Ki mivel bánik…
Ki mivel bánik, azzal kenődik… – mondták a régiek.
Ahol a figyelem, ott az energia! – mondjuk most.
Vajon nem elég feltűnő, hogy folyton csak tagadunk, ítélünk és soha nincs vége?
Békét, harmóniát és igazságot szeretnénk, de folyamatosan arra gondolunk, hogy sokan mennyire eltévedtek, hogy mások hogyan játszmáznak, hogy küzdelem, csatatér és igazságtalanság van, hogy nem korrektek, hogy álságosak, hogy szenvedés van, vagy bármi helytelen? Hogyan akarjuk élvezni a tavaszi napsugár melengető fényét a bőrünkön? Hogyan akarunk békét a szívünkbe, ha folyton újragerjesztjük az ellenállást, mert mások ilyenek, vagy olyanok? Hogyan akarunk gyönyörködni a virágok színeiben és illatában, ha a figyelmünk rosszallón másfelé kalandozik? Hogyan vehetnénk észre a jókat, a szívvel-lélekkel élőket, a még több ajándékot, a még nagyobb áldásokat, a lehetőségeket, ha mindig csak azt figyeljük, hogy mások hogyan működnek? Hogyan akarunk békét, ha megítélünk magunk is?
Itt az ideje áthelyezni a figyelmünket, különben soha nem lesz béke és harmónia. Mert magunk generáljuk, hogy ne legyen. Itt az ideje megengedni magunknak, hogy egyszerűen csak belemerüljünk az ÉLETbe, a tavasz illatába, az egymás felé küldött mosolyokba, a gyengéd érintésbe, a pajkos összekacagásba. Itt az ideje felfigyelni a segítő szándékra, a felénk nyújtott kezekre, a mai nap nyújtotta örömökre, az előttünk álló, végtelen lehetőségre, melyet magunk bontunk ki úgy, ahogyan döntünk és választunk.
Nem számít, hogy ki mit működtet.
Nem számít, hogy ki hogyan csinálja.
Az számít, hogy én mit és hogyan működtetek, hogy én hogyan csinálom és ehhez kik tudnak kapcsolódni, szívvel és lélekkel.
Így építünk új világot.
Zentai Anna
Kép: Pixabay