Mit mutatnak a csillagok?
Bármikor olvasunk egy előrejelzést, útmutatást, akkor érdemes szem előtt tartani: a kérdés egy érettebb, felnőttebb szemszögből soha nem az, hogy “mi lesz velem?”, “mi várható?”, vagy “mi fog jönni?”. Hanem az, hogy amit működtetek, abból hogyan tudom kihozni a legjobbat, hogyan tudom elkerülni azt, amit nem akarok megélni és teremteni azt, amit meg akarok élni? …és ez utóbbit úgy értem, hogy ezt nem a képlettől és nem az égi jelképrendszertől kérdezzük meg! Hanem elsősorban önmagunktól. Ma a legtöbb embernek arra van szüksége, hogy először is önmagával rendben legyen, önirányító legyen, saját kezébe vegye az irányítást és ott is tartsa. Anélkül, hogy ez nincs meg, nem lenne szabad még az égi útmutatásokhoz nyúlni – ahogyan az ősi bölcsesség is tartja: “az asztrológia a királyok tudománya!” Ez egyszerűen annyit jelent, hogy aki ura a sorsának, annak segít az égi üzenet, aki nem, annak nem fog, hiszen önnön teremtő erejének megismerése helyett kívülről vár el valamit, ami önmagán múlna, így benne tartja ebben a hitben, hogy nincs beleszólása saját sorsába.
Az a gondolkodás, amely azt mondja, hogy az égi erőket nem tudjuk tudatosan irányítani, eleve veszélyes, hiszen az önirányítás és tudatosság elveszítésére kondicionál. Valójában az emberi természet és a kozmosz működése egyszerű: miért is kellene azzal foglalkozni, ami nem a saját hatáskörünk? Az ember önnön teremtő erejének ura. Mindenki a maga kis kertjét műveli, nem a másét, így a saját életünk alakulásában elég a saját erőinket terelni, emelni, hangolni. Annak a teremtő erőnek vagyok ura és irányítója, amely az enyém, amelyet én magam működtetek – annak viszont teljes mértékben kézben tartója vagyok, az én fennhatóságom alatt áll! (Lásd: Kígyótartó csillagkép.) A saját mikrokozmoszomat kezelem első körben, nem a bolygókat tologatom (más olvasatban amúgy igen, de ez nem ezen íráshoz tartozik). Ha a saját energetikai rendszeremet, pszichémet, testemet, lelkemet tisztítom, akkor emelem a saját frekvenciámat, ami analóg a bolygók rezgésével és frekvenciájával, ezért pozitívabban megélt fizikai élményekben és eredményekben nyilvánul meg! Ugyanakkor, természetesen kapcsolódom a nagy egészhez is, amelynek része vagyok. Idővel, ha az érzékelés kitágul, tudhatom, hogy az égitestek is éppúgy hozzám tartoznak, mint a szívem és a kislábujjam 🙂 De első lépésként elég, ha tudom, hogy életem ura és teremtője én magam vagyok és minden változást magamtól várhatok!
Zentai Anna
Kép: Pinterest