Mostanában…
Mostanában úgy érzem, hogy reggeltől estig csak gyönyörködöm.
Ha valaki megkérdezné, hogy miről szól az életem, akkor azt válaszolnám: a nap nagy részében gyönyörködöm. Van egy kisebb része, amikor el kell végezni a mindennapi teendőket, olyankor kicsit megterhelő ez fizikailag, de még akkor is gyönyörködöm.
Gyönyörködöm, ahogyan hazaérek a hegy aljába és cipelem fel a hegyi úton a bevásárolt dolgokat, vagy éppen tolom fel a biciklit, teli kosarakkal és közben sorra üdvözlöm a jól ismert növénykéket. A csipkerózsákat, akikből sok van, nagyon sok van a hegy lábánál. A büdös somot, akinél mindig azt hiszem, hogy biztosan ott fekszik valami döglött állat a tövénél, de persze mindig rájövök, hogy neki van ilyen szaga 🙂 A szentjánoskenyérfát, akinek a termései milliószám hevernek az úton és mintha senki nem tudná, hogy kis babjai nem csak ehetőek, de nagyon finomak, a spirál alakú termése meg csodás díszítőelem lehet. Az akácost, ahol megannyi madár fészkel és jelez, ha érkezem. A bodzát, akitől néha kérek egy-egy finom, illatos virágtányérat. A diófát, aki, mint egy őrző, áll a völgy kapujában és felügyeli, hogy ki lép be és milyen szándékkal érkezik…
Minden egyes nap hála van a szívemben, hogy így élhetek, hogy itt élhetek, hogy az lehetek, aki vagyok. Sokszor azt érzem, hogy nincs mit írnom már. Jó ideje érzem már ezt. Mintha mindent leírtam volna és igazából… nem akarok már semmit, csak megosztani azt a gyönyört, ami a szívemben él.
Minden kulcsot átadtam, minden ott van már… Mégis, tudom, folyamatosan jönnek újak, mindig áramlás van, a kapuk nyitva, lelkek érkeznek, megjárják az utat, felejtenek majd ébrednek, keresnek, majd… rájönnek, hogy már ott vannak, ahol lenniük kell.
Mit mondhatnék? Mit írhatnék azoknak, akik valami erőset, valami megoldást, valami lényegit akarnak, amikor a lényeg nem az erőkifejtésben van, hanem a békében, az elégedettségben, a szeretetben, a jelenlétben? Minden más csak átmenet, csak része az útnak.. Sokszor vargabetű.
Talán csak annyi mondanék most, az út ezen pillanatában, hálával a szívemben, látva a megtett utat és az eredményhez szükséges elemeket: gyere el onnan, ahol nem jó és ne várj egy pillanatot sem! Ne keress kifogásokat, gyere el és bátran mondj nemet mindenre, ami nem esik jól, amit nem akarsz és nem rezeg együtt veled! Bátran vágj bele abba, ami a szíved vágya és.. ja, igen, ez a lényeg – ne foglalkozz senki véleményével, egyszerűen valósítsd meg azt, ami a szíved igazi vágya és élj úgy, ahogyan szeretnél!
Mert ezért vagy itt. A Teremtés is ezt szeretné tőled.
Nem okoskodni… érezni. Nem foglalkozni másokkal… csak élni azt, aki és ami vagy. Tenni a dolgod. Nincs ennél egyszerűbb.
❤
Zentai Anna – Szentgyörgyhegyi Boszorkány