Kíméletlenül…
Kíméletlenül…
Tanácsadóként lépten-nyomon találkozom azzal a helyzettel, amikor azzal fordul hozzám kedves siránkozó kérdező, hogy “fáj, rossz, nehéz, feszít, mélyre visz” stb. Természetesen a spirituális felfedező út azért van, hogy járjuk és törekedjünk a lehető legjobban érezni magunkat, hogy keressük és találjuk is azt a fényt, ami e sötétséges állapotokból kivezet. No, de azért olykor nem árt felismerni, ha átesünk a ló túlsó oldalára és belegondolni, mit is jelent, hogy “a megoldások éppen a problémákból nőnek ki”. Kismillió írás foglalkozik azzal, mennyire megéri kilépni a komfortzónából, mégis, mintha el sem jutna a tudatig. Jön a következő feladat, nehézség és mi meg akarjuk kímélni magunkat az élettől. Amikor már végképp elegünk van abból, hogy ilyen mélyen és ilyen sokáig vagyunk, akkor szokott segíteni a megengedés és a feladás. Engedni, hogy ami jön, az éljen, teret, időt kapjon, meg legyen élve. Nem gyáván kibújni alóla, hanem bevállalni. Szembenézni vele. A “feladás” pedig itt is azt jelenti, hogy amit az Ember nem tud maga megoldani, azt “fel”-adja, az égiek mégiscsak jobban tudják, mit kell kezdeni vele… Az a bizonyos régi bölcsesség – “ami jön, fogadd, ami megy, engedd!” – az érzésekre (is) vonatkozik. Elvégre az él-et maga az él-mények megélése által telítődik meg élettel. Hányan várjuk, hogy végre valami történjen is az életünkben és észre sem vesszük, hogy éppen mi magunk menekülünk előle? Vágyjuk a nagy kalandokat, ám az élet nagy kalandjai éppen az ismeretlenből, a spontaneitásból, a bevállalósdiból, az önmegadásból, a nehéz(nek tűnő) megélésekből születnek. Nem a védekezésből, hanem abból, hogy állunk elébe. Csak egy döntés. Hogy védőháló nélkül, az eddig féken tartott érzéseinket szabadjára engedjük és fejest ugrunk az ismeretlenbe. Aztán lehet csodálkozni, hogy belép az életünkbe mindaz, ami addig csak vágy volt és álomkép. Összegezzük: nem kell mindentől megkímélni magunkat!
(ui.: Továbbra is ér szem előtt tartani, hogy e sorok, ill. ezen oldal írója saját, személyes tapasztalataiból merítkezik és mielőtt szájat biggyesztve mondogalódni és nadeazértozni kezdenénk, végiggondolni, hogy az itt leírtak nem légből kapott, hanem a megéltek alapján levont és jól vizsgázott következtetések.)
Zentai Anna
2014. július