Kísértés

A kísértés jön… onnan kezdve, hogy megjelent benned az igény, hogy a saját igaz utadat járd, hogy felvállald azt, ami igaz és szíved szerint való, a kísértés is megjelenik. Jön, és felteszi a kérdéseket, elbizonytalanít, megingat, eléd rakja a másik lehetőséget, a régit, a „könnyebbik” utat, akár a szeretteiden, a legközelebb állókon, a barátaidon keresztül.. felkínálja a lehetőséget a kihívások és akadályok elkerülésére, a mellékutakra, ami még mindig nem te vagy. Ami csak időhúzás, gyávaság és megalázkodás.

Nem. Csak ennyit kell mondanod, és a kísértés már tűnik is. Messze fújja valami frissítő szél, feloszlik a köd, kitisztul a levegő. A külvilág nem érzi, mit érez a szíved. Azt csak te érzed, egyedül te magad. El kell jutnod a döntéshez – de ez sem elég, el kell jutnod a vállaláshoz is. Attól kezdve pedig, hogy felvállaltad azt, ami igazán szeretnél – már nincsenek kérdések, mert kérdés csak addig van, amíg nem a szívedre hallgatsz. Megnyílnak a kapuk, jutalmul kapod, amire vágytál. Sőt, még többet. És rájössz: az az erő, amitől eddig féltél, te magad vagy, ez az erő akar rámutatni a szíved erejére – és ugyanez az erő a vállalás pillanatától emel magasra, győzelemre, a céljaid felé.

Zentai Anna