Miért ne fordulj másokhoz tanácsért?
Miért ne fordulj másokhoz tanácsért?
Először is tisztázzuk le, hogy mindenki megértette a szösszenet címét! Tehát nem arról van szó, hogy ‘miért ne fordulj segítségért senkihez’, hanem arról, hogy ‘miért ne fordulj tanácsért bárkihez’. A Pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve, tartja ugye, a régi mondás… Ugyanis:
Minden olyan segítő, aki érez, csatornáz, képeket, információkat hív le bármilyen nem evilági térből és ‘időből’, stb. a saját tudati terén belül, a saját tudati korlátai között, a saját hitrendszerén belül képes csak érzékelni és fogni az adást! Mindenki egy bizonyos frekvencián (rezgésszinten) működik – és a hasonlót vonzza.
Vagyis, ha te már elemelkedtél onnan, ahol ő van, ha te már egy icipicivel is magasabb rezgésben vagy, vagy netán leszel hamarosan, ha neked valami sokkal jobb, több és szebb van megírva, mint amit ő el tud képzelni, akkor nyugodtan lépj kettőt hátra és ints búcsút, vagy tarts távolságot, vagy mondj nemet (már megint a „nemesedés”)! Mert akármennyire is úgy tűnik, hogy ő képes valamire, amire te még nem, az nem biztos, hogy neked jó és azonos szinten van azzal, ami te vagy. De ezzel az égvilágon semmi baj nincs. Mindenki sepregessen a saját birtokán. De azért, ha lehet, a másikat ne porolja be, vagy ha mégis, akkor kérjen elnézést és ütögesse le róla, közös mókaként, nevetve azon, hogy milyen tréfás az élet…
Egy a lényeg: nem tanácsért és útmutatásért kell fordulni másokhoz, hanem a régi berögzült mintákat tisztítani, téves hitrendszereket, tudati blokkokat kioldani. Mert – vissza az alapokhoz – a világunk a saját tükrünk és teremtéseink meghatározója az, ami a tudatalattinkban működik. Tehát ha kérdésünk van az életünkről, akkor a lényegi kérdés nem az, hogy „mi lesz?” – hanem az, hogy „mit tükröz ez bennem és hogyan alakuljak át, hogy másképp teremtsek?”, vagy “mi az, ami elvezet az igazi céljaimhoz?”.
Tegyük fel, hogy mégis elmész valakihez, akitől azt kérdezed: mi lesz? Ő pedig az adott időben, a te éppen aktuális hitrendszereid, blokkjaid és félelmeid szerint lehív egy információt és azt adja át neked. Nahát! – csodálkozol, mert benned éppen ezek a félelmes érzések dolgoznak kimondatlanul – Milyen érdekes hogy ő ezt így tudja! …aztán meg lehet, hogy holnapután sikerül kioldani egy blokkot, az út szabaddá válik és ami rád vár azután, az ezerszer szebb, jobb és örömtelibb, mint azt valaha is képzelted volna.
Akárhogy is, de egy másik embertársunk, a maga saját, egyéni lelki kódjaival, más utat jár és másra rendeltetett. Tehát továbbra is él, hogy:
Az egyetlen igaz és tiszta útmutató a lélek.
Mindenkinek a sajátja.
Az útmutatásokra is igaz (meg mindenegyébmásrais), hogy mindig az a jó, amit nem kell kikényszeríteni, ami magától megtalál. Az élet is megadja, utadba hozza a megfelelő segítőket. Mindenképpen. Akkor is eléd teszi, ha nem keresed őket. Akkor is kapod az infókat, a jeleket, ha nem akarod. Az égi gondviselés eleve gondoskodik róla. Hogy ne neked legyen vele „gondod”.
Figyeld meg: ha megfogalmazódik benned egy kérdés – rövid időn belül megkapod rá a választ. Valahol, valakitől. Keresni sem kell. Magától működik.
Fordulhatsz tehát máshoz – de bármit kapsz, azt engedd át a saját lelki szűrődön. Aztán, ha kompatibilis azzal, amit érzel, ha rárezegsz és érzed, hogy előre visz, akkor rendjén van. Ha meg nem – akkor nyugodtan engedd el a füled mellett.
Zentai Anna
asztrozófus
Képek: Pinterest