Nap-Plútó kvadrát

Úgy érzem, szétesek…
Apró darabjaimra hullok és szanaszét szóródom a végtelenben.
Tudom, hogy ez így a jó.
Tudom, hogy valami megszűnik most végérvényesen és nem lesz már többé. Valami új akar megszületni belőlem. Valami, ami nem is új… talán még régebbi, mint ami rajta, körülötte volt…
Mintha rájöttem volna, hogy fojtogatóan szűk ez a ruha… Ez, amit magamra vettem, amit hordtam, éveken, évtizedeken át, amiben mutatkoztam, amit én is magaménak hittem… De nem az én ruhám.
Elvárásokból szőtt szálak, megfelelés-anyag, mások színeiben.
Szűk, szorít, fojtogat… nem kímél, de most én sem kímélem már őt.
Szétfeszít, így szét is szakítom. Nem is kell már.. leomlik magától…
Engedem.
…
A Nap-Plútó kvadrát idején az apáinktól hozott mintázatok radikális átírása, az apasebek gyógyítása, az apáink által ránkragadt programok mély kitisztítása zajlik. Ahogyan rájövünk: nem kell megfelelni senkinek, nem kell ugyanazt csinálni, ugyanúgy működni, ahogyan mások, nem kell a tömeget, a “nagyokat” követni – nincsenek is “nagyok” – úgy szabadul fel bennünk az, aki az eredendő.
A tekintélyszemélyek, akiket magunknak kreáltunk, csupán azért tudtak megjelenni a mátrixunkban, mert bennünk ismétlődik, visszhangzik a múltból mindaz az elvárás, követelőzés, feltétel, amit annyiszor hallottunk már, de nem is a miénk… Így öltöttek alakot, így tudtak nehéz érzéseket okozni főnökeinkként, férjünkként, párunkként, vezetőinkként, gurujainkként, tanítóinkként, egyáltalán: bárkiként, akit önmagunknál nagyobbnak, jobbnak hittünk, akit ez által hatalommal ruháztunk fel.
Ideje, hogy leválasszuk magunkról mindazt, ami nem vagyunk. Talán megláthatjuk azt is, hogy Óz mögött egy töpörödött kis emberke cincog vékony hangján és nincs értelme már megfelelni senkinek, mert nincs önmagunknál hatalmasabb hatóerő az életünkben.

Zentai Anna – AsztroHerbárium
Kép: Pinterest