Nem elég…
A jelen kor meghozta azt, hogy mindenki hozzáférhet a tudáshoz, bárki megismerheti az emberi psziché és lélek működését, bárki tanulhat pszichológiát, önfejlesztő módszereket, olvashat könyveket, hallgathat előadásokat, átláthatja a transzgenerációs minták jelentőségét, a gyermekkori traumák hatását, a szülői mintákat, a tudatalatti hatalmát és mindent… és ez valahol nagyon jó, ámde mégsem látunk annyi gyógyulást és eredményt, mint amit ez által elvárunk.
Vajon miért?
Nagyon sokan teszik fel ezt a kérdést. Nagyon sokan gondolják úgy, hogy dolgoznak magukon azzal, hogy olvasnak, hallanak, megtudnak, megismernek… hogy annyira képzettek és okosak… és mégis elakadásban vannak.
Egyszerűen azért, mert nem elég a tudás. Nem elég a puszta felismerés.
Nem elég a szellemi gyarapodás, ha a lélek nem gazdagodik!
..tanulhatunk bármennyit, a tudás soha nem lesz elég… a lelket kell meggyógyítani! A szívet kell megnyitni! Semmit nem ér a sok okosság, ha nem párosul tiszta, nyitott, érző szívvel és áramló érzelmekkel!
Nem elég megérteni, miért van egy elakadás.. nem elég átlátni a múltat. Nem elég érteni, hogy mi volt gyermekkorunkban és mi lett belőle most és miért lett így.
Fel kell dolgozni lélekben is a múltat. Át kell, hogy égjen az érzéseken.
A lélek kell, hogy meggyógyuljon.
Az érzelmekben kell a változás.
Ami bezárult, azt újra megnyitni. Ami megkeményedett, azt felpuhítani. Ami ellenállás lett, azt befogadássá alakítani.
Ez a lélek alkímiája.
A szívé. Az emberé.
Mert mindig a szív volt és az is marad a legfontosabb.
Amíg a lélek sérült, amíg egy kisgyermek sír bennünk, amíg ő nem talál vígaszt, addig nincs igazi gyógyulás. Amíg okosak vagyunk, de nem éljük a szeretetet eléggé, addig az nem bölcsesség.
A bölcsesség békés és nyitott szívet jelent. Gyógyultat.
Aki újra tud érezni.
Zentai Anna
Kép: Pinterest