Mi a megoldás?

Évek óta nagyon sok levelet kapok és mostanában is sokan írtok személyes élethelyzetekkel kapcsolatban. Észrevehető azonban valami, ami mindenkinél egyformán jelen van és kívülről jól látható, mekkora elakadást okoz.
Ez pedig az, hogy leakadunk a külső, látható problémánál és csak a személyes problémára szűkítjük a fókuszunkat, nem látunk tágabban, egészében, csak azt az egy dolgot akarjuk megoldani, így megakadunk egy leszűkült tudatossági szinten, a felszínes dolgainknál, az anyag szintjén.
Ez több okból is önakadályoztató működés.
Egyrészt, mert leszűkültünk. A szűkségben nincsenek megoldások, csak hiány és elakadás. Csak arra figyelünk, hogy probléma van és ahol a figyelem, ott az energia, tehát ezzel teremtjük és fenntartjuk. Nagyon fontos lenne a mindennapokban, hogy sokkal tágabb teret teremtsünk magunknak! Például menjünk gyakrabban olyan helyre, ahol nagyobb tér belátható! Ne telefonon, hanem gépen internetezzünk! Kerüljük a szűkebb fizikai tereket, amennyire tudjuk! Tegyünk azért, hogy a szemünk mindig nagy teret lásson be! Ne szűkítsük le a látókörünket semmivel, mert ez eleve a szűkebb tudatosságra kondicionál!
Aztán kezdjük el megérteni azt, hogy minden, ami a fizikai, anyagi síkon van, az egy következmény! Már az eredménye annak a vibrációnak és azon döntéseknek, amiket eddig működtettünk, hoztunk. Hiába piszkáljuk az anyagot. Nem fog változni addig, amíg mi magunk ugyanazt vibráljuk kifelé, minden gondolatunkkal, szavunkkal és érzésünkkel.
Kezdjük el megérteni azt, hogy mi nem az vagyunk, amit eddig hittünk magunkról! Egy sokkal tágasabb, kozmikus teremtő lény önsajnálkozik, amikor lehetősége van ezerszer többre és nagyobbra is! Ne akadjunk meg egy szűk keresztmetszetnél!
Ami pedig már nem csak könnyebbséget, de megoldást is hoz: ha elkezdjük nem problémaként látni a helyzetünket. Mert probléma addig van, amíg azt mi magunk generáljuk és hisszük. Amit pedig elhiszünk, az van, mert teremtjük.
Mi lenne, ha egyszerűen csak belehelyezkednénk az áramlásba? Mi lenne, ha megoldásokra fókuszálnánk? Mi lenne, ha egyszerűen csak megengedésbe kerülnénk, hogy az élet áramlása megmutassa magát minden helyzetben? Mi lenne, ha egyszerűen csak megengednénk, hogy a megoldás megmutassa magát?
Amikor megengedésben vagyunk, be tud indulni az áramlás, így érkezni tud a megoldás is. Amint elfogadtunk valamit, az megváltozik.
Meg kell értenünk azt, hogy a fizikai világ minket reagál le és nem a külső, látható dolgokat kell megváltoztatni, hanem saját magunkat.
Ahogyan megtaláljuk és elfoglaljuk a belső otthonunkat, úgy találjuk meg és úgy foglaljuk el a külső otthonunkat is.
Ahogyan önazonossá válunk és elengedjük ragaszkodásainkat és régi sérüléseinket, úgy peregnek le rólunk mások felénk irányuló impulzusai is.
Ahogyan megtaláljuk önmagunkat, úgy talál meg a társunk is.
Ahogyan elkezdjük abbahagyni a harcot önmagunkkal, úgy lesz béke a kapcsolatainkban is.
Ahogyan meggyógyítjuk a lelkünket, úgy gyógyul meg a testünk is.
Mindegy, hogy mi miatt feszülsz. Ha elengeded a feszülés, beindul a megoldódás.
Mindegy, hogy mit akarsz kint megoldani – önmagadban kell és megoldódik kint is.
Az igazi megoldás az élet minden helyzetében az, hogy önmagadon dolgozol! Ha te rendben vagy – akkor az életed és a kapcsolataid is rendben vannak.
Meg kell értened, hogy az életed első hét évében, még gyermekként, csak felvetted azokat a programokat és mintázatokat, amiket azután már csak ismételsz és a múltadból, gyermekkorodból hoztál minden olyan hitrendszert és kondíciót, amit most már csak önmagadnak bizonygatsz. Ennek nem kell így lennie. Ha átírod a múltadat, azzal átírod a tudati programokat is. Ha feldolgozod a múltat, ha tisztítod a tudatalattit, akkor az megmutatkozik a jelen állapotodon és a fizikai életedben is. Tehát nincs más dolgod, csak önmagadon dolgozni és megengedésbe kerülni.
Ennyi az egész..

Zentai Anna

Kép: Pinterest