Meddig megy el az ember…?

Meddig megy el az ember, hogy kész legyen változtatni?

…

Gyakran láthatjuk, hogy valaki elmegy a végletekig egy romboló, lefelé húzó folyamatban, egy önhazugságban, egy önpusztító működésben… Vannak, akik hamar kapcsolnak és kilépnek az ördögi körből. Vannak, akik jó darabig benne evickélnek és megint mások a végletekig húzzák… Sokan valamiért ragaszkodnak is a mélységekhez, pedig szükségtelen lenne a további fokozódás.

Ám az ébredés csak belül tud megtörténni. Kívülről soha. Kívülről, erőltetéssel, legfeljebb még erőteljesebb ellenállást tudunk elérni.

Tanul az is, aki benne van, tanul az is, aki kívülről látja. Tisztelni a másik szabad akaratát. Leválni és elhatárolódni a másiktól és saját magára fókuszálni. Mert lényegében mindenki csak a saját háza előtt sepregethet. Magunkon tudunk változtatni – máson nem. Ha kéri, akkor persze igen. De ehhez kérés, beleegyezés, megengedés kell.

Amint kicsiben, úgy nagyban.

Vajon meddig megy el az ember, hogy kész legyen változtatni?

Vajon mi lesz az a pont, amikor már nagyobb tömegek fogják azt mondani: elég!!! Itt és most változtatnom kell! Össze kell fognunk! Másképp kell csinálnunk! Abba kell hagynunk a szennyezést! Fel kell törni a térkövet! Vissza kell vadítani azt a területet! Mást kell használnunk helyette! Másképp kell élnünk, itt és most!

Vajon meddig megy el az ember a környezet, a bolygó pusztításában?

Gyakran kérdezzük:

Hova tart a világ?

Mert arra vagyunk szoktatva, hogy kívül keressük az okokat és nem belül. Holott a világ pontosan azért tart itt, mert kifelé figyeltünk és nem befelé. Mert kint akartunk gazdagodni és nem bent.

Vajon a te világod hova tart?

…ezt a kérdést lenne érdemes feltenni magadnak…

Mert a folyamat zajlik. Visszafordíthatatlan már most is. Vajon meddig megyünk el benne…?

Mikor értjük meg, hogy ahhoz, hogy változás legyen, hogy jobb legyen, ahhoz nekünk, magunknak kell változtatni?

Itt és most! Nem holnap…

Mikor értjük meg, hogy a változás pontja nem kívülről történik, hanem belül idézzük meg?

Most is dönthetünk másképp. Most is dönthetünk úgy, hogy nincs több nejlonzacskó. Hogy most költözünk és nem 5 év múlva (hol leszünk már akkor?). Hogy most dolgozunk magunkon és nem jövő hónapban. Hogy most megyünk el onnan, ahol nem jó. Mert nem engedjük már pazarolni az értékes időnket, az életerőnket, a saját önbecsülésünket…

“El lehet menni addig is, amíg jó” …Burger Anikó, kedves kolleginám örökérvényű mondása.

Mert ha felismered, hogy a folyamat a rombolásba tart, vagy nem egyezik veled, vagy a másikkal, vagy a te utaddal, vagy az övével, akkor igenis el lehet menni. Mert addig úgyis csak időhúzás az egész. Akkor meg minek?

Szóval… meddig megyünk el, hogy készen álljunk a változtatásra?

Nem, nem kell tovább. Egy tapodtat sem. Nem kell, ha már tisztán látjuk, hogy az az út nem jó.

“Nyolcmilliárd ember aprónak tűnő, rossz döntése okozza a klímaváltozást és nyolcmilliárd ember aprónak tűnő jó döntése tudja ezt megfordítani!” – “A legnagyobb klímavédelem az, hogy a lelki fejlődésedet állítod életed középpontjába!” – Dr. Dittrich Ernő

Zentai Anna

Kép: redbubble.com