatására képes voltam önmagamat választani! Árván maradt, fiatal lányként majdnem megerőszakolt egy csapat férfi, de végül mégsem tették meg. Ám ez az élmény sokáig rányomta bélyegét a lelkemre és rögeszmémmé vált, hogy nem lehetek bizalommal egyetlen férfi iránt sem, még a kedves iránt sem. Ám ez a férfi, aki igazán szeretett, nem adta fel. Én akartam feladni őt… ő azonban kitartott és nem hagyta annyiban a dolgot. Végül, egy csodálatosan megindító pillanatban megtört, előcsalogatta a sérüléseim mögötti valódi érzéseimet és gyógyított, ezután jó ideig, gyengéden és bizalomban. Itt tudott helyrekerülni bennem a bizalom, így tudtam újra nyitottá válni kifelé.)

Nagyon nem mindegy tehát, hogy valaki egóval közelítve fölénk akar emelkedni és fölényt gyakorolni, vagy őszinte szívvel közelítve nyújt segítő kezet. Nem mindegy, hogy azt mondja, hogy „majd én megmutatom”, vagy azt, hogy „gyere! itt vagyok neked, lásd, hogy felemelheted magad te is ide, mert számodra is ez a méltó és akkor együtt szárnyalhatunk!”

Zentai Anna

Kép: Pinterest